Főmenü megnyitása

P–3 Orion

Haditengerészeti járőrgép

A P–3 Orion tengerészeti felderítő és tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az 1960-as évek elejére fejlesztettek ki az Amerikai Egyesült Államokban a Lockheed L–188 Electra utasszállító repülőgépből, a P–2 Neptune repülőgép leváltására. Kategóriájának legelterjedtebb repülőgépe, Japánban a Kawasaki licencben gyártotta. Hagyományos aerodinamikai kialakítású, egyenes alsószárnyas repülőgép, négy légcsavaros gázturbinával. Fegyverzetét a törzsben kialakított bombatérben és a félszárnyak alatti fegyverfelfüggesztő csomópontokon hordozza. Többféle feladatkörben alkalmazzák, készült rádióelektronikai felderítő változata is (EP–3 ARIES), napjainkban több repülőgépet optikai berendezésekkel ellátva repülő harcálláspontként, szárazföldi csapatok támogatására alkalmaznak. 2013-tól a P–8 Poseidon váltja le az amerikai és indiai haditengerészeteknél.

P–3 Orion
Orion.usnavy.750pix.jpg

Funkció Tengeralattjáró-vadász repülőgép
Gyártó Lockheed
Gyártási darabszám 757
Ár 36 millió USD

Első felszállás 1959. november 25.
Szolgálatba állítás 1962.
Méretek
Hossz35,60 m
Fesztáv30,40 m
Magasság10,30 m
Szárnyfelület120,80 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg35 000 kg
Üzemanyag9000 kg
Max. felszállótömeg61 400 kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db Allison T56–A–14 légcsavaros gázturbina
Teljesítmény4 × 3700 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 750 km/h
Utazósebesség 610 km/h
Hatótávolság9000 km
Legnagyobb repülési magasság 10 400 m
Emelkedőképesség 16 m/s
Szárny felületi terhelése 530 kg/m²
A Wikimédia Commons tartalmaz P–3 Orion témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Megrendelő és üzemeltető országokSzerkesztés

 
A P-3 Oriont katonai célokra alkalmazó országok térképen

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hellenic Air Force. Haf.gr
  2. EMGFA
  3. Ejército del Aire. [2008. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 24.)

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés