Paenibacillaceae
A Paenibacillaceae a Bacillales rendbe tartozó, Gram-pozitív baktériumok egy családja. Általában fenéklakó életmódot folytatnak, gyakran peritrich ostorral mozognak.
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||
|
lásd a szövegben | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Paenibacillaceae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Paenibacillaceae témájú kategóriát. |
Életmódjuk szerkesztés
Elviselik az oxigén jelenlétét, több nemzetségnek (Brevibacillus, Aneurinibacillus) szüksége is van rá (aerob), más nemzetségek, mint a Paenibacillus fakultatív anaerobok. Egyes fajok az oxigén kis mennyiségű jelenlétét képesek csak elviselni, mint a mikroaerob Thermicanus aegypticus. Az optimális hőmérsékletet tekintve a család változatos képet mutat: a Thermicanus és Thermobacillus nemzetségek, ahogy a nevük is sugallja, termofilek, a magas hőmérséklet optimális a növekedésükhöz. A Thermicanus aegypticus hőmérsékleti optimuma 55-60 °C körül van. Ellentétes végletként a Paenibacillus antarcticus pszikrofil (hidegkedvelő), a 10-15 °C-os hőmérsékletet kedveli.
A nitrogén megkötésének képessége (nitrogénfixáció, diazotrófia) a Paenibacillus nemzetségben fordul elő. A légkör elemi nitrogénjét és az ammóniában kötötten található nitrogént képesek megkötni. Az elemi nitrogén a fejlettebb szervezetek számára nem hozzáférhető, csak baktériumok képesek a táplálékláncba bejuttatni, ezért ökológiai szerepük mérhetetlenül fontos. Például a Paenibacillus brasilensis gyakran található kukoricához kötődve. A baktérium a növény rizoszférájában (a növényi gyökerek által befolyásolt talajrészben) fordul elő. Bár mindkét élőlény számára előnyös az együttélés, a baktériumnak nincs szüksége a növényre a nitrogén megkötéséhez, így szimbiózis helyett inkább szimbiotikus asszociációról beszélhetünk. A Paenibacillus borealis, P. peoria, P. azotofixans és a P. polymyxa szintén képesek a nitrogénfixációra. A diazotrófia képessége a baktériumok több leszármazási ágában is kialakult. Egyéb diazotróf baktériumok: a Pseudomonadaceae-be sorolt Azotobacter, a Klebsiella (Enterobacteriaceae) és a Frankia alni, egy Gram-pozitív Actinobacteria-faj.
Egyes fajok rovarokat támadnak meg. A Paenibacillus larvae subsp. larvae (syn. Bacillus larvae) okozza a mézelő méhek nyúlós (amerikai) költésrothadását. A betegség jóindulatú változatát, a mézelő méhek enyhébb (európai) költésrothadását az Enterococcaceae családba tartozó Melissococcus plutonius (syn. Melissococcus pluton) okozza. Az enyhébb költésrothadással fertőzött méhkolóniákban a Paenibacillus alvei-t és a Brevibacillus laterosporus-t is megtalálták,[1] ezeknek szintén lehet valamilyen szerepük a betegségben.
A Paenibacillus popilliae felelős a Scarabaeidae bogárlárváinak ún. tejbetegségéért. A Paenibacillus popilliae és a Paenibacillus lentimorbus obligát kórokozók, a természetben kizárólag a bogarakban, spóráikat pedig közelükben, a talajon sikerült megtalálni.
Rendszerezés szerkesztés
A Paenibacillus nemzetséget a Bacillus nemzetség egyes fajaiból állították fel. Mivel a Bacillus nemzetség korábbi leírása morfológiailag és filogenetikailag (rRNS-analízis alapján) igen különböző fajokat tartalmazott, célszerű volt szétbontani azt. A „Bacillus-polymyxa-group” tagjait 1993-ban távolították el a Bacillus-ból, és különítették el egy Paenibacillus nemzetségbe,[2] majd 2001-ben felállították a Paenibacillaceae családot, a Bacillus a Paenibacillus-hoz közel eső további fajaiból alkotott nemzetségekkel, mint az Aneurinibacillus és Brevibacillus.[3]
A következő nemzetségek tartoznak a családba:[4]
- Ammoniphilus Zaitsev et al. 1998
- Aneurinibacillus Shida et al. 1996 emend. Heyndrickx et al. 1997
- Brevibacillus Shida et al. 1996
- Cohnella Kampfer et al. 2006
- Oxalophagus Collins et al. 1994
- Paenibacillus Ash et al. 1994 emend. Shida et al. 1997
- Thermicanus Gossner et al. 2000
- Thermobacillus Touzel et al. 2000
Egyesek az Ammoniphilus, Aneurinibacillus és Oxalophagus nemzetségeket egy „Aneurinibacillus-csoportba” sorolják.[5] A Paenibacillus-t régebbi publikációk „Bacillus-polymyxa-group” néven tárgyalják.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ruth Waite, Helen Thompson, M. Brown, M. Watkins, M. Bew: Präliminärstudien über neue Entdeckungsmethoden der Krankheitserreger der Honigbiene Ständige Kommission für Bienenpathologie, XXXVIII-th International Apicultural Congress of Apimonida in Ljubljana, Slovenia PDF Archiválva 2009. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Ash, C., F. G. Priest, and M. D. Collins. Molecular identification of rRNA group 3 bacilli (Ash, Farrow, Wallbanks, and Collins) using a PCRprobe test. Proposal for the creation of a new genus Paenibacillus. In: Antonie van Leeuwenhoek 64 (1993): S. 253–260. ISSN 0003-6072 Abstract[halott link]
- ↑ Shida O, Takagi H, Kadowaki K, Komagata K.: Proposal for Two New Genera, Brevibacillus gen. nov. and Aneurinibacillus gen. nov. In: International Journal of Systematic Bacteriology, 1996, Volume 46(4): S. 939-46.Online Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Paenibacillaceae J.P. Euzéby: List of Prokaryotic Names with Standing in Nomenclature'. [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 18.)
- ↑ National Center for Biotechnology Information (NCBI)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Paenibacillaceae című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom szerkesztés
- Michael T. Madigan, John M. Martinko, Jack Parker: Brock - Mikrobiologie. 11. Auflage. Pearson Studium, München 2006, ISBN 3-8274-0566-1
- O. Shida, H. Takagi, K. Kadowaki, L.K. Nakamura and K. Komagata: Transfer of Bacillus alginolyticus, Bacillus chondroitinus, Bacillus curdlanolyticus, Bacillus glucanolyticus, Bacillus kobensis, and Bacillus thiaminolyticus to the Genus Paenibacillus and Emended Description of the Genus Paenibacillus In: International Journal of Systematic Bacteriology, Volume 47 (1997), S. 289-298 Online
- Esperanza Martinez-Romero: Dinitrogen-Fixing Prokaryotes In: Martin Dworkin, Stanley Falkow, Eugene Rosenberg, Karl-Heinz Schleifer, Erko Stackebrandt (Hrsg.) The Prokaryotes, A Handbook of the Biology of Bacteria. 7 Bände, 3. Auflage, Springer-Verlag, New York u. a. O., 2006, ISBN 0-387-30740-0. Volume 2: Ecophysiology and Biochemistry ISBN 0-387-2549-27
- Donald Stahly, Robert Andrews und Allan Yousten: The Genus Bacillus—Insect Pathogens In: The Prokaryotes, A Handbook of the Biology of Bacteria. 7 Bände, 3. Auflage, Springer-Verlag, New York u. a. O., 2006, ISBN 0-387-30740-0. Volume 4: Bacteria: Firmicutes, Cyanobacteria ISBN 978-0-387-25494-4
