Paul Kruger

búr politikus (1825–1904)

Paul Kruger (teljes nevén Stephanus Johannes Paulus Kruger) (Bulhoek, 1825. október 10.Clarens, Svájc, 1904. július 14.) búr politikus, valamint a Transvaal Köztársaság elnöke volt.

Paul Kruger
A Transvaal Köztársaság 5. elnöke
Hivatali idő
1883. május 9. – 1902. május 31.
Alelnök(ök)Piet Joubert,
Nicolaas Smit,
Schalk Willem Burger
ElődBúr Triumvirátus


Paul Kruger (1825–1904)
Marthinus Wessel Pretorius (1819–1901)

Piet Joubert (1834–1900)
UtódSchalk Willem Burger
A Búr Triumvirátus tagja
TárstriumvirekMarthinus Wessel Pretorius, Piet Joubert

Született1825. október 10.
Steynsburg, Fokföld
Elhunyt1904. július 14. (78 évesen)
Clarens, Svájc
SírhelyHeroes' Acre

HázastársaMaria du Plessis (1842–1846) Gezina du Plessis (1847–1901)
Foglalkozáspolitikus
Halál okatüdőgyulladás
Vallásreformátus

Paul Kruger aláírása
Paul Kruger aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Kruger témájú médiaállományokat.

Paul Kruger 1825. október 10-én született a családi farmon. Ősei porosz származásúak voltak, és 1713-ban érkeztek Dél-Afrikába. A Krüger családnak Dél-Afrikában hugenotta, holland és német gyökerei is voltak. Amikor Paul tízéves volt, családja az ország északi részére költözött, Cape tartományba. Itt találkoztak a búrok egyik vezetőjével, Hendrik Potgieterrel. Hamarosan csatlakoztak hozzájuk, és követték őket Natalba (ma: KwaZulu-Natal), végül pedig Transvaal tartomány délkeleti részén telepedtek le, létrehozva Potchefstroom városát, amely ma az egyeteméről híres.

Tizenhat évesen korában Paul megvásárolta a Transvaal északi területén található Waterkloof nevezetű farmot, amely közel volt Rustenburg városához. Egy évvel később, 1842-ben megházasodott. Felesége, Maria és gyermeke azonban 1846-ban maláriában elhunytak. Kruger 21 évesen újraházasodott. Második felesége Gezina du Plessis, első feleségének unokatestvére volt. Összesen 16 gyermekük született. Gezina igen mély nyomott hagyott Krugerben, mivel később Pretoria egyik kerületét róla nevezte el.

Politikai pályafutása

szerkesztés

1854-ben Rustenburg vezetőjévé nevezték ki, majd hat évvel később a Transvaal hadsereg parancsnoka lett. 1877-ben az Egyesült Királyság annektálta (elfoglalta) Transvaalt és Paul Kruger – a békés megoldásban bízva – Londonba ment, hogy tárgyaljon a brit kormánnyal. Azzal érvelt, hogy az annexió erkölcsileg elfogadhatatlan a búrok számára. Érvei azonban hatástalanok maradtak és a kiábrándult Kruger visszatért Dél-Afrikába.

1880-ban Piet Joubert, Marthinus Wessel Pretorius, valamint Kruger egyesítették erőiket és közösen ígéretet tettek a nemzeti függetlenség kivívására. 1881-ben a búrok megnyerték az első búr háborút, majd 1883-ban Krugert az újonnan alakult Transvaal Köztársaság elnökévé nevezték ki. A transvaali aranyláz következtében az állam kénytelen volt a vasúthálózatot és az utakat fejleszteni, valamint megfelelő szálláslehetőségeket biztosítani a fejlődő városokban, ennek hatására az országban infrastrukturális fejlődés kezdődött, és az elmaradott afrikai állam egyre inkább iparosodott „európai” állammá vált. 1888-ban Krugert újraválasztották, de már nem olyan nagy különbséggel mint 1883-ban. Ebben szerepe volt annak is, hogy az általa kedvelt személyeket előnyben részesítette a gazdasági koncessziók adományozásánál. Az 1893-as választásokat csak szoros eredményekkel nyerte meg, mivel sokan úgy vélték, hogy politikája gazdasági összeomláshoz fog vezetni. Ravasz politikusként azonban visszaszerezte a választók bizalmát és elérte, hogy 1898-ban ismét nagy többséggel, immár negyedik alkalommal elnökké válasszák.

1899-ben kitört a második búr háború, amelynek Kruger az emblematikus alakjává vált. Ugyanis az angolok szándékát felismerve, akik a búr állam annektálását tervezték, ő maga indított támadást a brit csapatok ellen. Ez azonban nem dönthette el a háború kimenetelét, így Kruger 1900-ban a brit előretörés következtében Európába menekült, ahol Hollandiában telepedett le.

Utolsó évei

szerkesztés

Távollétében a britek annektálták, és a Dél-afrikai Unióba olvasztották Transvaalt, megszüntetve ezzel elnökségét. Soha nem tért vissza hazájába, mert 1904. július 14-én 78 évesen elhunyt a svájci Clarensben. Testét még ebben az évben hazaszállították és 1904. december 16-án Pretoriában helyezték örök nyugalomra a hősök parcellájában.

Emlékezete

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Kruger museum (angol nyelven). [2018. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 12.)