Pege Aladár
Pege Aladár (Budapest, 1939. október 8. – Budapest, 2006. szeptember 23.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyarcigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, érdemes művész. Világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal: Pegenini). Egyszerre játszott klasszikus zenét és dzsesszt – e kétféle elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának.[1]
| Pege Aladár | |
 | |
| Pege Aladár | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Pege Aladár |
| Született | 1939. október 8. Budapest |
| Elhunyt | 2006. szeptember 23. (66 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | Klasszikus zene, dzsessz |
| Aktív évek | 1960–2006 |
| Hangszer | Nagybőgő |
| Díjak |
|
| Tevékenység | Zenész, zeneszerző |
| Kiadók | Hungaroton |
| Pege Aladár weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pege Aladár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésNeves kispesti nagybőgős családból származott. 1959 és '62 között a Bartók Béla Szakiskolában Montag Lajos növendéke volt. 1965-től '69-ig Tibay Zoltánnál tanult a Zeneakadémián. 1975 és 1978 között Reinhold Zepperez, a Berlini Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse mesterkurzusain vett részt. 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola docense volt egészen nyugdíjba vonulásáig.
Már 1956-tól szerepelt. Nemzetközi bemutatkozása 1963-ban a Bled városban megrendezett dzsesszfesztiválon történt. 1964-ben alakította meg saját együttesét, időszakosan Kőszegi Imre, Lakatos Dezső, illetve fiatalabb muzsikusok, köztük Szabó Ferenc, Horányi Sándor, Makó László, Tarnóczky Péter és Németh János voltak tagjai. 1967-től a formációban játszott Babos Gyula. Rendszeresen koncertezett Budapesten és vidéken, gyakori fellépője volt az Egyetemi Színpadnak. Beindult külföldi karrierje is. 1964-ben díjat nyert Prágában, 1970-ben Montreux-ben. 1980-ban Bombayben adott koncertet.[1] Fellépett többek között a New York-i Carnegie Hallban Herbie Hancock együttesének vendégszólistájaként, ami azért is emlékezetes, mert akkor kapta meg a világ legjobb nagybőgősének tartott Charles Mingus hangszerét ajándékba a művész özvegyétől.[2] Halálának évében ünnepelte első színpadra lépésének 50. évfordulóját.[2] 2006. szeptember 23-án hunyt el.[1]
Már az anyaméhben
pengetted köldököd.
Ördögöd van, Ali:
angyali ördögöd!
Pege Aladár Emlékbizottság
szerkesztés
2008. október 15-én, Pege halála után megalakult a nagybőgőművész felesége kezdeményezésére a Pege Aladár Emlékbizottság, amely Pege szellemi hagyatékának megőrzésére, továbbadására és emlékének ápolására jött létre. Egy napra rá, október 16-án vehette át Bráda Tibor festőművész és Janzer Frigyes szobrász az első Pege Aladár-emlékdíjat, amit az Emlékbizottság adott át. A bizottság tagjai:[3]
- Benkó Sándor – elnök
- Deseő Csaba – alelnök
- Zsolnai Gábor – titkár (rendező)
- Pege Aladárné
- D. Magyari Imre (újságíró)
- Fehér László (Kossuth-díjas festőművész)
- Gyémánt László
- Halász Iván (nyomdatulajdonos)
- Hegedűs D. Géza
- Janser Frigyes (szobrászművész)
- Kárpáti Tamás (újságíró, főszerkesztő)
- Kubina Péter (nagybőgőművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára)
- László Attila
- Ottó Klára (művészeti vezető)
- Turczi István
Hangszer és gyakorlás
szerkesztésSaját hangszere egy régi Johannes Rubner nagybőgő. Koncertek előtt mindig kemény próbákat tartott és fellépéstől függetlenül mindennap legalább két órát gyakorolt, de kizárólag csak klasszikus darabokat, mert a dzsesszt sohasem használta gyakorlásra:[2]
A dzsesszt érezni kell, az improvizációt nem lehet kigyakorolni, megtanulni. Azért vagyok szerencsés, mert klasszikus zenét és dzsesszt is tudok játszani.[2]
Diszkográfia
szerkesztésAlbumok
szerkesztés- 1970 – Montreux Inventions (Hungaroton-Pepita)
- 1980 – II. (Hungaroton-Pepita)
- 1982 – Live (Hungaroton-Krém)
- 1988 – International Jazz Workshop (Hungaroton-Krém)
- 1990 – The Virtuoso Double Bass (Hungaroton-Krém)
- 1990 – The Virtuoso Solo Bass Vol.3. (Szerzői kiadás)
- 1991 – Hungarian Jazz Workshop Vol. 1. (Hungaroton-Krém)
- 1994 – Great Jazz Duos (RST)
- 1995 – Hungarian Jazz Workshop Vol. 2. (Hungaroton-Gong)
- 1999 – Classic Live 1998/1999 (Szerzői kiadás)
- 2000 – Classic Live 1999/2000 (Szerzői kiadás)
- 2001 – Classic Live 2000/2001 (Szerzői kiadás)
Filmek
szerkesztésDíjak
szerkesztés- 1964 – Prágai dzsesszfesztivál, Virtuóz-díj
- 1970 – Montreux-i dzsesszfesztivál, „Legjobb Európai Szólista Díj”
- 1978 – Liszt Ferenc-díj
- 1981 – A világ dzsessz szakírói a legjobb bőgősnek szavazták meg
- 1986 – Érdemes művész
- 1986 – EMeRTon-díj
- 1999 – Budapestért díj
- 2000 – A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
- 2002 – Kossuth-díj
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Életrajz. Allmusic.hu. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
- ↑ a b c d 50 éve koncertezik. Népszabadság Online.hu. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
- ↑ Pege Aladár Emlékbizottság. Fidelio.hu. (Hozzáférés: 2009. június 14.)[halott link]
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Pege.hu
- Zsaru.hu – Interjú
