Pónyik
A pónyik Erdélyből származó, már a 16. század elején említett régi magyar almafajta, „az erdélyi almák királya”. Gyümölcse nagy méretű, héja zöldessárga, húsa édes-savas ízű.
| Pónyik | |
| almafajta | |
.jpg) | |
| Egyéb nevei | pojenics, török mocskotár |
| Eredet | Erdély |
| Nemesítés alapfajtái | vadalma |
| Nemesítés éve | 16. század vagy korábban |
| Hazai elterjedtsége | Észak-Magyarország, Nyírség |
| Érési időszak | október közepe |
Története szerkesztés
A vadalmából nemesített pónyikot már az 1508-ban másolt Döbrentei-kódex (Ha az panika almák viragoztak) és az 1529–1531-ben keletkezett Érsekújvári kódex (ha nemzettenek az ponika almaak) is említi.[1] Egyesek szerint Alsó-Fehér vármegyében, a Maros völgyében keletkezett,[2][3] bár mások a jelenleg Szlovákiában található Pónikból eredeztetik.[1]
A 18. században népszerű fajta volt; a tanulmányaiból hazatérő Bolyai Farkas domáldi birtokán létesített faiskolájában is meghonosította, és végrendeletében meghagyta, hogy sírja felé is egy pónyik almafát ültessenek (ezt az utókor teljesítette, és ma is ilyen fa áll a Bolyaiak sírjánál a marosvásárhelyi református temetőben).[4]
Első tudományos leírását Nagy Ferenc készítette a 19. század közepén,[5] aki úgy vélekedett, hogy ez „az erdélyi almák királya”.[3]
Elnevezései szerkesztés
A pónyik különböző írásmódjain kívül (poinic, Poinikapfel stb) feljegyezték még a pojenics, török mocskotár,[6] bojapa[4] neveket is.
A szó eredete nem tisztázott. Egyesek Pónik (vagy egy hasonló nevű Kárpát-medencei falu) nevével hozzák kapcsolatba. Mások feltételezték, hogy a román poiana mică (kis tisztás) kifejezésből ered, mivel állítólag a vadon növő pónyikot egy tisztáson fedezték fel; ez azonban nem valószínű, mivel a gyümölcsfajták nevei tulajdonnevekre alapulnak, a poiana mică → pónyik hangváltozás pedig amúgy sem reális.[1]
Jellemzői szerkesztés
Téli, sokoldalúan felhasználható alma; kiválóan alkalmas asztali, piaci, és háztartási célokra. Az érett gyümölcs nagy méretű, héja zöldessárga, húsa tömött, fűszeres, édes-savas ízű.[2][7]
Termesztése szerkesztés
Fája nagyra nő, a magasabb vidékeket és a nyirkos talajt kedveli, az alföldön nem terem meg.[8] Május közepén virágzik, a gyümölcs október közepén érik be.[2] Hazánkban Észak-Magyarországon és a Nyírségben termesztik,[7] Erdélyben pedig főleg Maros, Kolozs, Beszterce megyékben elterjedt.[9]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Nagy 73–75. o.
- ↑ a b c NFC
- ↑ a b Ambrus Lajos: Pomona Hungarica 3.. Food and Wine, 2012. április 15. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ a b Oláh Anna: Bolyai Farkas pónyik almafája. Nevezetes fák. (Hozzáférés: 2020. március 12.)[halott link]
- ↑ Nagy 72. o.
- ↑ Nagy 71. o.
- ↑ a b Patkovics Péter: Az Essex grófságból hazánk kertjeiig. Agrofórum, 2019. február 19. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Pónyik alma. faiskola.hu. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
- ↑ Poinic. Gazeta de agricultură. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
Források szerkesztés
- ↑ Nagy: Nagy Imola Katalin: Handling Old Transylvanian Apple Variety Names in Translation. Acta Universitatis Sapientiae, Philologica, VIII. évf. 3. sz. (2016) ISSN 2068-2956
- ↑ NFC: Ponyik alma. National Fruit Collection. (Hozzáférés: 2020. március 12.)