Főmenü megnyitása

Papszabadi (1899-ig Kis-Lehota és Nagy-Lehota, szlovákul Lehota pod Vtáčnikom) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. Istvánszabadja és Kispapszabadi egyesítése. 2011-ben 3872 lakosából 3742 szlovák volt.

Papszabadi (Lehota pod Vtáčnikom)
Papszabadi
Papszabadi
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Turisztikai régióNyitramente
Rang község
Első írásos említés 1362
Polgármester Ján Cipov
Irányítószám 972 42
Körzethívószám 046
Forgalmi rendszám PD
Népesség
Teljes népesség3929 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség138 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság384 m
Terület27,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Papszabadi (Szlovákia)
Papszabadi
Papszabadi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 41′ 40″, k. h. 18° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 40″, k. h. 18° 36′ 00″
Papszabadi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Papszabadi témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Privigyétől 8 km-re délre fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint a Felső-Nyitra völgyében már az újkőkorban éltek emberek. A bronzkorból a lausitzi kultúra eszközei és sírjai kerültek itt elő. A település keletkezését a 12 és 14. század közé tehetjük. Előbb több nemesi család birtoka, majd Csák Máté szerezte meg. Ennek halála után királyi birtok, a bajmóci uradalom része. 1350 körül a terület az újonnan felépült Keselőkő várának tartozéka lett.

Kispapszabadit 1362-ben "Sceperdolehotaya" néven említik először. A Majthényi család birtoka volt. 1553-ban 9 adózó porta volt a faluban. 1715-ben 10 háztartása volt. 1778-ban 27 jobbágy és egy zsellér háztartása volt 145 lakossal. 1828-ban 47 házában 329 lakos élt. Lakói földművesek, napszámosok, gyümölcstermesztők voltak. A szlovák nemzeti felkelés idején a felső-nyitravidék partizáncsoportjai tevékenykedtek területén. 1945 után kőbányája nyílott.

Istvánszabadját 1388-ban a budai káptalan oklevele említi először, ebben "Isthuanlehetaya" több településsel együtt a keselőkői váruradalom részeként szerepel. Egy 1401-es Leustách György és Leustách Domonkos neje Ilona által kiadott oklevélben említést tesznek Paplehota új templomáról és plébániájáról, valamint István nevű papjáról. 1413-ban egy másik oklevélben is szerepel a templom, de a 15. század első felében a település elpusztult. 1455 körül a birtokos Majthényi család telepítette újra. 1555-ben 4 portával adózott. 1755-ben 19 háztartása volt. 1778-ban 40 jobbágy és 11 zsellértelke volt 325 lakossal. 1828-ban 39 házában 680 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, állattartással foglalkoztak. Mintegy száz lakosa vett részt a második világháború alatt a partizánharcokban.

Vályi András szerint „Kis, és Nagy Lehota. Két falu Nyitra Vármgye. Földes Ura mind a’ kettőnek Majthényi Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszenek Prividgyéhez mint egy fél mértföldnyire, Kis Lehota Nováknak filiája, határbéli földgyei Nagy Lehotának ollyanok, mint Csauzának; amannak pedig réttyei jók, fája tűzre és legelője is elég, piatzozása Oszlánon, és Privigyén, malma helyben.”[2]

Fényes Elek szerint „Lehota (Kis), tót f., Nyitra vármegyében, 329 kath. lak. Van szép erdeje. F. u. Majthényi familia. Ut. p. Privigye.”[3]

„Lehota (Nagy), tót falu, Nyitra vmegyében, 680 kath. lak. Van szép erdeje. F. u. gr. Keglevics.”[3]

1910-ben Istvánszabadjának 1135, Kispapszabadinak 524, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig mindkét település Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. A két településrészt 1960-ban egyesítették.

2001-ben 3722 lakosából 3687 szlovák volt.

NevezetességeiSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés