PZL–101 Gawron
A PZL–101 Gawron[1] a varsói WSK-Okęcie vállalatnál az 1960-as években gyártott mezőgazdasági, többcélú és futárrepülőgép.
PZL–101 Gawron | |
Négyszemélyes kivitelű PZL–101A Gawron | |
Funkció | könnyű futár- és többcélú repülőgép |
Gyártó | WSK-Okęcie |
Tervező | Stanisław Lassota |
Gyártási darabszám | 325 |
Fő üzemeltetők | Lengyelország, Bulgária, Magyarország |
Első felszállás | 1958. április 14. |
A Wikimédia Commons tartalmaz PZL–101 Gawron témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésA PZL–101 a Lengyelországban 1956-tól licenc alapján gyártott Jak–12M továbbfejlesztett változata. A WSK-Okęcie szakemberei a Jak–12M-ből kiindulva egy nagyobb hasznos terhelésű mezőgazdasági repülőgép kifejlesztését tűzték ki célul. A tervezési munkálatokat Stanisław Lassota irányította. A kétfős személyzet ülése mögött helyezték el a 800 liter kapacitású vegyszer-tartályt. A nagyméretű, a gép vonalából kilógó tartály miatt a törzs felső részén egy púp volt. A vegyszeres tartály beépítése miatt az eredeti géphez képest hátrébb vándorolt a súlypont. Ennek kompenzálására kismértékben nyilazták az újratervezett szárnyat, ezzel az aerodinamikai középpont is hátrébb került. A szárnyak végére áramlást javító, nagyméretű szárnyvégzáró lapokat szereltek. Ezeket azonban később a gépek többségéről leszerelték, mert megnövelte az oldalfelületet és oldalszélben való leszállás közben kedvezőtlenek voltak. A súlypont hátrébb kerülése miatt a Jak–12-höz képest a főfutókat is hátrébb helyezték el. Módosították a vezérsíkokat, és a hasznos terhelés maximalizálása érdekében a gép berendezéseit a lehető legnagyobb mértékben leegyszerűsítették, így például a Jak–12 jobb oldali ajtaját is elhagyták. Megnövelték az üzemanyagtartályok befogadóképességét is. A repülőgépbe az Ivcsenko AI–14 csillagmotor Lengyelországban licenc alapján gyártott változatát, a PZL AI–14 motort építették. A gép első prototípusa 1958. április 14-én emelkedett először a levegőbe Mieczysław Miłosz berepülőpilótával a fedélzetén, sorozatgyártása 1960-ban kezdődött el Varsóban.
1962-től gyártották a gép javított változatát, a PZL–101A-t, melyet továbbfejlesztett berendezésekkel, megemelt pilóta-ülésekkel láttak el, és visszakerült rá az alapváltozatnál elhagyott jobb oldali ajtó. 1965-ben kezdték el a továbbfejlesztett PZL–101B változat gyártását, amely külsőre elsősorban a motor szívócsövéhez vezető nagyobb levegőbeömlő nyílásról ismerhető fel. A B-változatnál már a mezőgazdasági gépeknél sem volt púpos a törzs a felső részén. A kétszemélyes mezőgazdasági változat mellett az A- és B-verziókból négyszemélyes futár- és légimentő kivitel is készült.
A típus sorozatgyártását 1968-ban fejezték be. Addig összesen 325 db gép készült. Ebből 215 db kétüléses mezőgazdasági kivitelű, 78 db négyüléses futár repülőgép, 32 pedig légimentő változat volt.
Alkalmazása
szerkesztésA repülőgép legfőbb alkalmazója Lengyelország volt. A lengyel mezőgazdasági repülés mellett a légimentő szolgálat használta, a repülőklubokban pedig főként vitorlázó repülőgépek vontatására és ejtőernyős ugráshoz alkalmazzák még napjainkban is. Lengyelországban az 1970-es években a PZL–106 Kruk, majd a PZL-Mielec M–18 Dromader típusú gépek váltották fel a mezőgazdasági repülésben. Néhány példányát a légierő könnyű futárrepülőgépként használta.
Összesen 143 db-ot exportáltak, legnagyobb mennyiségben Bulgáriába és Magyarországra, kisebb számban Ausztriába, Finnországba, Spanyolországba, Indiába és Törökországba.
