Paolo Gentiloni
Paolo Gentiloni (Róma, 1954. november 22. –) olasz politikus, 2016 és 2018 között Olaszország miniszterelnöke.[4][5]
| Paolo Gentiloni | |
.jpg) | |
| Olaszország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2016. december 12. – 2018. június 1. | |
| Elnök | Sergio Mattarella |
| Előd | Matteo Renzi |
| Utód | Giuseppe Conte |
| Született | 1954. november 22. (69 éves)[1][2][3] Róma |
| Párt | Demokrácia a Szabadság - Margaréta (2002–2007) Demokrata Párt (2007–) |
| Választókerület | Piemont 2-es körzete |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | La Sapienza Egyetem (laurea, politológia) |
| Vallás | katolicizmus |
 | |
| Paolo Gentiloni aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Gentiloni témájú médiaállományokat. | |
2014. október 31. óta ő volt a Renzi-kormány külügyi és nemzetközi együttműködésekért felelős minisztere. 2001 óta a Képviselőház tagja, 2006 és 2008 között a Második Prodi-kormány kommunikációs minisztere volt.
Életpályája szerkesztés
Nemesi család leszármazottja, egy olyan katolikus iskolában tanult, amely Maria Montessori tanítási elveit követte. Politikatudományokból diplomázott, kapcsolatba került egyetemistaként a Movimento Studentesco nevű baloldali hallgatói mozgalommal. Később 1984-ben a parlamenten kívüli baloldali szervezetekből szerzett ismeretségének révén a La Nuova Ecologia című havilap igazgatója lett.[6] 1990-től a Legambiente nevű környezetvédelmi szervezet havilapjának az igazgatója, itt ismerte meg Francesco Rutellit, aki az 1993-as helyhatósági választásokon Róma baloldali polgármester jelöltje volt, Gentiloni pedig a kampányszóvivője volt.[7]
Felesége Emanuela Mauro építész.
Politikai karrierje szerkesztés
Az 1990-es években Francesco Rutelli Róma polgármesterének szóvivője volt. Emellett betöltötte a város turizmusért és ezredfordulóval kapcsolatos teendőiért felelős tanácsosi tisztségét.[8]
2001-ben Gentiloni a Margaréta-párt egyik alapítója volt és bejutott a Képviselőházba. A 2001-2006 között tartó 14. parlamenti ciklusban a 9. számú parlamenti bizottság (közlekedési, postaügyi és telekommunikációs ügyi bizottság) tagja volt, emellett a közszolgálati média műsorait felügyelő bizottság tagja volt.
2006-ban a parlamenti választásokon ismét megválasztották képviselőnek, emellett 2006 és 2008 között a Második Prodi-kormány kommunikációs minisztere lett. 2007-ben a Demokrata Párt egyik alapítója volt. 2008 és 2013 között ismét képviselő volt és a közlekedési, postaügyi és telekommunikációs bizottság tagja volt.
2012. december 5.-én Twitter üzenetében bejelentette, hogy szándékozik a baloldal jelöltjeként indulni a római helyhatósági választásokon, azonban a Demokrata Párt Ignazio Marinot választotta.[7]
2013-ban ismét képviselőnek választották és tagja lett a parlament külügyi és EU-s ügyekért felelős bizottságának.
2014-ben őt választotta Matteo Renzi külügyminiszternek, miután az addigi külügyminiszter Federica Mogherinit az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője lett.[7]
Kommunikációs miniszterként szerkesztés
- 2007-ben törvénytervezetet nyújtott be a Rai megreformálása, amellyel egy félig előfizetői díjakból, félig reklámbevételekből működő közszolgálati médiummá alakították volna.[9]
- 2007-ben felháborodást váltott ki egy olyan törvénymódosító javaslata, amely kötelezte volna az internetes oldalak tulajdonosait, hogy a felhasználók csak regisztrálva használják és annak végrehajtását ellenőrizték is volna. A javaslatot később Gentiloni is hibásnak tartotta.[10]
Külügyminiszterként szerkesztés
2014. október 31.-én őt nevezte Matteo Renzi miniszterelnök külügyminiszterré. 2015 februárjában egy interjúban az Iszlám Állam terrorista szervezet által gerjesztett válságról azt mondta, hogy "ha szükséges, akkor Olaszország kész harcolni Líbiában az ISIS ellen, mert nem fogadhatjuk el, hogy Olaszországtól pár órányi hajózásra aktív terrorista fenyegetés legyen."[11] Az Iszlám Állam erre válaszul őt "A keresztes hadjáratért felelős olasz külügyminiszternek" nevezte.[12]
Külügyminiszterként fontos szerepe volt 2016-ban az Egyiptomban meggyilkolt olasz diák Giulio Regeni gyilkosságának felderítésében, többek közt kérte az egyiptomi kormánytól, hogy olasz szakértők is vegyenek rész a nyomozásban.[13]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Paolo Gentiloni (olasz nyelven). biografieonline.it. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ „Governo, Gentiloni accetta l'incarico di governo: «Un grande onore»”, Corriere della Sera, 2016. december 11. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ Biografia di Paolo Gentiloni. sitiarcheologici.palazzochigi.it. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ a b c Chi é Paolo Gentorini. ilpost.it, 2016. december 11. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ Persone - Paolo Gentiloni. ilsole24ore.com, 2016. február 24. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ Il “ddl Gentiloni” di riforma della Rai (1588/2007).. francoabruzzo.it, 2007. május 18. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ Ddl editoria, Gentiloni ammette"Un errore la registrazione dei siti". repubblica.it. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ “Bandiera Isis a Roma? Siamo pronti a combattere in Libia”: il Ministro degli Esteri suona la carica. infiltrato.it, 2015. február 14. (Hozzáférés: 2016. december 10.)
- ↑ «Gentiloni ministro crociato» L'Isis dichiara guerra all'Italia. ilgiornale.it, 2015. február 15. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
- ↑ Halálra kínoztak Egyiptomban egy olasz egyetemistát, óriási a felháborodás. blikk.hu, 2016. február 5. (Hozzáférés: 2016. december 11.)
