Partos
Partos románul: Partoș, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
| Partos (Partoș) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Bánlak |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bánlak |
| Irányítószám | 307014 |
| SIRUTA-kód | 155644 |
| Népesség | |
| Népesség | 433 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 80 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 04″, k. h. 21° 07′ 37″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 04″, k. h. 21° 07′ 37″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Dettától délnyugatra, a Berzava-csatorna mellett fekvő település.
Története szerkesztés
Partos a középkorban Temes vármegyéhez tartozott.
Nevét 1333-ban a pápai tizedjegyzékben említették először Partas néven, mint egyházas helyet. 1401-ben és 1406-ban szintén Partas, 1415-ben Parthas, 1481-ben Magyarparthas, Thothpartas, 1497-ben pedig Parthaas nemes nevében, 1781-ben Magyarpartos, Tótpartas, 1723-1725 között Partha, 1806-ban és 1913-ban Partos formában volt említve.
1481-ben két ilyen nevű helységről: Magyarpartasról és Tótpartasról emlékeztek meg az oklevelek, és ekkor mindkét helység birtokosa a Partasi család volt. A falu a török hódoltság alatt sem pusztult el, az 1717. évi összeírás szerint, a verseczi kerülethez tartozott és 18 lakott háza volt. gróf Mercy térképén Partha néven, szintén a lakott helyek között volt feltüntetve. 1779-ben Torontál vármegyéhez került.
A 19. század elején a gróf Draskovich család birtoka volt, 1838-ban pedig Karátsonyi Lázár volt a birtokosa, majd a 20. század elején gróf Karátsonyi Jenő birtoka lett. 1820 körül Szeged környéki katolikus telepesek költöztek ide. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Partos, szerb-oláh falu, Torontál vármegyében, a Berzava partján, Bánlokhoz délre 1 órányira: 22 katholikus, 840 óhitű lakossal, s anyatemplommal, erdővel. 31 2/8 egész telekkel. Földesura Karácsonyi. Utolsó posta Detta.”
A középkori Nagypartassal együtt szerepelt az oklevelekben a mára már nem létező Péterlaka és Vissád is.
Péterlaka szerkesztés
Péterlaka az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben Peturlaka néven fordult elő.
Vissád szerkesztés
1446-ban Partos és Szóka között feküdt Vissád helység is, melyet 1442-1446 között Temes vármegyéhez számítottak.
Nevezetességek szerkesztés
- Görög keleti kolostora a 16–18. század folyamán épült, benne a Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt templom 1750–1753 közötti. A romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-a-A-06270 sorszámon szerepel.[1]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források szerkesztés
- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.
- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
.svg){kind=small}