Pataksügér

csontoshal-faj

A pataksügér (Romanichthys valsanicola) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Pataksügér
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Luciopercinae
Nem: Romanichthys
Dumitrescu, Bănărescu & Stoica, 1957
Faj: R. valsanicola
Tudományos név
Romanichthys valsanicola
Dumitrescu, Bănărescu & Stoica, 1957
Elterjedés
Elterjedési területe; ma már csak a vörös vonalon
Elterjedési területe; ma már csak a vörös vonalon
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pataksügér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pataksügér témájú kategóriát.

A Romanichthys halnemnek az egyetlen képviselője.

ElőfordulásaSzerkesztés

A pataksügér a Duna romániai vízrendszerében él, ahol homokos vagy kavicsos medrű tiszta folyóvizek vannak. Főbb állományai az Argeșban és mellékfolyóinak felső folyásaiban találhatók. Csak 1957-ben fedezték fel, és azóta is csak kevés figyelem jutott ennek a kihalófélben levő fajnak. Az erdőirtás, az utak építése, a kőbányák és a vízerőművek igen veszélyeztetik, és élőhelye már csak 1 kilométerre korlátozódik a Vâlsan folyóban, az Argeș megyei Brădetu falu közelében.[1]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza legfeljebb 11 centiméter. 58–67 középnagy, fésűs pikkelye van a teljes oldalvonal mentén. Feje két kis sziget kivételével pikkelyek nélküli. Kopoltyúfedőjén egy széles tüske van, elő-kopoltyúfedője finoman fogazott.

ÉletmódjaSzerkesztés

Az elöntött kavics- és homokzátonyokat kedveli. Gyakran a kölöntefélék (Cottidae) között található. Táplálékai fenéklakó gerinctelenek, halikra és ivadék.

SzaporodásaSzerkesztés

A pataksügér körülbelül május második felében ívik. A nőstény 120–150 ikrát rak egy kő alá.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Petru Bănărescu. Fauna Republicii Populare Române. Vol. XIII : Pisces - Osteichtyes (Pești ganoizi și osoși). București. Editura Academiei Republicii Populare România, 1964.

ForrásokSzerkesztés