Páter Béla (Eperjes, 1860. szeptember 4.Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató, ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását.

Páter Béla
Páter Béla emlékplakett Kolozsváron
Páter Béla emlékplakett Kolozsváron
Született 1860. szeptember 4.
Eperjes
Elhunyt 1938. június 21. (77 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása botanikus,
gyógynövénykutató,
pedagógus
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletútjaSzerkesztés

A Sáros vármegyei Eperjesen született. Ősrégi szepesi család sarja. Elődei a XVI. század óta Lőcsén laktak. Apja, Páter Károly Lőcsén törvényszéki bíró, anyja, Fornét Antónia, a strázsai (michelsdorfi) evangélikus lelkész leánya. Páter Károly és családja csupán egy évig, 1860-ban tartózkodott Eperjesen, ekkor született hetedik, egyben utolsó gyermekként Béla. 1861-ben a család újra Lőcsére került, Páter Béla itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait. A Budapesti Tudományegyetemet és a Királyi József Műegyetemet látogatva szerzett természetrajz- és földrajzszakos középiskolai tanári oklevelet (1883). Pályáját a Műegyetem növénytani tanszékén kezdte, majd rövidesen a Kassai Gazdasági Tanintézet növénytani tanárának nevezték ki.

1893-ban áthelyezték a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézethez (amelyet a későbbiekben Gazdasági Akadémiává szerveztek át). Tulajdonképp helycsere történt, ugyanis Páter Béla elődjét, Szaniszló Albertet az ő helyébe, a kassai tanintézethez helyezték.

1893–1912 között a kolozsvári Állami Vetőmagvizsgáló Állomás vezetőjeként a lóheremag tisztításának és arankamentesítésének az úttörője. 1900-ban részt vett Magyarország küldöttségében a párizsi világkiállításon, ahol munkásságát és gyógyteáit aranyéremmel jutalmazták. 1904-től gyógynövény-termesztési kísérleteket folytatott, ebből a magból fejlődőtt ki Kolozsváron a világ legelső gyógynövény-kísérleti állomása, ennek igazgatója volt 1931-ig. Gyógynövény-botanikus kertet létesített, vegyi laboratóriumot szervezett a hatóanyag-tartalom meghatározására. Nem kevesebb, mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben ő közölt adatokat a termesztésbevonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek.

1906-ban a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen megszerezte a „növénymorfológia és -ökológia tudományok magántanára” képesítést; disszertációja: Paszulybetegségek. 1907-ben az egyetem magántanára lett. 1920-ig a gyógyszerészhallgatóknak gyógynövényismeretet adott elő. 1910-ben kinevezték a Gazdasági Akadémia igazgatójának. 1913–1914 között a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem növénytani tanszékének ideiglenes vezetője volt – erről a tisztségéről lemondott Győrffy István javára, hogy folytathassa tanári munkáját a Gazdasági Akadémián és gyógynövény-kutatásait. 1920-ban, a hatalomváltozás után a Magyar Földművelési Minisztérium felajánlotta Páter Béla számára a Budapesti Kertészeti Tanintézet igazgatói állását, de ő választott hazájában, Kolozsváron maradt, Farkas Árpáddal együtt – a többi tanár Magyarországra távozott. A következő évben, 1921-ben viszont kénytelen volt megválni a Gazdasági Akadémia igazgatóságától és tanári katedrájától. 1922-től Martinovici Constantin újonnan kinevezett rektor mellett, ha nem is hivatalosan, de ügyvezető társrektorként működött, és 1931-es nyugdíjazásáig megmaradt a gyógynövény-kísérleti állomás vezetőjének. A Mezőgazdasági Főiskola centenáriumi kiadványa és az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem 2004-es (a 135 éves évfordulóra kiadott) kötete tanúsága szerint az 1928–1938-as időszakban az intézet tanáraként működött. A román kormány több magas kitüntetéssel ismerte el munkásságát.

1938. június 21-én halt meg Kolozsváron, a Házsongárdi temető lutheránus temetőkertjében temették el. Gyermekei közül Páter Károly (1900–1964) agrokémikus, mezőgazdász, akadémiai és egyetemi tanár, a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet megszervezője és igazgatója, az Agrártudományi Egyesület alapító elnöke; 1949–1964-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, majd rektora is volt 1951–1955 között.

MunkásságaSzerkesztés

Első cikkeit főnöke és tanára, a szintén szepességi Klein Gyula botanikus professzor buzdítására írta.

