Főmenü megnyitása

Palotás Dezső (Kolozsvár, 1951. március 11.Budapest, 1999. március 7.) erdélyi magyar költő, író, grafikus.

Palotás Dezső
Született 1951. március 11.
Kolozsvár
Elhunyt 1999. március 7. (47 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, író, grafikus

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Szülővárosában érettségizett 1972-ben, utána a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett diplomát (1976). Egy ideig segédmunkás egy közszállítási vállalatnál, majd négy éven át líceumi tanár Gyulakután és Erdőszentgyörgyön. 1983 októberétől 1984 januárjáig A Hét próbaidős szerkesztője, ezután hat hónapig éjjeliőr, utána szabadfoglalkozású. 1988-ban Magyarországra költözött, ahol szépirodalmat már nem publikált. Újságíróként és parlamenti tudósítóként dolgozott, illetve karikatúrái jelentek meg különböző lapokban. Ezeken kívül pedig rajzot oktatott a Vajda Péter általános iskolában.

MunkásságaSzerkesztés

Első írását az Igazság közölte 1963-ban. Versei, prózai írásai, könyvbírálatai, publicisztikái az Echinox, Utunk, Korunk, A Hét, Igaz Szó, Új Élet, Napsugár hasábjain, Magyarországon az Élet és Irodalomban és a Magyar Nemzetben jelentek meg. Szerepelt a Varázslataink, Kimaradt Szó, Ötödik évszak, Bábel tornyán, Egyszer mindenkit szólítanak című antológiákban (1974-1984); Martos Gábor Marsallbot a hátizsákban című könyve (1994) antológiarésze kilenc versét közli.

Forrás-kötete, a Negyedik kívánság 1979-ben jelent meg, ezt követte Incidens című verseskötete. Az irodalomtörténeti besorolás szerint a "harmadik Forrás-nemzedék"-hez tartozik, amely az akkori Gaál Gábor Körből nőtte ki magát, s fórumának a kolozsvári főiskolások Echinox című folyóiratát és a Szőcs Géza szerkesztette Fellegvárt tekintette, de egyébként tagadta nemzedék voltát, s csupán annyiban vállalta a közösséget, hogy amint maga fogalmazott „mindenki mást akart, de mindenki ugyanazt nem akarta”. Tematikája, nyelvhasználata és formavilága egyaránt újdonságértékű. A groteszk és az irónia átfogó szervezőelve meghatározza a műfajválasztást (angol limerick), a különben „tökéletes biztonsággal kezelt »klasszikus« versformák”, a hagyományos műfajok lebontását (Martos Gábor), aminek legfőbb eszköze az egymástól elütő, gyakran alantas nyelvi elemek beemelése a klasszicizáló műfaji keretbe. Az ő egyik versére (A szekér alatt) utalva állapítja meg Martos Gábor: „... a fiatal költők egyikében-másikában kifejezett törekvés tapasztalható arra, hogy egyes műveikben minél »tökéletesebben« adják vissza az Erdélyben sajnos mind szélesebb körben valóban tragikusan romló állapotú beszélt magyar nyelvet.” A nyelvteremtő erő és a képzőművészetre jellemző plaszticitás révén is azt az írói magatartást képviseli, amely felülvizsgál és elutasít minden sztereotípiát, értelmét vesztett rítust. Saját gondolati teljesítménye sem mentesül a kritikától, innen írásainak sajátos kutató-önfelszámoló jellege.

A nyolcvanas évek elején teljesen felhagyott a költészettel. Két elbeszélőkötetében ugyanaz a teljes értékvesztést mutató világkép nyilvánul meg, hagyományosabb műfaji keretben. Elsődleges témája a felnőtté válással járó illúzióvesztés és a pályakezdő értelmiségiek értékválsága. A beletörődés a meghatározó, a nyelvi játékok ellensúlyozó hatása csökken, a szövegen eluralkodnak az ábrázolt világ törvényei. „Meggyőződésem vallja később Martos Gábornak , hogy csak elhatározás vagy a véletlen kérdése, hogy ki hogyan fejezi ki magát; inkább ikonográfiai téren, vagy inkább a nyelvet választja.”

Az általa eredetileg választott önkifejezési formához való visszatérését így indokolja: „Körülbelül tíz évig nem foglalkoztam grafikával sem; akkor kezdtem újra eredeti mesterségemet űzni, amikor 1986-ban teljes közlési és foglalkoztatási tilalom alá kerültem.”

Képzőművészként egyetlen alkalommal mutatkozott be, 1975-ben a Korunk Galériában.

Irodalmi műveiSzerkesztés

  • Negyedik kívánság (versek), Kriterion, Bukarest, 1979
  • Incidens (versek), Kriterion, Bukarest, 1982
  • A ház (novellák), Dacia, Kolozsvár, 1983
  • Ég veled, pokol leánya (novellák), Kriterion, Bukarest, 1985

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés