A padlizsán (egyéb nevei: tojásgyümölcs, török paradicsom, Erdélyben vineta) (Solanum melongena) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába, a csucsor (Solanum) nemzetségbe tartozó növényfaj, zöldségnövény.

Padlizsán
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)
Család: Burgonyafélék (Solanaceae)
Nemzetség: Csucsor (Solanum)
Faj: S. melongena
Tudományos név
Solanum melongena
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Padlizsán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Padlizsán témájú médiaállományokat és Padlizsán témájú kategóriát.

Elnevezései szerkesztés

Magyar neve bolgár patladzsan átvétele a hazai bolgárkertészektől; forrása az és arab bádindzsán, és a perzsa badin-gan alakon keresztül a szanszkrit vatin-ganah kifejezésből az oszmán-török közvetített a bolgárba. Ritkábban törökparadicsom vagy kékparadicsom névvel is jelölik, Erdélyben vinete vagy vinetta néven is ismert.

Az USA-ban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Kanadában eggplant-nek, azaz „tojásnövénynek” nevezik, mert a 18. századi európai változatok termése fehér vagy sárga volt, és liba- vagy tyúktojásra hasonlított. Az indiai és a dél-afrikai angolban brinjal-ként ismerik. Francia neve aubergine, amely a katalán albergínia szóból származik. Ez – a padlizsán szóhoz hasonlóan – az arab al-badinjan-ból ered.

Jellemzői szerkesztés

A padlizsán Délkelet-Ázsiából származó évelő növény, ahol már évezredekkel ezelőtt is termesztették. a Balkánon a XIV-XVII században jelent meg, de kezdeti (európai) rossz híre után (azt tartották különféle betegségek okozója) Magyarországon is csak az 1920-as évektől kezdett terjedni. Mostanra régi rossz hírét elfelejtve már általánosan kedvelt.

Tartalmaz C- és A-vitamint, és igen gazdag ásványi sókban is. Bokra fajtától függően 40–100 cm magas, fásodó szára elágazik. A termés színe fajta szerint lehet fehér, sárga, lila, fekete; formája gömbszerű vagy hosszúkás. Környezeti igénye megegyezik a paprikáéval. Akkor szedjük, ha a sötétlila termése elérte a teljes nagyságát és fényes felületű. Éretlenül, mint a növénycsalád többi tagjának bogyótermése, még mérgező is lehet. Amikor már fénytelen és a magok barnák, rágós és kesernyés lehet a húsa. Július végétől a fagyok beálltáig terem.[1]

A fehér változata sokkal ritkábban vagy egyáltalán nem lesz keserű.

Termesztése szerkesztés

Legnagyobb padlizsántermelők
2021
(Számok százezer tonnában)
1.   Kína 37459
2.   India 12874
3.   Egyiptom 1286
4.   Törökország 832
5.   Indonézia 676
6.   Irán 598
7.   Banglades 587
8.   Olaszország 306
9.   Japán 282
10.   Spanyolország 265
75.   Magyarország 0,01
..
Föld összesen 58692
Forrás: FAO[2]
 
A padlizsán virága
 
Padlizsán

A padlizsánt magyarországi éghajlaton egynyári növényként termesztik. 2021-ben a padlizsánt több mint 90 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta az 58 millió tonnát.

A világ legnagyobb padlizsán termelői közé tartozik Kína, India, Egyiptom, Törökország és Indonézia. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kína az éves világ padlizsán termésének a 63%-át adta.

A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) rokonához hasonlóan a padlizsánt is károsíthatja.

Felhasználása szerkesztés

Kitűnő előétel, saláta, kirántva, palacsintatésztában megforgatva és kisütve, vagy rakottan főétel, levesbe is főzhető, főzeléknek, de töltve, és párolva, padlizsánkrémként, vagy paradicsommártással, illetve körítésként is kitűnő. Utóérő gyümölcs.

A padlizsán akkor alkalmas a felhasználásra, amikor még egészen kemény. Ha már ráncosodni, vagy puhulni kezd, az íze rendszerint keserű.

A padlizsánból számtalan étel készül, leginkább a balkáni és mediterrán térségekben. A legismertebbek:

  • muszaka (görög)[3]
  • parmigiana di melanzane (olasz)
  • ratatouille (francia, provanszi)[4]
  • escalivada (katalán)
  • vinetta vagy vinetesaláta (román és erdélyi magyar)[5]
  • ajvár (szerb)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Házikerti kézikönyv Mezőgazdasági kiadó 1985. Szerk.: Lelkes Lajos ETO 635 712.28 ISBN 963-231-656-8
  2. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
  3. a muszaka receptje a Wikikönyvekben
  4. a ratatouille receptje a Wikikönyvekben
  5. a vinetta receptje a Wikikönyvekben

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés