Péterffy Jenő

csendőr ezredes

Péterffy Jenő (vitéz lófő kibédi Péterrfy Jenő, Bánffyhunyad, 1899. május 1.Budapest, 1945. december 21.) csendőr ezredes, 1944 tavaszán a nagyváradi csendőr-tanzászlóalj parancsnokaként szerepet játszott a helyi zsidóság gettósításának és deportálásának megszervezésében. Ugyanez év őszén a kolozsvári IX. csendőrkerület parancsnokává nevezték ki. A háború után a politikai rendőrség letartóztatta háborús bűnök vádjával, majd a vizsgálati fogságban tisztázatlan körülmények között életét vesztette.

Péterffy Jenő
Született 1899. május 1.
Bánffyhunyad
Elhunyt 1945. december 21. (46 évesen)
Budapest,
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása Csendőrtiszt
Halál okaemberölés

Élete, pályafutásaSzerkesztés

A csendőrtiszti tanfolyamot 1921 - 1922 között végezte el, ezt követően előbb a soproni, majd az egri csendőriskolában volt oktatótiszt. 1939-ben őrnaggyá léptették elő, majd az I. (budapesti) csendőrkerület szentendrei szárnyának lett szárnyparancsnoka. 1940 szeptemberében a Magyar Királyi Csendőrség felügyelőjének lett a személyi segédtisztje. 1943-ban a nagyváradi csendőrtanzászlóalj parancsnokává nevezték ki, egyben alezredessé léptették elő.

A német megszállást (1944. március 19.) és a magyarországi zsidóság gettósítására keretet nyújtó törvény meghozatalát követően, dr. Endre László belügyi államtitkár április 29-én Nagyváradra látogatott, ahol a város vezetőségét instrukciókkal látta el a gettó felállítására és a zsidóság összegyűjtésére vonatkozóan,[1] ezen a találkozón részt vett Péterffy Jenő is a csendőrség képviseletében.[2] A kolozsvári népbíróság vádirata szerint május 3. és május 10, között a gettósítást a nagyváradi rendőrparancsnok, Németh Imre százados felügyelte, ezt követően a teljes feladatkört (Paksy-Kiss Tibor közbenjárására) Péterffy vette át, aki egyben a gettósítás adminisztratív hátterével foglalkozó, háromfős „gettó-bizottságnak” is tagja lett (Soós István polgármester lemondását követően Gyapay László alpolgármester és Nadányi János alispánnal egyetemben).[3]

1944. szeptemberében a galántai cendőrzászlóalj parancsnokává nevezték ki, majd október 8-án a IX. kolozsvári csendőrkerület parancsnokává, melynek nagyobb része ekkor már szovjet megszállás alatt volt.

A háború után, 1945-ben Kaposvárott letartóztatta a politikai rendőrség, majd kihallgatás végett a Katonapolitikai Osztály budapesti főhadiszállására szállították. Sorsa máig tisztázatlan. Egyes források szerint 1945. december 21-én kihallgatás közben agyonverték.[4] A hivatalos jelentések öngyilkosságot állapítottak meg a halál okaként. A kolozsvári Világosság napilap tudósítása alapján, 1945 végén felmerült Péterffy esetleges kiadatása Románia számára háborús bűnösként Rajnay-Reiner Károllyal egyetemben,[5] így a csendőrezredes az esetleges kiadását megelőzendő végzett magával.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A zsidóság gettósítása elleni tiltakozásként Hlatky Endre főispán és Soós István váradi polgármester lemondtak tisztégükből, helyüket Rajnay-Reiner Károly ny.á. vezérőrnagy és Gyapay László korábbi alpolgármester vették át.
  2. http://epa.oszk.hu/00900/00995/00039/pdf/epa00995_multunk_2014_3_130-149.pdf Löwy Dániel: A Bihar megyei gettó története, 131. o.
  3. http://www.survivors-romania.org/text_doc/sentinta.htm Archiválva 2015. szeptember 18-i dátummal a Wayback Machine-ben A kolozsvári népbíróság 8. csoportos perének vádirata és ítélete (román nyelven)
  4. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/akiket_magyar_kiralyi_csendorseg_1919_es_1945_kozotti_felso_vezetoi_kozul_1945_utan_eliteltek/ Rubicon
  5. Rajnayt valóban átszállították Romániába és a kolozsvári népbíróság ítélte el háborús bűnösként.
  6. Világosság, 1945. dec. 23.

ForrásokSzerkesztés