Paolo Boselli

olasz államfő

Paolo Boselli Hallgat hallgat (Savona, 1838. június 8.Róma, 1932. március 10.) olasz államfő, az Olasz Királyság huszonkettedik miniszterelnöke volt, az első világháború során a második. Vezetése alatt üzent hadat az olasz kormány a Német Birodalomnak.

Paolo Boselli
Az Olasz Királyság 22. miniszterelnöke
Hivatali idő
1916. június 18. – 1917. október 29.
ElődAntonio Salandra
UtódVittorio Emanuele Orlando

Született1838. június 8.
Savona  Szárd Királyság
Elhunyt1932. március 10. (93 évesen)
Róma  Olasz Királyság
SírhelyMonumental Cemetery of Turin
Párt
  • Historical Right
  • Olasz Liberális Párt

Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Boselli témájú médiaállományokat.

Paolo Boselli 1838. június 8-án született Savonában, a Szárd–Piemonti Királyságban. A pénzügyi tudományok első professzora lett a Római Egyetemen és 1870-től 1921-ig parlamenti jobbközép képviselőjeként tevékenykedett, majd 1921-ben szenátorrá választották. 1888-ban Francesco Crispi kormányának művelődésügyi minisztere lett. 1889-ben Luigi Pelloux miniszterelnöksége idején pénzügyminiszterré választották és újjászervezte az olasz nemzeti bankot (Banca d'Italia). 1906-ban Sidney Sonnino kormányában pedig ismét miniszteri tárcát kapott.

1915-ben támogatta az Osztrák–Magyar Monarchia elleni olasz hadba lépést és ennek érdekében beszédet is mondott, amelyben azt a törvénytervezetet támogatta, amely teljes hatalmat adott volna Antonio Salandra miniszterelnök számára. 1916 májusában és júniusában a katonai nehézségek következtében Salandra lemondásra kényszerült. Helyére Bosellit választották, aki koalíciós kormányt alakított.[1]

1916. augusztus 28-án, az Osztrák–Magyar Monarchia által megszállt területek visszafoglalása után, kormánya hadat üzent a Német Birodalomnak. 1917. október 29-én, az olasz szempontból katasztrofális caporettói áttörés következtében Boselli is lemondásra kényszerült.

1922-ben, Benito Mussolini hatalomra kerülése után az új, fasiszta rendszert támogatta. 1929 márciusában a kormányt képviselve felszólalt a szenátusban az olasz állam és a Vatikán között megkötendő lateráni egyezmény érdekében. Emellett az Olasz Történeti Intézet elnökévé választották és részt vett a római Risorgimento Múzeum megalapításában. 1932. március 10-én hunyt el Rómában.[1][2]

  1. a b Encyclopedia Britannica: Paolo Boselli (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. február 25.)
  2. Storia.camera.it: Paolo Boselli (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)


Elődje:
Antonio Salandra
Utódja:
Vittorio Orlando