Főmenü megnyitása
Illusztráció 15. századi perzsa kéziratból. A sakál manipulálja az oroszlánt

A Pancsatantra (szanszkrit पञ्चतन्त्र, (pʌɲʧʌtʌntɽʌ), magyarul szó szerint: „öt elv”) szanszkrit nyelvű, indiai állatmese-gyűjtemény a 2–3. századból. Udvari költeményként keletkezett és az ifjú hercegek nevelését szolgálta moralizáló történeteivel az indo-iráni kultúrkör országaiban, így a Szászánida Birodalomban is. Ma ismert formájában a 3. és a 6. század között alakult ki. Több mint hatvan nyelven, mintegy háromszáz fordítása ismert.

TartalmaSzerkesztés

Kerettörténete szerint egy papnak három királyfit kellett megtanítania az uralkodás tudományára, erre alkalmazta ezeket a meséket.

Az öt könyv címei:

  • Mitra-bheda: Barátok elválása (Az oroszlán és a bika)
  • Mitra-lābha vagy Mitra-samprāpti: Barátok szerzése (A galamb, a holló, az egér, a teknősbéka és a szarvas)
  • Kākolūkīyam: Hollókról és baglyokról (Háború és béke)
  • Labdhapraṇāśam: A szerzemény elvesztése (A majom és a krokodil)
  • Aparīkṣitakārakaṃ: Hebehurgya cselekvés (A brámin és a mongúz)

Az elbeszélések népmesék és politikai tanítások kombinációi, helyenként mindennapi életbölcsességet is sugároznak.

Erkölcstana szerint az eszes boldogul, a hiszékeny ostoba pórul jár. A mesék azonban nem cinikusak, csak a realista felfogást képviselik a szanszkrit irodalomban addig uralkodó álszent felfogással szemben.

A mesékben szereplő állatok emberi típusok, illetve viszonylatok megtestesítői: az oroszlán az állatok királya és az indiai maharadzsák tükörképe, a sakál a miniszter hasonmása, a veréb és az elefánt viszálya pedig a kisember és a hatalmasok viszályát példázza.

Az állatmesék mellett található a gyűjteményben néhány novella is, elsősorban hiszékeny férjüket rászedő asszonyokról. Szereplői egyszerű emberek: polgárok, parasztok.

 
Az ostoba ács az ágy alatt, felesége a szeretőjével az ágyon. Az asszony észreveszi férjének lábát, és kitalál egy történetet, amivel tisztázza magát. Perzsa illusztráció, 1333.

A mű a többszörös keretelbeszélés technikájával dolgozik (az Ezeregyéjszaka meséihez hasonlóan), egymásba ágyazza a történeteket. A prózai szövegbe verses betétekben (a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért)bölcs mondások vannak beiktatva. A történetek e mondásokat fejtik ki, ezek példájaként szolgálnak.

A művet csak átdolgozásokból ismerjük, eredeti szövege nem maradt fenn. A legnépszerűbb két változatot (ún. textus simplicior és textus ornatior) dzsainista szerzetesek készítették a 10–12. században. A textus ornatior szerzője Púrnabhadra (12. század).

Már a 6. században lefordították perzsa nyelvre. Ez is elveszett, azonban fennmaradt szír és arab fordítása (6. század vége, illetve 8. század). Az arab fordításról a 12. században a héber változat is elkészült, majd erről 1270 körül készült a latin változat, Johannes de Capua munkája.

Összesen mintegy 60 nyelvre fordították le.

Magyar fordításSzerkesztés

  • Rozsnyai Dávid (1641-1718) Horologium Turcicum et speculum continuum de rebus in orbe externis et internis Ali Cselebi török változatának fordítás-átdolgozása, latin betétekkel.[1]
  • A régi indusok böltselkedések, az az Példákkal jó erköltsökre tanító könyvetske; latinból ford. Patay Sámuel; Püspöki Ny., Eger, 1781
  • Bidpai–Lokman: Bidpai indiai históriái és költött beszédei; ford. Zoltán József, Wass Sámuel; Református Kollégium Ny., Kolozsvár, 1783[1]
  • Pancsatantra, azaz Ötös könyv. Az életbölcsességnek régi indiai tankönyve. Az emberek és állatok világából való történeteknek világhírű gyűjteménye; ford. Schmidt József; Kner, Gyoma, 1924[2]
  • Pancsatantra azaz Ötös könyv. Az életbölcsességnek régi indiai tankönyve, az emberek és állatok világából való történeteknek gyűjteménye; ford. Schmidt József, bev., jegyz. Harmatta János, ill. Győry Miklós; Magyar Helikon, Bp., 1959
  • Bidpai és Lokman indiai históriai és költött beszédei; franciából ford. Tsehi András [Csehi P. András]; közread. Bethlenfalvy Géza, Wojtilla Gyula; Kőrösi Csoma Társaság, Bp., 1972 (hasonmás)
  • Mesefolyamok óceánja. Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból, 1-2.; vál., utószó, jegyz. Vekerdi József, ford. Jánosy István et al., versford. Nagy László et al.; Európa, Bp., 1982 (A világirodalom klasszikusai)
  • Pancsatantra. Hindu tanmesék; összegyűjt., ford. Balogh Barna, átdolg., kádenciák Balthazár Margit; Statiqum–Jupiter, Bp., 1992
  • Pancsatantra. Az életbölcsesség ötös könyve. Az életbölcsességnek régi indiai tankönyve, az emberek és állatok világából való mulattató és tanulságos történeteknek versekkel és mondásokkal tarkázott világhírű gyűjteménye; szerk. Szántai Zsolt, ford. Schmidt József; Sudhana, Bp., 2010

IrodalomSzerkesztés

  • Világirodalmi lexikon (Budapest, Akadémiai Kiadó) X. kötet 88. oldal
  • Mesefolyamok óceánja. Pancsatantra (Ötöskönyv) Ford.: Schmidt József Szerk. Vekerdi József, utószó, 1982. Európa 1. k. ISBN 963 07 2542 8; 2. k. ISBN 963 07 2438 3; Össz. ISBN 963 07 2550 9.
  • Ruprecht Geip: Zur Frage nach der Urfassung des Pancatantra
  • Pancatantra - A Collection of ancient hindu tales, critically edited by Dr. Johannes Hertel, Harvard University 1908, Rezension bekannt als Panchakhyanaka von Jaina-Mönch Purnabhadra.
  • Theodor Benfey: Pantschatantra - fünf Bücher indischer Fabeln, Märchen und Erzählungen. Aus dem Sanskrit übersetzt mit Einleitung und Anmerkungen. I. II. Leipzig 1859.
  • Winternitz: Geschichte der indischen Literatur, Band 3, 1922
  • Pancatantra: Aus dem Sanskrit übertragen von Thedor Benfey (1859). Zusammengestellt und sprachlich bearbeitet von Friedmar Geißler. Rütten & Loening, Berlin 1963.
  • Johanns Hertel: Tantrākhyāyika, die älteste Fassung des Pancatantra, Leipzig und Berlin 1909
  • Harry Falk: Quellen des Pancatantra

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Vekerdi József, utószó, 1982.
  2. Szanszkritból, a versbetéteket (több mint ezer) felére csökkentve olvashatóbb.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Pancsatantra témájú médiaállományokat.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Pancsatantra témában.