Főmenü megnyitása

Pavel Andrejevics Fedotov (oroszul: Павел Андреевич Федотов; Moszkva, 1815. július 4.Szentpétervár, 1852. november 26.) orosz realista festő, az orosz életképfestészet egyik kiemelkedő egyénisége.

Pavel Andrejevics Fedotov
(Павел Андреевич Федотов)
Pavel Fedotov önarcképe (1840)
Pavel Fedotov önarcképe (1840)
Született 1815. június 22.
Moszkva[1]
Elhunyt

Szentpétervár[1]
Állampolgársága orosz
Foglalkozása
  • művész
  • festőművész
Iskolái The First Moscow Cadet Corps
Sírhely Szmolenszki temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Pavel Andrejevics Fedotov témájú médiaállományokat.
A kis özvegy (1851)

ÉletpályájaSzerkesztés

Katonacsaládban született, maga is katonai pályára lépett, hamar haladt előre a katonai ranglétrán, de 1844-ben, saját kérésére leszerelték, – egyidejűleg századossá léptették elő – kilépett a katonai szolgálatból, hogy csak a rajzolásnak és festésnek szentelhesse minden idejét. Már fiatalon sokat rajzolt, festett szabadidejében, fuvolán is játszott, verseket is írt, korán jelentkeztek művészi hajlamai. Amikor zászlósként Szentpétervárra helyezték a finn ezredhez, akkor esténként járt a Képzőművészeti Főiskolára.

Első nagy sikerét Mihail Romanov nagyherceg portréjával aratta. Katonatársairól is kiváló grafikákat készített. 1844-től a festészet lett az ő hivatása. Sokat gyakorolta a rajz és a festés technikáját, először akvarelleket festett, az 1840-es évek közepén áttért az olajfestésre. Kitűnő megfigyelő volt és kritikus szemmel, sokszor éles szatírával vagy humoros formában ábrázolta a körötte működő társadalmat rajz- és szépiasorozatokban.

Mindig az ő saját megfigyeléseit szerette volna megrajzolni és megfesteni, de ez nem volt összeegyeztethető a megélhetéssel. Gyakran komoly megélhetési gondokkal küzdött, s közben alkotta az orosz életképfestészet remekeit. Úgy érezte, hogy ő nemcsak portré-festésre és csata-jelenetek festésére alkalmas művész, hanem sokkal több, egyetemesebb mondanivalója van. 1849-ben és 1950-ben sikeres kiállításai voltak Szentpéterváron. Valami olyan kezdődött vele az orosz festészetben, amely addig nem volt, az ő festészete mintegy bevezette az orosz művészet aranykorát, ahogyan a 19. század második felének orosz művészetét szokás nevezni.

1845-49 közt kapcsolatba került egy liberális értelmiségi csoporttal, így állami üldöztetésnek is ki volt téve, amely nagyon megviselte. Utolsó éveiben gyengült a látása, magas vérnyomás s zavarodottság jelei mutatkoztak nála, elhelyezték kórházban, de állapota csak tovább romlott. 1852-ben meghalt, művészbarátai az Alekszandr Nyevszkij kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra, mindössze 37 évet élt.

EmlékezeteSzerkesztés

 
Az őrnagy leánykérőben (1848)

1976-ban az Állami Tretyjakov Galéria emlékbélyegeket bocsájtott ki rajtuk a festő egy-egy alkotásával, köztük Válogatós menyasszony, Az újdonsült gavallér, Egy arisztokrata reggelije. Legtöbb művét a Tretyjakov Galéria őrzi, itt őrzik az 1848-ból való egyik leghíresebb életképét, Az őrnagy leánykérőben címűt is. A szobabelsőben a család tesz-vesz, a menyasszonynak való elfutna, de anyja visszatartja ruhájánál fogva, a vőlegényjelölt őrnagy a nyitott ajtóban áll magabiztosan.

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • Ki hogy ül le
  • Fidelka betegsége
  • Az újdonsült gavallér (1846)
  • A válogatós menyasszony (1847)
  • Az őrnagy leánykérőben (1848)
  • Az arisztokrata reggelije (1849)
  • A kis özvegy (1851)
  • Újra, megint újra (1850-52 közt)

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Федотов Павел Андреевич, 2015. szeptember 28.

ForrásokSzerkesztés