Pachycrocuta

fosszilis emlősnem

A Pachycrocuta az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a hiénafélék (Hyaenidae) családjába tartozó fosszilis nem.

Pachycrocuta
Evolúciós időszak: Középső pliocén - középső pleisztocén
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Hiénafélék (Hyenidae)
Alcsalád: Hiénaformák (Hyaeninae)
Nem: Pachycrocuta
Kretzoi, 1938
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pachycrocuta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pachycrocuta témájú kategóriát.

Tudnivalók szerkesztés

A Pachycrocuta a fosszilis hiénák egyike. Ebből a nemből a legtöbbet tanulmányozott faj, a Pachycrocuta brevirostris, amelynek marmagassága elérte a 90–100 centimétert, tömege pedig a 110 kilogrammot;[1][2] ez megközelíti egy nőstény oroszlán méretét. A valaha létezett legnagyobb hiénáról van szó. A nem fajai a középső pliocén és középső pleisztocén korszakok között éltek, körülbelül 3 millió és 500 ezer évvel ezelőtt. Számos lelőhelye van Eurázsiában és Afrika déli és keleti részén. A legtöbb maradvány töredékes és általában csak a koponyából áll, de a kínai Zhoukoudian mellett olyan üregre találtak, amely arra utal, hogy azt sok évig használták, ezek az ősi, óriás hiénák. Itt sok maradvány került elő.[1]

Az állatok valószínűleg kisebb csapatokban jártak; körülbelül szarvasfélékre vagy ezekkel megegyező méretű zsákmányokra vadászhattak, de időnként, ha többen is összegyültek, ennél nagyobb állatot is elejthettek. Mint a mai hiénák, dögevők is lehettek; sőt a tudósok szerint, ezek az állatok inkább dögevésből éltek, és nem vadászatból, mivel nagy testük miatt nem voltak a leggyorsabb állatok között. A mai foltos hiéna többet vadászik, mint a kihalt rokonai. A Pachycrocuta-fajok élőhelyükről kiszorították, a náluk kisebb, szintén kihalt Pliocrocuta perrierit, amelynek életmódja megegyezett a Pachycrocuta-fajokéval. Gause versengési törvénye szerint, két egyforma életmódú állatfaj nem élhet, ugyanazon az élőhelyen; az alulmaradott faj, vagy kihal vagy új ökológiai fülkét foglal el magának.

A Pachycrocuta brevirostris mellett a nembe a következő fajok is tartoznak: Pachycrocuta robusta és Pachycrocuta pyrenaica. E két fajt kevésbé tanulmányozták. Lehet, hogy a Pachycrocuta robusta, valójában a barna hiéna európai alfaja. Egyes tudósok ebbe a nembe helyezik a Pachycrocuta bellax-ot, ennek szinonimája Hyaena bellax, amely egy kihalt óriás csíkos hiéna.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Turner, Alan, Antón, Mauricio (1996). „The giant hyaena Pachycrocuta brevirostris (Mammalia, Carnivora, Hyaenidae)”. Geobios 29 (4), 455–468. o. DOI:10.1016/S0016-6995(96)80005-2.  
  2. Palmqvist, P.; Martinez-Navarro, B.; Pérez-Claros, J. A.; Torregrosa, V.; Figueiridio, B.; Jiménez-Arenas, J. M.; Patrocinio Espigares, M.; Ros-Montoya, Sergio; De Renzi, M. (2011). „The giant hyena Pachycrocuta brevirostris: Modelling the bone-cracking behavior of an extinct carnivore”. Quaternary International 243 (1), 61. o. DOI:10.1016/j.quaint.2010.12.035.  

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pachycrocuta című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.