Parnó

község Szlovákiában

Parnó (szlovákul Parchovany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kisbosnya tartozik hozzá.

Parnó (Parchovany)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1652
PolgármesterJuraj Guzej
Irányítószám076 62
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség1966 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség84 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság111 m
Terület23,23 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 45′ 10″, k. h. 21° 42′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 10″, k. h. 21° 42′ 50″
Parnó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Parnó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Gálszécstől 9 km-re, északkeletre fekszik.

Története szerkesztés

Első írásos említése 1272-ből származik. 1320-ban „Parnow” néven említik, 1321-ben a Baksa család birtoka. 1330-ban „Perno”, 1355-ben „Pernow” a neve. 1398-ban a Csapiaké, később – rokonaiké – az Eszenyieké. 1439-ben „Parnow” néven szerepel az írott forrásokban. Várkastélya 1447-ben Csapi Ákosé volt. 1598-ban a Rákóczi és Bocskai családé a falu. 1633-ban Bocskai István erdélyi fejedelem a várkastélyból keltezte egyik levelét. 1656-ban említik elhanyagolt kastélyát, amelynek 1670-ben már csak kövei látszottak. A falut 1672-ben a Molnár család szerezte meg. 1715-ben 9 ház nélküli és 19 házas jobbágytelke volt. 1787-ben 98 házában 862 lakosa élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PÁRNO. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik n. k. Bosniczához 1/2 fertály, északr. Szecs Polánkához 1 órányira, térséges határja két nyomásbéli, gabonát, árpát terem, erdeje, szőleje nints, piatza Kassán van.”[2]

A 19. században az Andrássyak birtoka lett, akik sokat építettek a községben. 1828-ban 127 háza volt 961 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és állattartással, később az Andrássyak birtokán sajtkészítéssel és lótenyésztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Parnó, tót falu, Zemplén vgyében, Gálszécshez 1 mfdnyire: 768 romai, 96 g. kath., 43 evang., 5 ref., 47 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Vizimalom a Tapoly vizén. Kastély. 1729 hold szántóföld. F. u. Molnár. Ut. p. Vecse.”[3]

Várkastélyát a 19. században az Andrássyak újjáépítették. 1901-ben leégett, de rendbehozták.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Parnó, a terebesi völgyben fekvő tót kisközség, 273 házzal és 1370, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. Első írott nyomát 1399-ben találjuk, a mikor a leleszi konvent Eszenyi Imrét iktatja egész Parnó birtokába. 1419-ben Fodor Miklósé. 1474-ben a Kecseti család a földesura, azután a Csapyak s 1479-ben a Körtvélyesi Fodor család bírják. 1493-ban Tárczai Jánost, 1469-ben a váczi püspökséget iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás csak Rákóczy Zsigmondot említi birtokosául, később a Bocskayaknak is van benne részük. Ez időtájt Pernov néven is említik. 1611-ben Telegdi Borbála is részes benne, 1654-ben Verebély Jánost, 1754-ben Kakas Józsefet és Kovács Júliát iktatják némely birtokrészekbe. 1672-ben Molnár János, 1674-ben pedig Barkóczy István kap reá királyi adományt. Ez időtájt itt a Molnár család nagy, négyszögű várkastélyt építtetett. 1774-ben Molnár János, Kéry Pál, Máriássy Ferencz és Szilassy János a földesurai. Most gróf Andrássy Géza uradalmának egyik központja s nagyszabású, díszes kastély emelkedik benne, melyet a régi Molnár-féle várkastély némely részének felhasználásával, gróf Andrássy Manó építtetett. A kastély ízlésesen gondozott nagy parkban áll. 1901 augusztus 1-én leégett, de azóta ismét lakható állapotba helyezték s most várja újjáépítését. Az uradalomnak itt téglagyára is van. Parnóról vette nevét a Parnay család. 1663-ban itt is pusztított a pestis. Ide tartoznak Parnó-major és Kincses-puszta, mely utóbbi már az árpádházi királyok korában község volt és Kenchus, azután Kenches, majd Kinches alakban említik nevét. Első birtokosául, 1358-ban, a Szerdahelyieket ismerjük, 1429-ben pedig Abaházi László is birtokosa. Később a Szerdahelyieken kívül a Csapyak és osztályos társaik osztozkodnak rajta. Birtokosai továbbá: 1512-ben Csebi Pogány Zsigmond, 1548-ban Istvánffy Pál, 1561-ben Méray Anna és Serédy Gáspár, azután Vékey Ferencz bán, ki a maga részét 1570-ben leányára, Csapy Gergelynére hagyja. 1598-ban a Rákóczy Zsigmondé, azután a Telegdyek, a Csapyak, de velük együtt Bornemisza János öröklik, később azután ez a rész is a Molnár és a Kéry családok birtokába kerül. A báró Fischer család megszerzi egy részét. Most ez is gróf Andrássy Gézáé, kinek itt nagy gazdasága és sajtgyára van. Parnó közelében feküdt hajdan Andrásháza is, mely a XV. században előfordul, de azután nyoma vész.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

A második világháborúban pusztult el végleg a várkastély.

Népessége szerkesztés

1880-ban 1251 lakosából 27 magyar és 1142 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1397 lakosából 75 magyar, 23 német, 7 ruszin, 1287 szlovák és 5 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 1048 római katolikus, 267 görög katolikus, 47 izraelita, 22 református és 13 evangélikus vallású volt.

1900-ban 1370 lakosából 76 magyar és 1230 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1519 lakosából 255 magyar, 24 német, 1 ruszin, 1157 szlovák és 82 egyéb anyanyelvű volt.

1921-ben 1406 lakosából 29 magyar és 1302 csehszlovák volt.

1930-ban 1482 lakosából 20 magyar és 1216 csehszlovák volt.

1970-ben 1807 lakosából 1797 szlovák volt.

1980-ban 1775 lakosából 1765 szlovák volt.

1991-ben 1770 lakosából 1652 szlovák és 1 magyar volt.

2001-ben 1887 lakosából 1676 szlovák, 206 cigány és 1 magyar volt.[5]

2011-ben 1946 lakosából 1567 szlovák, 245 cigány és 3 magyar volt.

Nevezetességei szerkesztés

Lásd még szerkesztés

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Samu, Borovszky; Sziklay János, Pásztor Gyula, Drótos László: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2021. november 3.)
  5. Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis[halott link]