Wikipédia

Patkó Imre

(1922–1983) újságíró, lapszerkesztő, műgyűjtő

Patkó Imre, Berkovics (Gyoma, 1922. február 12. – Budapest, 1983. április 19.) újságíró, lapszerkesztő, műgyűjtő, Mágori Erzsébet (1911–?) író, kritikus, műfordító öccse.

Patkó Imre
SzületettBerkovics Imre
1922. február 12.[1]
Gyoma
Elhunyt1983. április 19. (61 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (60/3-6-4)[3][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

Berkovics Adolf (1877–1945) kiskereskedő és Schwarcz Paula (1884–1945) fiaként született hétgyermekes családban.[5] Történészi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte. A második világháború alatt munkaszolgálatot teljesített. Társaival átszökött a szovjet csapatokhoz, majd Gyergyószentmiklóson tanított. Szüleit koncentrációs táborokba deportálták, ahol életüket vesztették. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, s a párt gyomai szervezetének vezetőségébe került. 1945 februárjában a Néphadsereg tagjaként politikai nevelőtiszt lett. Az 1940-es évek végétől mint újságíró-gyakornok különböző lapok munkatársa volt. 1950-től a Szabad Népnél, 1952-től a Magyar Rádiónál, 1956 után a Ganz gyári üzemi lapnál dolgozott mint szerkesztő. 1956–1957-ben főosztályvezetője volt a Magyar Rádió Külföldi Adások Szerkesztőségének, majd ezt követően a Magyar Távirati Iroda Külföldi Sajtószolgálatához került, ahol 1963-ig látta el a főosztályvezető-helyettesi teendőket a Külpolitikai Szerkesztőségnél. 1963–1964-ben pekingi tudósító volt, majd 1964-től a Népszabadságnál volt londoni tudósító, 1967-től a lap külpolitikai rovatvezető-helyettese, 1970-től pedig a vasárnapi mellékletet szerkesztette. A Nemzetközi Szemle főszerkesztője volt 1970 és 1974 között, majd 1979-től haláláig, 1974 és 1979 között pedig a párizsi magyar követségen dolgozott. Műgyűjtőként a kortárs magyar művészettel is foglalkozott. Gyűjteményét, melyet 1957-ben hozott létre, végakaratának megfelelően családja 1984-ben Győrnek adta át, s 1986 óta állandó kiállításként megtekinthető a Vastuskós-házban.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Családja szerkesztés

Első felesége Varsandán Ella volt, akit 1945. április 2-án Gyomán vett nőül.[6] Később Bíró Líviát vette el, aki egy könyvkiadó vállalat igazgatójaként dolgozott. Fia Patkó András (1948).

Főbb művei szerkesztés

  • Tibet (Rév Miklóssal, Budapest, 1957)
  • Vietnam (útirajz, Rév Miklóssal, Budapest, 1960)
  • Utazás az Arab Keleten (Az arab egység nyomában) (Budapest, 1964)
  • Kim Philby csendes háborúja (Budapest, 1969)
  • Szigetlakók között (útleírás, Budapest, 1971)
  • „Szuperhatalom” és kis országok (Budapest, 1975)
  • Egy karéj Karélia (Budapest, 1982)

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend (VI. fokozat, 1949)
  • Magyar Népköztársaság Érdemrend V. fokozata (1950)[7]
  • Magyar Érdemrend arany fokozata (1982)[8]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Gyomaendrődi ki kicsoda? Szerk. Szilágyiné Németh Eszter, Kovácsné Nagy Katalin. Gyomaendrőd, Honismereti Egyesület-Szülőföld Baráti Kör, 2004.
  • Győri életrajzi lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Győri Városi Könyvtár. 1999. ISBN 9630371278
  • Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. ISBN 9632121155
  • Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000.
  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7  
  • Patkó Imre a GENI-ben (angolul)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Patkó_Imre&oldid=26905555”