Pancsen láma

tibeti buddhista vallási vezető

A pancsen láma vagy másként tasi láma[1][2] (tibetiül: པན་ཆེན་བླ་མ, Wylie-féle átírással pan-chen bla-ma) a gelug rendhez tartozó tibeti buddhista vallási vezető, a dalai láma után a második legmagasabb egyházi méltóság. A mindenkori pancsen láma székhelye a Sigace városban található Tasilhumpo kolostor.

Jelentése, szerepe szerkesztés

A pancsen láma megnevezés hibrid kifejezés, mely a szanszkrit pandita (tudós) és a tibeti cshenpo (nagy) szavakból áll össze, és ily módon jelentése „nagy tudós láma”. Mandzsu hatásra a cím ismert még pancsen erdeni[3] formában is, ennek jelentése „kincses nagy tudós”.[4]

A pancsen lámát Amitábha (tibetiül Öpagme), a mahájána buddhizmus egyik legnépszerűbb buddhája megtestesülésének tartják.[5] Akárcsak a többi jelentős tibeti vallási vezető esetében, a cím öröklődése a tulku (mongolul: kubilgán) öröklési rendszer, azaz reinkarnációs láncolat keretében történik. Az előző pancsen láma a halála után ismét testet ölt a földön, és az így megszületett személy lesz a méltóság következő viselője. Ahhoz, hogy a reinkarnáció „érvényes” legyen, a mindenkori dalai lámának is el kell ismernie.[6] A reinkarnációs láncolatot Szubhúti indiai buddhistáig, a történelmi Sákjamuni buddha tanítványainak egyikéig vezetik vissza.[7][8] Őt további három indiai követi, majd Gö Locava személyében az első tibeti reinkarnáció.[9][10]

A pancsen láma fontos szerepet tölt be a dalai láma reinkarnációjának megkeresésében és kiválasztásában, illetve a felnőtté érett dalai láma felszentelésében. Ezzel párhuzamosan a dalai lámának hasonló feladata van a pancsen lámával kapcsolatban. Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcen, a X. pancsen láma egy hivatalos kínai tudósítás szerint így nyilatkozott erről: „a tibeti hagyomány szerint a dalai lámának és a pancsen lámának kölcsönösen el kell ismerniük egymást.”[11] A pancsen láma a dalai lámával együtt részt vesz a tibeti-mongol buddhizmus harmadik legmagasabb egyházi méltóságának, az urgai székhelyű bogdo gegen megtestesülésének a felkutatásában is.

Története szerkesztés

 
Loszang Csöki Gyalcen, a IV. pancsen láma

A pancsen láma hivatalát a tibeti teokratikus államot kiépítő 5. dalai láma hozta létre, mikor 1645-ben[12] a pancsen láma címet adományozta mesterének, Loszang Csöki Gyalcennek (1570–1662). Loszang Csöki Gyalcen ugyanakkor sorban a negyedik pancsen láma lett, minthogy utólag még több fontos gelug rendi szerzetest iktattak be elé a reinkarnációs láncolatba, akik életük során soha nem viselték a méltóságot, de akként tekintenek rájuk. Az utólagosan elismert pancsen lámák közül az első Kedrubdzse (1385–1438), a gelug rendet megalapító Congkapa tanítványa. A Loszang Csöki Gyalcent soron követő pancsen lámák életkortól függően tanító-tanítványi viszonyban álltak a dalai lámával: a 4. pancsen láma például az V. és a VI. dalai láma mestere volt, az V. dalai láma pedig a VI. pancsen lámáé.

1713-ban a mandzsu származású Kanghszi kínai császár az eredetivel kevert mandzsu terminussal pancsen erdeninek nevezte a pancsen lámát. A 18. században a Tibet feletti mandzsu befolyás erősödésével párhuzamosan a mandzsuk megkísérelték számukra kedvező módon alakítani a tibeti vallási vezetők kiválasztásának folyamatát. Ennek fényében 1792-ben Csien-lung kínai császár a Tibet kormányzásáról kiadott dekrétumában új módszert vezetett be a reinkarnációk megtalálására.[13] Szemben az addigi gyakorlattal, mely szerint jósok segítségével keresték meg a főlámák megtestesüléseit, a császár az urnás módszer használatát írta elő: a lehetséges jelöltek nevét egy arany urnából húzták ki.

A 9–12. dalai lámák fiatalon elhunytak, így uralmuk alatt megnövekedett a pancsen lámák hatalma és jelentősége.[14] Különösen a VI. pancsen láma, Loszang Palden Jese (1738–1780) játszott kiemelt szerepet: tárgyalt a britekkel a kereskedelmi kapcsolat kiépítéséről, és a mandzsu császári udvarban a dalai lámának kijáró tisztelettel fogadták.[15][16] Utódja, Palden Tenpe Nyima (1782–1853) 1844-ben felépíttette a pancsen lámák nyári palotáját a Tasilhunpo kolostortól nem messze; az épületet a X. pancsen láma ideje alatt bővítették ki.