Kassai tartózkodása idején több szakmai egyesületnél vállalt feladatot: titkára volt a Felső-Magyarországi Kertészeti Egyesületnek, a kassai Állatvédő Egyesületnek és a Magyarországi Kárpát-egyesület kassai szakosztályának. Ebben az időben hallgatói számára megszerkesztette Gazdasági Növénytani Vezérfonal c. kurzusát, ezenkívül több, mint száz írása jelent meg a korabeli szaklapok – a Természettudományi Közlöny, Köztelek, Mezőgazdasági Szemle és Gyakorlati Mezőgazda – hasábjain.

Kolozsvári tanárkodása idején kutatói és szakírói tevékenysége hangsúlyosabbá vált. 1895-ben megjelent a Népszerű gazdasági növénytan az alsófokú gazdasági iskolák számára című tankönyve, valamint A gabonafélék, a burgonya és a szőlő legfontosabb gombabetegségei című szakkönyve. Egy év múlva tette közzé Állattan földművesiskolák számára című tankönyvét, amely a Földművelésügyi Minisztérium pályázatán első díjat nyert. 1902-ben megjelent az akadémiai hallgatók számára készült Gazdasági növénytan első kötete, a második kötet 1908-ban látott napvilágot.

A gyógynövényekről első írása 1905-ben jelent meg, ezután cikkeinek többségében a gyógynövények leírásával, gyógyhatásuk ismertetésével foglalkozott. A kék iringó, a gyöngyajak, a fillérfű az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel és a termesztett fajokkal. Közölt a Mezőgazda, Gazdasági Lapok, Kísérletügyi Közlemények, Mezőgazdasági Szemle, Gyógyszerészeti Értesítő, Gyógyszerészeti Közlöny, Erdélyi Gazda című folyóiratokban, a román nyelvű Buletinul Agriculturii mezőgazdasági értesítőben, valamint külföldi, német és francia lapokban. A Páter nevéhez fűződik a kolozsvári egyetem román nyelven megjelenő időszakos lapjának (Buletinul de informații al grădinii botanice și al muzeului botanic) a szerkesztése.

Páter Béla Európa-szerte, sőt a tengeren túl is elismert botanikus és gyógynövényszakértő volt. Az általa alapított Kolozsvári Gyógynövénykísérleti Állomás mintájára hozták létre később, az akkori Ausztria területén, Bécsben és Prágában, majd a Trianon utáni Magyarországon a hasonló rendeltetésű intézményeket. A Páter Béla vezetésével végzett kutatások: 8 mentafaj, 11 olajrózsa-faj; meghonosították a bolgár és francia olajrózsát, az angol, francia levendulát, a Mitcham és a japán mentát, a kínai rebarbarát. Kutatták a gyógynövények betegségeit és azok leküzdési módjait. Új specieseket honosítottak meg, magas illóolaj-tartalmú, minőségi fajokat. Az 1920–1921-es román agrárreformot követően az állam szorgalmazta a gyógynövények termesztését a kisebb gazdaságokban és a vadontermők gyűjtését. A Gyógynövénykísérleti Állomáson bemutatóparcellákat hoztak létre, Páter Béla Erdély-szerte tanfolyamokat szervezett, szakismereteket tartalmazó füzeteket és egyéb népszerűsítő kiadványokat szerkesztett a gazdák számára. A felvásárolt gyógynövényt belföldön és külföldön értékesítették. 1932-ben megalakította a Cooperativa Adonis nevű gyógynövénygyűjtő és -értékesítő szövetkezetet. Gyógynövény-készítményei közül igen jelentősek voltak az ő nevével fémjelzett („Prof. dr. Páter-tea” gyógyszertári névvel forgalmazott) teakeverékek, ezek Európában is közismertek voltak.

Nagyszerű tanár volt. Tanítványai közül többen is folytatták a gyógynövényekkel való foglalkozást – kiemelendő Bodor Kálmán és ifj. Gidófalvi István munkássága. Egykori munkatársai közül Kopp Elemér biztosította gyógynövénykutató iskolájának folytatását, őmellette olyan jeles tudósok nőttek fel, mint Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Csedő Károly és mások.

