Péter János (külügyminiszter)
Péter János (Alsónyék, 1910. október 28. – Budapest, 1999. február 26.) református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1949-től 1956-ig, Magyarország külügyminisztere 1961-től 1973-ig.[1]
| Péter János | |
.jpg) | |
| Péter János 1970. április 26-án | |
| Magyarország külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1961. szeptember 13. – 1973. december 14. | |
| Előd | Sík Endre |
| Utód | Puja Frigyes |
| Született |
1910. október 28. Alsónyék |
| Elhunyt | 1999. február 26. (88 évesen) Budapest |
| Párt | Magyar Szocialista Munkáspárt |
| Gyermekei | Péter Katalin |
| Foglalkozás |
|
| Vallás | kálvinizmus |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Péter János témájú médiaállományokat. | |
Élete és munkássága szerkesztés
Munkáscsaládban született, apja a vasútnál dolgozott. Mezőtúron és Baján járt gimnáziumba. Tanulmányait a budapesti Református Teológiai Akadémián folytatta 1931–1932-ben, majd Párizsban (1934–1935-ben), később Glasgowban is tanult. 1935-ben Budapesten református lelkészi oklevelet szerzett. 1936-tól 1945-ig a budapesti Bethesda kórház lelkésze volt.
A második világháború után, 1945-ben állami szolgálatba lépett, nyelvtudását a Külügyminisztériumban hasznosította, a béke-előkészítő osztály munkatársa lett. 1945–1946-ban, a párizsi békekonferencián a magyar delegáció tagja volt. Ezután a köztársasági elnöki titkárság vezetője lett Tildy Zoltán, majd Szakasits Árpád köztársasági elnökök idején, 1949-ig.
1949. novembertől 1956. októberig a Tiszántúli református egyházkerület püspöke volt. Az 1950-ben, a varsói II. Béke Világkongresszuson megalakított Béke Világtanácsban Magyarország egyik képviselője lett. Az 1956-os forradalom idején, október 31-én lemondott püspöki méltóságáról.
1956. decembertől a Kulturális Kapcsolatok Intézete kormánymegbízottja, 1957-től elnöke volt. A külügyminiszter első helyettese lett 1958. február 19-én, majd külügyminiszter 1961. szeptember 13-tól 1973. december 14-ig.
Külügyminiszteri hivatali ideje alatt került sor az Amerikai Egyesült Államokkal 1956 után alacsony szinten befagyott diplomáciai kapcsolatok rendezésére 1968–69-ben.
A vietnámi háború idején közvetítőként keresett kapcsolatot az Egyesült Államok vezető képviselőivel a béke megteremtése érdekében, de fokozatosan kiderült, hogy kezdeményezése nem rendelkezett megfelelő támogatással Vietnám és szövetségesei részéről, hanem – a korszakban meglehetősen szokatlan módon – tulajdonképpen egyéni kezdeményezése volt, ami így kudarcra volt ítélve. Erről végül Radványi János, az 1967-ben átállt amerikai magyar nagykövet tájékoztatta az Egyesült Államok illetékeseit.[2] Péter János megfogalmazott egy dunai konföderációs tervet is, ami kiváltotta a Szovjetunió ellenérzéseit. Ezek a lépései hozzájárultak a külügyminiszteri székből történt későbbi eltávolításához.
Országgyűlési képviselő volt 1953. május 17. és 1990. március 16. között; előbb a Magyar Függetlenségi Népfront illetve a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei, 1963. február 24-étől budapesti listájáról, 1967. március 19-étől Budapest 45. számú, 1971. április 25-étől Tolna megye 1. számú, 1980. június 8-án Budapest 30. számú, majd 1985. június 8-án az országos listáról jutott be a törvényhozásba. Az Országgyűlés alelnöke volt 1973. december 19-étől 1988. októberig, az Elnöki Tanács tagja 1957. május 9-étől 1961. szeptember 13-ig. 1961-től az MSZMP tagja, a Központi Bizottságban 1966. december 3. és 1988. május 22. között volt tag.
1982–1987 között a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke volt.
Főbb művei szerkesztés
- Az európai béke és biztonság időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1969 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
- A magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok történetéből. 1939–1941; Kossuth, Bp., 1979
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Péter János - Történelmi tár. [2014. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
- ↑ D. Rusk, LBJ Oral History Collection, Interview II, p. 14
Források szerkesztés
- ↑ Szobolevszki: Szobolevszki (szerk), Sándor. Magyar-kínai kapcsolatok 1956-1959 – Dokumentumok. Budapest: MTA Jelenkor-kutató Bizottság, 344. o. (2001). ISBN 963 8312 72 6
További információk szerkesztés
| Elődje: Sík Endre |
|
Utódja: Puja Frigyes |
