Palló

település Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban

Palló (ukránul: Палло [Pallo], korábban Павлове [Pavlove], oroszul: Павловце [Pavlovce], szlovákul: Pallov) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Palló (Палло)
Palló határa
Palló határa
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Ungvári járás
Község Szürte község
Rang falu
Alapítás éve1311
Irányítószám 89430
Népesség
Teljes népesség422 fő +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság106 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 22° 10′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 22° 10′ 09″
Palló (Kárpátalja)
Palló
Palló
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Palló témájú médiaállományokat.

Nevét az Ung mára már feltöltődött pallójáról kapta, amely egykor a falun folyt keresztül.[1]

Fekvése szerkesztés

Palló a járási székhelytől, Ungvártól 12 kilométerre délnyugatra fekszik, Gálocstól 3 km-re északnyugatra található. Palló közvetlenül a szlovák-ukrán határ mellett fekszik, a falu határában halad el az Ungvár–Enyicke-vasútvonal, amely a kassai acélműveket látja el orosz vasérccel.

Története szerkesztés

Árpád-kori település, nevét a krónikák először 1311-ben említik. A település első ismert birtokosai az Aba nemzetséghez tartozó Amadék voltak. A 14. század elejétől a Drugeth család birtoka volt, így a középkorban a nevickei és az ungvári várhoz tartozik, ám urai mindvégig nevickeiek. A 18. században birtokosai közé tartozott a Pálóczy Horváth család is. A község sorsa azonos a többi Drugeth, illetve Homonnay birtokéval. A falut 1427-ben oklevél említi Pallo néven, ekkortájt huszonhét jobbágyporta alkotja. A falu a 16. században csere útján először a Mezessyek, majd házasság révén a Báthoryak birtokába kerül. A falut pestis, majd az átvonuló hadseregek tizedelték és sarcolták. A tatárok 1567-ben több házat felégetnek. 1646-ban Thököly hadai, majd 1685-ben Shultz császári tábornok serege fosztogatja a vidéket. A falut 1720-ban négy nemes-, nyolc jobbágy- és egy zsellérháztartás alkotja. 1828-ban azonban a település már 61 házból áll, népessége pedig 514 fő.

1910-ben 483, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ez a szám az második világháború 1939-es kitöréséig 569-re nőtt. A háború végeztével, 1944 őszén a szovjetek 22 férfit elhurcolnak a faluból, ebből 16-an odavesznek. A második világháború és a sztálinizmus áldozatainak emlékét a temetőkertben állított emlékmű őrzi.[1]

A falu a trianoni békeszerződésig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.

2020-ig közigazgatásilag Gálocshoz tartozott.

Népesség szerkesztés

A legutolsó 2001-es népszámláláskor a falut 677 fő lakja, ebből 590 magyar nemzetiségű. 2012-ben a 300 lakosú falu 80%-a magyar.[1]

Gazdaság szerkesztés

A falu lakói elsősorban földművesek, akik a szovjet érában a környékbeli falvak (Gálocs, Palágykomoróc, Bátfa) lakóival együtt a közös gazdaságban tevékenykedtek. A lakók másik része kihasználva a megyeközpont közelségét, Ungvár ipari vállalatainál helyezkedett el. A közös gazdaság felbomlása után a földeket felosztották (átlag 2,85 hektáronként),[1] ez képezi a családi gazdaságok alapját. Az utóbbi időben jellemző a virágtermesztés.

Nevezetességek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d „Zsákutca” – elöregedő lakossággal. Kárpátaljalap.net, 2012. február 10. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
  2. Pallói görögkatolikus templom. Karpatinfo.net. (Hozzáférés: 2016. március 16.)[halott link]

Hivatkozások szerkesztés