A Pan a Szaturnusz egyik holdja, a bolygó holdjai közül a legkisebb, átmérője csupán 20 km, és a legközelebb keringő. A hold a bolygó körül kör alakú pályán kering (~4 km bizonytalansággal), 133 583 km távolságban, a Szaturnusz külső (A-) gyűrűjében. Keringési periódusa nem egészen 14 óra.

Pan
PIA21436.jpg
Felfedezése
Felfedező
Felfedezés ideje 1981. augusztus 22.
Névadó Pán
Alternatív nevek Saturn XVIII.
Ideiglenes nevek S/1981 S 13
Pályaadatok
Központi égitest Szaturnusz
Fizikai tulajdonságok
Tömeg (4,95±0,75)×1015 kg[1]
Átlagos sűrűség 0,42±0,15 g/cm³
A Pán az Encke-résben

TulajdonságaiSzerkesztés

Az egyenlítője körül a Szaturnusz gyűrűjéből rárakódott törmelék egy 5–7 km magas hegyláncot alkot, amely egy derelye-szerű formát eredményez. A hold kicsiny tömege miatt gravitációja csekély, a földinek kevesebb mint két ezreléke. Fényessége 0,5, tehát színe koszos fehér.

FelfedezéseSzerkesztés

A hold létezését Jeffrey N. Cuzzi és Jeffrey D. Scargle sejtették meg 1985-ben, amikor észrevették, hogy a 325 km széles Encke-rés szélei hullámosak, amit nagy eséllyel egy ott keringő hold gravitációja okoz.[2] Ezután 1986-ban Mark R. Showalter kiszámolta a Szaturnusz imbolygásából, hogy mekkora holdat és hol kell keresni.[3]

Végül a holdat 1990-ben fedezte fel Mark R. Showalter a Voyager-2 1981-es felvételein, a becsléstől 1° eltéréssel. Összesen 11 Voyager-2 felvételen találták meg.

Pálya tisztításSzerkesztés

 
Egy "pásztor" hold vagy bolygó vonzásával eltereli, esetleg befogja a közeli törmelékeket

Az Encke-rés létezéséért ez a hold felelős, Prométeusz holdhoz hasonlóan, így ez is "pásztorként" viselkedik.

A Cassini űrszonda képein egy olyan gyűrűt is találtak, ami egybeesik a Pan pályával. Ez azt jelzi, hogy a Pan hold egy adag törmeléket befogott és lópatkó alakú pálya mentén terelgeti.

ForrásokSzerkesztés

  1. (2010. július 1.) „Sizes, shapes, and derived properties of the saturnian satellites after the Cassini nominal mission”. Icarus 208 (1), 395–401. o. DOI:10.1016/j.icarus.2010.01.025.  
  2. Cuzzi, J. N.; and Scargle, J. D.; Wavy Edges Suggest Moonlet in Encke's Gap, Astrophysical Journal, Vol. 292 (May 1, 1985), pp. 276–290
  3. Showalter, M. R. (1986. április 3.). „Satellite "wakes" and the orbit of the Encke Gap moonlet”. Icarus 66 (2), 297–323. o. DOI:10.1016/0019-1035(86)90160-0.  
  • Róbert Čeman és Eduard Pittich: A Világegyetem 1: A Naprendszer (Slovart-Print, 2007)