Paphlagonia

ókori történeti régió Anatóliában, a Fekete-tenger partján

Paphlagonia (görögül: Παφλαγονία, modern átírásban Paflagonía; török: Paflagonya) ókori régió volt a Fekete-tenger déli partján, Anatólia északi-középső partvidékén, Nyugaton Bithünia, keleten Pontosz határolta, Phrügiától a Bithüniai Olümposz keleti nyúlványa választotta el. Sztrabón szerint a Parthenius folyó képezte a régió nyugati, a Halüsz folyó pedig a keleti határát. Nevét állítólag Paphlagon után kapta, aki Phineus mitológiai alak fia volt.[1] Más forrás szerint az elnevezés az indoeurópai nyelvet beszélő pala nép után kapta, akik a hettita szövegek alapján valószínűleg ebben a térségben éltek.[forrás?]

Kis-Ázsia az ókorban
Kis-Ázsia egy 15. századi térképe Paphlagonia domborzati viszonyait is szemléltetve
Paphlagonia Kr. u. 842-ben
Pylaimenes II/III Euergetes, Paphlagonia királya Kr. e. 133–103 között
Paphlagonia római provincia Kr. u. 90 v. körül.

FöldrajzaSzerkesztés

Paphlagonia területének nagy része hegyvidék, de vannak termékeny völgyei, ahol nagy mennyiségű földimogyoró és gyümölcs – főként szilva, cseresznye, körte – terem meg itt. A hegyeket sűrű erdők borítják, melyekben feltűnően sok a puszpáng. Emiatt már az ókori görögök is korán gyarmatot létesítettek itt. A gyarmatvárosok közül kiemelkedett a milétosziak által Kr. e. 630 körül alapított Szinópé. A Parthenius folyótól pár kilométerre keletre lévő Amastris a makedón uralkodók ideje alatt vált jelentős településsé, míg Amisus, a Szinópé által alapított kolónia a Halüsz folyótól nem sokkal keletre (és így Sztrabón szerint szoros értelemben véve már nem Paphlagonia részeként) erőteljes növekedése révén csaknem riválisa lett az alapítóvárosának.

A belső területek jelentősebb városai Gangra és Pompeiopolis voltak. Gangra az ókorban a paphlagon királyok székhelye volt, mely később Germanicopolis névvel a Galatiával közös határ közelében feküdt. Pompeiopolis az Amnias folyó völgyében feküdt, közel a Sztrabón által sandarake névvel említett arzénszulfid kiterjedt bányáihoz, amit nagyrészt Szinópén keresztül exportáltak.

TörténelmeSzerkesztés

Kr. e. 2000 körül Kisázsiában a hattik rendelkeztek fejedelemséggel, majd indoeurópaiak jelentek meg, akik vándorlása során több népcsoport is érkezett ide. Közülük a palaik (paphlagonok?) a későbbi Paphlagonia területén telepedtek meg, a hettiták és a luvik Anatólia középső és déli részén. A hettita forrásokban a Kr. e. 15. századtól megemlített kaskákról nem tudni, hogy már korábban itt éltek, etnikai kapcsolatban álltak-e a paphlagónokkal, avagy később vándoroltak ide, mint ahogy azt sem, hogy a palai névből származik-e terület elnevezése. Az azonban lehetségesnek tűnik, hogy a szomszédos Kappadókia lakosaival, akik az indoeurópai nyelvek egyik anatóliai ágát beszélték, rokonságban álltak. Nyelvük Sztrabón szerint kihalt. A Kr. e. 1660–1460 közötti időszakban egymás után létrejövő fejedelemségekből keletkezett többek között a Hettita Birodalom, ami 1460–1190 között állt fent. Ez a szövetségi módon szerveződő feudális állam 1259-ben békét kötött Egyiptommal. A kor két legnagyobb hatalma által kötött szerződés volt az első írásos formában megmaradt békeszerződés a történelemben.

Az Anatólia egyik legősibb népének számító paphlagónokat a trójai háború során a trójaiak szövetségeseiként említik, melynek során királyuk, Pülaimenész és fia, Harpalion odavesztek. Homérosz és Titus Livius szerint a paphlagónok egy csoportját (görög nevük: Enetoi) elűzték egy felkelés alkalmával. Ők a vereséget szenvedett trójaiak Anténór herceg vezette csoportjával elvándoroltak az Adriai-tenger északi részére és később a helyi euganei-kkel összeolvadva a Venetia nevet adták a területnek, ahol letelepedtek.