Páter Béla számottevő közéleti tevékenységet fejtett ki. Elsőként vezette be a védnöksége alatt álló iskolákban a rendszeres iskolai tejszolgáltatást. Az 1920-as években újraszervezte a háborúban megsemmisült erdélyi méhészgazdálkodást. Az Erdélyi Gazdasági Egyletben előbb igazgató-választmányi, 1925-től tiszteletbeli tag. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek választmányi tagja volt, majd Szádeczky-Kardoss Gyula halála után az egyesület Természettudományi Szakosztályának elnöki tisztét töltötte be. Az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek választmányi tagja, majd elnöke. Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja és a város gazdaságait ellenőrző bizottság elnöke – utóbbi minőségében egészen 1915-ig élénk működést fejtett ki. Éveken keresztül prezsbitere volt a kolozsvári ágostai evangélikus egyháznak, 1925-ben főgondnokká választották. A Kolozsvárt élő szepességieket Fábry Viktor evangélikus lelkésszel összetoborozta, és Scepusia néven kis társasággá szervezte.

Sokat járt botanizálni a kolozsvári Bükk-erdőbe, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Erdély című folyóiratában ismertette az erdő növényvilágát. Az általa annyiszor bejárt útszakasznak az EKE vezetősége a Páter-út nevet adta, szintén őróla nevezték el a Bükkben a Páter-tetőt és a Páter-forrást.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Növénytan (fordították Páter Béla és Lasz Samu, Budapest, 1884.)
  • A gazdasági növénytan vezérfonala (Kassa, 1890.)
  • A legfontosabb pázsitfélék gyakorlati ismertetése (Kassa, 1891.)
  • A Peronospora viticola és a black-rot (Kassa, 1892.)
  • A vetések kifagyásáról (Kassa, 1893.)
  • Népszerű gazdasági növénytan alsófokú gazdasági iskolák számára (Kolozsvár, 1895.)
  • A gabonafélék, a burgonya és a szőlő legfontosabb gombabetegségei (Kolozsvár, 1895., 5. kiadás 1911.)
  • Gazdasági állattan földmívesiskolák számára (Kolozsvár, 1896.)
  • A haltenyésztésről (Kolozsvár, 1897.)
  • Vetőmag eltartása és a magtárban kárt tevő állatokról (Kolozsvár, 1899., 4. kiadás 1911.)
  • A házi állatok fontosabb élősködői (Kolozsvár, 1899., 2. kiadás 1904.)
  • Ásványtan és geológia tanuló gazdák számára (Budapest 1899., 2. kiadás Kassa, 1913.)
  • Gazdasági Növénytan I. A virágtalan növények ismertetése, különös tekintettel termesztett növényeink betegségére (Kolozsvár, 1902.)
  • Gazdasági Állattan. A gazdaságra káros és hasznos állatok ismertetése Földmívesiskolák (esetleg gazdasági taniskolák) számára (Kassa, 1905.)
  • A vadon termő gyógynövények, valamint a gazdasági melléktermékek gyógyszertári étékesítésének rövid ismertetése (Budapest, 1906., 4. kiadás 1912.)
  • A gyógynövények termesztése (Kolozsvár, 1906.)
  • Növényboncz-, alak- és élettan gazdasági akadémiai hallgatók számára (Kassa, 1907.)
  • Gazdasági Növénytan II. A virágos növények ismertetése (Kassa, 1908.)
  • Rövid útmutatás a vadon termő gyógyító növények gyűjtésére (Kolozsvár, 1908., 2. kiadás 1911.)
  • Milyen gyógynövényeket termesszen a kisgazda? (Budapest, 1909.)
  • Die Heilpflanzenversuchsanstalt der landwirtschaftlichen Akademie in Kolozsvár (1914–1918.)
  • La culture des plantes médicinales en Hongrie (1914.)
  • A gyógynövénytermesztés rövid foglalatja (Kolozsvár, 1924.)
  • La culture des plantes médicinales en Roumanie (Bukarest, 1925.)
  • Prof. Dr. Páter újabb gyógyító teái és azok használata (magyar, német, román és orosz nyelven, Brassó, 1925.)
  • Cultura mătrăgunei (A nadragulya termesztése, Bukarest, 1925.)
  • Cultura plantelor medicinale (Gyógynövénytermesztés, 1926.)
  • Plantele medicinale sălbatice (Vadon termő gyógynövények, 1927.)
  • A gyümölcsfák téli ápolásáról (Nagyvárad, 1928.)
  • A gyümölcsfák betegségei és ellenségei, valamint a gyümölcsfák terméketlenségének okai (Kolozsvár, 1929.)
  • Plantele noastre medicinale (Gyógynövényeink. Termesztés és gyűjtés. Potlog A.S.-val közösen, Kolozsvár, 1936.)
  • Csodahatású gyógynövények (Kolozsvár, 1932.)

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés