Pampabíbic

madárfaj

A pampabíbic (Vanellus chilensis) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Pampabíbic
Quero-quero (Vanellus chilensis) (17987642100).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Lilefélék (Charadriidae)
Alcsalád: Bíbicformák (Vanellinae)
Nem: Vanellus
Faj: V. chilensis
Tudományos név
Vanellus chilensis
(Molina, 1782)
Elterjedés
Vanellus chilensis map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pampabíbic témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pampabíbic témájú médiaállományokat és Pampabíbic témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Juan Ignacio Molina chilei ornitológus írta le 1782-ben, a Parra nembe Parra Chilensis néven.[2] Sorolják a Belonopterus nembe Belonopterus chilensis néven is.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Vanellus chilensis cayennensis (Gmelin, 1789)
  • Vanellus chilensis chilensis (Molina, 1782)
  • Vanellus chilensis fretensis (Brodkorb, 1934)
  • Vanellus chilensis lampronotus (Wagler, 1827)[1]

ElőfordulásaSzerkesztés

Aruba, Bonaire, Curaçao, Panama, Trinidad és Tobago, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos. Kóborlásai során Barbadosra, Costa Ricába, a Falkland-szigetekre és Mexikóba is eljut.

Természetes élőhelyei a mocsarak és szezonálisan elöntött legelők.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 38 centiméter, testtömege 280-425 gramm.[5]

ÉletmódjaSzerkesztés

Főként rovarokkal táplálkozik, de földigilisztákat, más gerincteleneket, kisebb halakat és rovar lárvákat is fogyaszt.[5]

SzaporodásaSzerkesztés

Fészekalja 2-3 tojásból áll.

 
Tojásai
 
és fiókája

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 14.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
  5. a b Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 16.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés