Patkó Imre

(1922–1983) újságíró, lapszerkesztő, műgyűjtő

Patkó Imre, Berkovics (Gyoma, 1922. február 12.Budapest, 1983. április 19.) újságíró, lapszerkesztő, műgyűjtő, Mágori Erzsébet (1911–?) író, kritikus, műfordító öccse.

Patkó Imre
SzületettBerkovics Imre
1922. február 12.[1]
Gyoma
Elhunyt1983. április 19. (61 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (60/3-6-4)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

Berkovics Adolf (1877–1945) kiskereskedő és Schwarcz Paula (1884–1945) fiaként született hétgyermekes családban.[5] Történészi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte. A második világháború alatt munkaszolgálatot teljesített. Társaival átszökött a szovjet csapatokhoz, majd Gyergyószentmiklóson tanított. Szüleit koncentrációs táborokba deportálták, ahol életüket vesztették. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, s a párt gyomai szervezetének vezetőségébe került. 1945 februárjában a Néphadsereg tagjaként politikai nevelőtiszt lett. Az 1940-es évek végétől mint újságíró-gyakornok különböző lapok munkatársa volt. 1950-től a Szabad Népnél, 1952-től a Magyar Rádiónál, 1956 után a Ganz gyári üzemi lapnál dolgozott mint szerkesztő. 1956–1957-ben főosztályvezetője volt a Magyar Rádió Külföldi Adások Szerkesztőségének, majd ezt követően a Magyar Távirati Iroda Külföldi Sajtószolgálatához került, ahol 1963-ig látta el a főosztályvezető-helyettesi teendőket a Külpolitikai Szerkesztőségnél. 1963–1964-ben pekingi tudósító volt, majd 1964-től a Népszabadságnál volt londoni tudósító, 1967-től a lap külpolitikai rovatvezető-helyettese, 1970-től pedig a vasárnapi mellékletet szerkesztette. A Nemzetközi Szemle főszerkesztője volt 1970 és 1974 között, majd 1979-től haláláig, 1974 és 1979 között pedig a párizsi magyar követségen dolgozott. Műgyűjtőként a kortárs magyar művészettel is foglalkozott. Gyűjteményét, melyet 1957-ben hozott létre, végakaratának megfelelően családja 1984-ben Győrnek adta át, s 1986 óta állandó kiállításként megtekinthető a Vastuskós-házban.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Első felesége Varsandán Ella volt, akit 1945. április 2-án Gyomán vett nőül.[6] Később Bíró Líviát vette el, aki egy könyvkiadó vállalat igazgatójaként dolgozott. Fia Patkó András (1948).

Főbb művei

szerkesztés
  • Tibet (Rév Miklóssal, Budapest, 1957)
  • Vietnam (útirajz, Rév Miklóssal, Budapest, 1960)
  • Utazás az Arab Keleten (Az arab egység nyomában) (Budapest, 1964)
  • Kim Philby csendes háborúja (Budapest, 1969)
  • Szigetlakók között (útleírás, Budapest, 1971)
  • „Szuperhatalom” és kis országok (Budapest, 1975)
  • Egy karéj Karélia (Budapest, 1982)

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Magyar Népköztársasági Érdemrend (VI. fokozat, 1949)
  • Magyar Népköztársaság Érdemrend V. fokozata (1950)[7]
  • Magyar Érdemrend arany fokozata (1982)[8]

További információk

szerkesztés
  • Gyomaendrődi ki kicsoda? Szerk. Szilágyiné Németh Eszter, Kovácsné Nagy Katalin. Gyomaendrőd, Honismereti Egyesület-Szülőföld Baráti Kör, 2004.
  • Győri életrajzi lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Győri Városi Könyvtár. 1999. ISBN 9630371278
  • Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. ISBN 9632121155
  • Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000.
  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7  
  • Patkó Imre a GENI-ben (angolul)