Legkésőbb már a Kr. e. 7. századtól kezdődően Milétosz ión város kolóniákat alapított a Fekete-tenger partvidékén. Ekkor már hosszabb ideje fennállt kereskedelmi kapcsolat a görögök és az Észak-Anatólia lakosai között.[2] Kr. e. 500 körül a terület déli részét a Perzsa Birodalom olvasztotta magába. Hérodotosz a paphlagónokat a Kürosz által legyőzött népek között említi, akik egy jelentős haderőt küldtek I. Xerxész haderejébe Kr. e. 480 körül. Xenophón feljegyezte róluk, hogy saját hercegük irányítása alatt állnak, ami talán a vidék adottságai, a szélfútta hegyei és a nehezen járható hágói miatt volt így. Az összes uralkodójuk a Pylaimenes nevet viselte, amivel azt kívánhatták jelezni, hogy a paphlagónok Iliászban hasonló névvel említett vezetőjének a leszármazottainak tartják magukat.

A Pontoszi Királyság alattSzerkesztés

A későbbiek folyamán Paphlagonia a makedón királyok uralma alá került és Nagy Sándor halála után Kappadókiával és Mysiával együtt Eumenészhez került. Ennek ellenére továbbra is helyi hercegek kormányozták, mígnem a felemelkedő Pontoszi Királyság hatalma alá nem vonta. Pontosz uralkodói megszerezték Paphlagonia nagyobb részét már I. Mithridatész (302–266) idején, de Szinópét csak I. Pharnacész szerezte meg Kr. e. 183-ban. Ettől kezdve az egész tartomány Pontosz részét képezte egészen VI. Mithridatész Kr. e. 65-ben bekövetkezett bukásáig.

A Római és a Bizánci Birodalmak koraSzerkesztés

Kr. e. 64-ben Pompeius hét új várost alapított az eddig sok apró fejedelemség kezén levő belső területeken és a Bithynia et Pontus néven létrehozott provincia része lett. Az új városok közül a legjelentősebb Pompeiopolisz lett, mely település egészen a kora középkor kezdeti időszakáig Paphlagonia középső részének politikai és gazdasági központja maradt. Szinópé az egyetlen kedvező fekvésű kikötővel a római korban is a legfontosabb tengerparti város volt. A rómaiak Paphlagoniától keletre Syria, délre Cilicia névvel szerveztek meg provinciákat. Paphlagonia, Galatia, Kappadókia és Kommagéné Róma vazallusaiként és „pufferállamokként” megtarthatták a trónjaikat. Miután az uralkodói dinasztia Paphlagoniában kihalt, a terület egészét betagolták a Római Birodalomba. A Paphlagonia megnevezést a geográfusok ezt követően is használták, bár a határait Claudius Ptolemaios nem adta meg pontosan. Csak Augustus és a „Pax Romana” hozta el a térség számára a virágkort, ami a 2. századig, Traianus és Hadrianus császárok idejéig tartott. Dicletianus császár 295-ös közigazgatási reformját követően Bithynia et Pontus provinciát három részre bontották és így jöttek létre Bithynia, Paphlagonia és Diospontus provinciák. Paphlagonia egy részét 384-387 között az újonnan létrehozott Honorias provinciához csatolták.

A Paphlagonia megnevezés a Kr. u. 5. században ismét feltűnt önálló provinciaként (Hieroklész: Synecdemus c. 33). A 7. században a bizánci Opszikion théma, később a Bukellarion théma része lett mielőtt 820 táján Paphlagonia néven ismét önálló théma lett.

A 13. század elején előbb a Trapezunti Császárság, majd a törökök szerezték meg. A türkmén szeldzsukok 11. századtól való előretörésével csaknem teljes Anatólia a kezükre került. A szeldzsukok birodalmát a 13. században a mongolok döntötték meg és területe sok apró fejedelemségre hullott szét. Az Oszmán dinasztia vonta hatalma alá ezeket a területeket és 1326-ban bevették a bizánci Bursát is, ami után Paphlagonia hamarosan véglegesen elveszítette autonómiáját és történelmi megnevezését.

Legjelentősebb városaiSzerkesztés

Hozzájárulás a római haderőhözSzerkesztés

A Római Császárság idején Paphlagonia területéről három alakulatba (auxilia) soroztak be helyieket:

  • Cohors I Ulpia Paphlagonum
  • Cohors II Ulpia Paphlagonum
  • Cohors III Ulpia Paphlagonum

Ismert paphlagoniai származású emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Eustath. ad Horn. II. ii. 851, ad Dion. Per. 787; Steph. B. t.v.; Const. Porph. de Them. i. 7.
  2. A. J. Graham: The date of the greek penetration of the Black Sea. In: Bulletin of the Institute of Classical Studies. 5. kötet, Nr. 1, 1958, 25–42. o., doi:10.1111/j.2041-5370.1958.tb00610.x.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paphlagonia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paphlagonien című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Paphlagonia témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Koordináták: é. sz. 41,5°, k. h. 33,5°