Magyarország több mint 30 db-ot vásárolt a típusból. Az RNÁ (Repülőgépes Növényvédő Állomás 1960-ban állította szolgálatba az első PZL–101-es gépeket. Ez a gép volt a magyar mezőgazdasági repülés első, nagyobb mennyiségben rendszeresített típusa. A MÉM RSZ-en kívül (az RNÁ jogutódja) az MHSZ repülőklubjainál is szolgálatban állt, ahol főként vitorlázó-vontatásra használták. A típus néhány példánya még napjainkban is üzemel Magyarországon.
Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői
szerkesztésA PZL–101 hagyományos elrendezésű, vegyes építésű, felsőszárnyas repülőgép. A törzs acélból készült rácsszerkezet, mely a gép elülső részén dural borítást, a farokrészen vászonborítást kapott. A szárny kétfőtartós, dúcokkal merevített. A fémszerkezetű, vászonnal borított szárny mechanizált, réselt ívelőlappal és orrsegédszárnnyal szerelték fel, a szárnyvégeken zárólapokat helyeztek el. A törzs orr-részében helyezték el a kilenchengeres Ivcsenko AI–14R csillagmotort, mely kéttollú fa légcsavart hajt. Mindkét szárnyban egy-egy 90 l-es üzemanyagtartály kapott helyet. A szárnyak alatt egyenként 95 l-es üzemanyag-póttartály elhelyezésére is lehetőség van. Futóműve hagyományos, hárompontos.
A mezőgazdasági változatokat 500 literes vegyszer tartállyal szerelték fel, mellyel folyékony, por és granulált állagú vegyszer szórása lehetséges. A tartály felülről, a törzs tetején tölthető. A műtrágya (por) szóró berendezés keverőtengelyének szélkerekes forgatómotorját szintén a törzs tetején helyezték el. A szórószoknyát, a mechanikusan ill. pneumatikusan vezérel nyitó-záró szerkezettel a törzs alján a vegyszertartály kiömlőnyílására helyezték. Ugyanide kell felszerelni a permetező berendezés szivattyúját. A szórócsöveket a szárny alsó részére a kiépített csomópontokra kell felszerelni. A vegyszerszivattyú meghajtása a szivattyútengelyre szerelt szélkerék által történik. A szórási sáv szélessége repülési magasságtól függően 30–70 méter.
Típusváltozatok
szerkesztés- PZL–101 – Az alapváltozat, mezőgazdasági repülőgépként gyártották 1960–1962 között.
- PZL–101A – 1962–1965 között gyártott javított változat, modernebb berendezésekkel, jobb oldalon is ajtóval felszerelve.
- PZL–101B – 1956 és 1968 között gyártott továbbfejlesztett változat. A törzs felső részén hiányzik a púpos rész, a motor alatti szívónyílás nagyobb.
Műszaki adatai
szerkesztésTömeg- és méretadatok
szerkesztés- Fesztáv: 12,68 m
- Hossz: 9,0 m
- Szárnyfelület: 23,8 m²
- Magasság: 3,12 m
- Üres tömeg: 964 kg
- Legnagyobb felszállótömeg: 1660 kg
- Hasznos terhelés: 500 kg
Motor
szerkesztés- Motor típusa: Ivcsenko AI–14R kilenchengeres léghűtéses csillagmotor
- Motorok száma: 1 db
- Maximális teljesítmény: 191 kW (260 LE)
- Névleges teljesítmény: 161 kW (220 LE)
Repülési adatok
szerkesztés- Gazdaságos utazósebesség: 120 km/h
- Maximális sebesség: 170 km/h
- Leszálló sebesség: 50 km/h
- Emelkedőképesség: 2,5 m/s
- Utazómagasság: 3380 m
- Hatótávolság: 240 km
- Felszállási úthossz: 100 m
- Kigurulási úthossz: 100 m
Hasonló repülőgépek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Gawron (lengyel), magyarul: vetési varjú
Források
szerkesztés- Janusz Babiejczuk, Jerzy Grzegorzewski: Polski przemysł lotniczy 1945–1973, Wydawnictwo MON, Varsó, 1974
- Szász Árpád, Varga Lajos: Mezőgazdasági repülés, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998