A mandzsu dinasztia megdöntése után az országa függetlenségéért küzdő, erőskezű 13. dalai láma és a kínaiakkal barátibb viszonyt ápoló 9. pancsen láma között egyre feszültebbé vált a viszony, mely kiváltképp akkor éleződött ki, mikor szóba került egy önálló, modern tibeti hadsereg felállítása. 1923-ban a pancsen láma a kínai fennhatóság alatt álló belső-mongol területekre menekült, és ott-tartózkodása „folyamatos fenyegetésnek bizonyult a dalai láma kormánya számára, mivel félő volt, hogy majd erős kínai segítséggel tér vissza.”[17] A 9. pancsen láma csak élete végén térhetett vissza Tibetbe. 1937-ben bekövetkezett halála után utódlása miatt a tibeti kormány összeütközésbe került a kínai hatóságokkal: mindegyik félnek saját jelöltje volt a pozícióra, és egyik sem volt hajlandó elismerni a másikat. A kínaiak által támogatott Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcent (1938–1989) eleinte a Kuomintanghoz fűzték szoros szálak, később viszont a kommunista párttal kezdett szimpatizálni, akik a pancsen láma hatalmát, szerepét és státuszát arra használták fel, hogy szembefordítsák a dalai lámával.[18] Az 1959-es tibeti felkelés és a dalai láma Indiába történő menekülése után a kínai kormány vezető pozícióba helyezte a pancsen lámát, azonban 1962-es, az ország helyzetének javításáért benyújtott folyamodványa nemkívánatossá tette a pártban: nyilvánosan meghurcolták és bebörtönözték. Szabadulása után feladta szerzetesi esküjét és megnősült, de rehabilitációjára csak 1982-ben került sor.

A 11. pancsen láma szerkesztés

1989. január 28-án a 10. pancsen láma máig tisztázatlan körülmények között hunyt el.[19] A reinkarnáció megkeresése hamar ellentétekhez vezetett az indiai emigrációban élő dalai láma és a kínai kormány között. 1995. május 14-én a dalai láma Gedun Csöki Nyimát, egy akkor hatéves tibeti kisfiút nyilvánított a pancsen láma újjászületésének,[20] a kínai kommunista kormány viszont ezt figyelmen kívül hagyva ismét a mandzsu fennhatóság korából származó urnás választási módszerhez folyamodott, valamint érvénytelennek nyilvánították a dalai láma határozatát. Három nappal később, május 17-én Gedun Csöki Nyima és családja is eltűnt; a kínai hatóságok nyilatkozata szerint azóta az ország más vidékén él hétköznapi emberként.[20] Semmilyen médiához tartozó személy vagy emberjogi szervezet nem találkozhat vele.

A kínai kormány 1995. november 11-én az akkor ötesztendős, egészen addig Pekingben nevelkedett Csöki Gyalpót nyilvánították a pancsen láma tizenegyedik újjászületésének.[21] Beiktatására december 8-án került sor a Tasilhunpo kolostorban;[22] de sem a dalai láma, sem a tibeti emigráns kormány nem ismeri el őt a valódi reinkarnációnak.

A pancsen lámák listája szerkesztés

Név Élt Tibetiül Megjegyzés
1. Kedrubdzse 1385–1438 མཁས་གྲུབ་རྗེ།
Mkhasz grub rdzse
Utólagosan kapta a címet.
2. Szönam Csoglang 1438–1505 བསོད་ནམས་ཕྱོགས་ཀྱི་གླང་པོ།
Bszod-namsz phjogsz-glang
Utólagosan kapta a címet.
3. Venszapa Loszang Tondrup 1505–1568 དབེན་ས་པ་བློ་བཟང་དོན་གྲུབ།
Dben-sza-pa Blo-bzang Don-grub
Utólagosan kapta a címet.
4. Loszang Csöki Gyalcen 1570–1662 བློ་བཟང་ཆོས་ཀྱི་རྒྱལ་མཚན།
Blo-bzang cshosz-kji rgyal-mchan
Az első pancsen láma, aki életében viselte a címet.
5. Loszang Jese 1663–1737 བློ་བཟང་ཡེ་ཤེས།
Blo-bzang je-sesz
6. Loszang Palden Jese 1738–1780 བློ་བཟང་དཔལ་ལྡན་ཡེ་ཤེས།
Blo-bzang dpal-ldan je-sesz
7. Palden Tenpe Nyima 1782–1853 དཔལ་ལྡན་བསྟན་པའི་ཉི་མ།
Dpal-ldan bsztan-pai nyi-ma
8. Tenpe Vangcsuk 1855–1882 བློ་བཟང་དཔལ་ལྡན་ཡེ་ཤེས།
Blo-bzang dpal-ldan je-sesz
9. Tubten Csöki Nyima 1883–1937 ཐུབ་བསྟན་ཆོས་ཀྱི་ཉི་མ།
Thub-bsztan cshosz-kji nyi-ma
10. Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcen 1938–1989 བློ་བཟང་ཕྲིན་ལས་ལྷུན་གྲུབ ཆོས་ཀྱི་རྒྱལ་མཚན།
Blo-bzang phrin-lasz lhun-grub cshosz-kji rgjal-mchan
11. Gedun Csöki Nyima 1989– དགེ་འདུན་ཆོས་ཀྱི་ཉི་མ
Dge-dun cshosz-kji nyi-ma
A dalai láma és a tibeti emigráns kormány által elismert pancsen láma.
Csöki Gyalpo 1990– ཆོས་ཀྱི་རྒྱལ་པོ།
Cshosz-kji rgjal-po
A Kínai Népköztársaság kormánya által elismert pancsen láma.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Horváth Krisztián: Egy magyar utazó a Kuomintang gyűlésén, 1932-ben nyest.hu, 2014. augusztus 4.
  2. Hedin Sven: Az Északi Sarktól a Déli Sarkig. Budapest, Lampel R. Kk. (Wodianer F. és Fiai) R.T. Könyvkiadóvállalata, 1912. 145-147. old.
  3. Hagyomány kínai írásjegyekkel 班禪額爾德尼, egyszerűsített kínai írásjegyekkel 班禅额尔德尼, pinjin átírással bānchán é ěr dé ní.
  4. Hoffmann 2001  p. 83
  5. Hoffmann 2001  p. 83.
  6. Ya Hanzhang: Biographies of the Tibetan Spiritual Leaders Panchen Erdenis. Peking: Foreign Language Press. 1987. 350. o.  
  7. Stein 1972  p. 84
  8. Das 1970  p. 82
  9. Stein 1972  p. 84
  10. Das 1970  p. 82
  11. Loszang Trinle Lundub Csöki Gyalcen: On Tibetan Independence. China Reconstructs, XXXVII. évf. 1. sz. (1988. január) 8–15. o.
  12. The Difference between Dalai Lama and Panchen Erdeni. Tibet Tour (angolul) (2013. február 20.) (Hozzáférés: 2013. június 5.)
  13. Smith 1997  p. 135
  14. Mullin, Glenn H: The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation. Új-Mexikó, Santa Fe: Clear Light Publishers. 2001. 175. o. ISBN 1-57416-092-3  
  15. Stein 1972  pp. 88–89
  16. Hoffmann 2001  p. 90
  17. Hoffmann 2001  p. 104
  18. Hoffmann 2001  pp. 110–111
  19. Laird, Thomas: The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama. New York: Grove Press. 2006. 355. o. ISBN 978-0-8021-1827-1  
  20. a b Buddhist Channel 2007
  21. Hilton, Isabel: Spies in the House of Faith. The New Yorker, (1997. augusztus 23.) 170. o.
  22. Mackerras, Colin – Bucknall, Kevin B: The New Cambridge Handbook of Contemporary China. (hely nélkül): Cambridge University Press. 2001. 1994. o. ISBN 0-521-78143-4  

Források szerkesztés

  • Buddhist Channel 2007: Gedhun Choekyi Nyima the XIth Panchen Lama turns 18: Still disappeared. The Buddhist Channel (angolul) (2007. április 25.) (Hozzáférés: 2013. június 8.)
  • Das 1970: Das, Sarat Chandra: Contributions on the religion and history of Tibet. Újdelhi: Manjuśrī Pub. House. 1970.  
  • Hoffmann 2001: Hoffmann, Helmut: A tibeti műveltség kézikönyve. (ford.) Csatlós Péter. Budapest: Terebess Kiadó. 2001. ISBN 963-9147-44-3  
  • Smith 1997: Smith, Warren W., Jr: Tibetan Nation: A History Of Tibetan Nationalism And Sino-Tibetan Relations. (hely nélkül): Westview press. 1997. ISBN 978-0-8133-3280-2  
  • Stein 1972: Stein, Rolf Alfred: Tibetan Civilization. (hely nélkül): Stanford University Press. 1972. ISBN 0-8047-0901-7  

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Pancsen láma témájú médiaállományokat.