Főmenü megnyitása

Dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar Mária (Nekcse, Verőce vármegye, 1855. szeptember 24.Bécs, 1928. július 22.), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja, máltai lovag, a Jeruzsálemi Szent Sír rend lovagja, jogász.

dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar
(Teodor Pejačević)
Pejacsevich Tivadar 1903-28.JPG
Született 1855. szeptember 24.
Nekcse, Verőce vármegye,
Elhunyt 1928. július 22. (72 évesen)
Bécs
Állampolgársága osztrák–magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Pejácsevich Dóra
SzüleiLászló Pejacsevich
Foglalkozása Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, a főrendiház örökös tagja.
Tisztség Horvát bánok listája
A Wikimédia Commons tartalmaz dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar témájú médiaállományokat.
Gróf Tisza István miniszterelnök, báró Skerlecz Iván, horvát bán, és gróf Pejácsevich Tivadar volt horvát bán 1914-ben.

ÉleteSzerkesztés

Az ősrégi magyar főnemesi gróf verőczei Pejácsevich család sarja. Apja, gróf verőczei Pejácsevich László (18241901), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja,[1] anyja, báró jobaházi Dőry Gabriella (18301913) volt. Apai nagyszülei gróf verőczei Pejácsevich Ferdinánd (18001878),[2] birtokos, és jobaházi Dőry Mária (18001880) voltak. Az anyai nagyszülei, báró jobaházi Dőry Gábor (18031871), császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, főispán és jobaházi Dőry Erzsébet (18061833) voltak.

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Jogot Bonnban, majd Budapesten hallgatta, majd az utóbbi egyetemen avatták tudorrá. Tanulmányai befejezése után közpályára lépett előbb Eszék vármegyében segédfogalmazó, majd a zágrábi kormánynál ugyanazt a hivatalt töltötte be. Az 1880-as években két országgyűlésen keresztül a horvát országgyűlés képviselője és jegyzője volt. 1886-ban, a báni széknek Khuen-Héderváry gróf által történt elfoglalásakor, Verőce vármegye és Zimony város főispánjává nevezték ki. Ezt a méltóságot másfél évtizedig viselte. 1898-ban a király a Szent István lovagrend kis-keresztjét adományozta neki. Miután 1901-ben atyja, Pejácsevics László gróf elhunyt, Tivadar, mint egyetlen fiúörököse, átvette a nekcsei hitbizomány és a tolnamegyei zombai birtok kezelését. 1901-ben ismét választották a horvát országgyűlés képviselőjévé, és a magyar képviselőházban tevékenykedett 1903-ig. Ekkor Horvát-Szlavon-Dalmátország bánjává nevezték ki, méltóság, amelyet 1903 és 1907 között viselt.[3] 1903-ban valódi belső titkos tanácsosi méltóságot nyert.

Bécsben, 1928. július 22.-én hunyt el.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

Budapesten, 1881. január 22-én feleségül vette báró vajai Vay Erzsébet (18601941) kisasszonyt, császári és királyi palotahölgyet, akinek a szülei báró vajai Vay Béla (1829-1910), országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, és gróf széki Teleki Zsófia (18361898) úrnő voltak. A házasságukból született:

  • gróf Pejácsevich Márk (18821923), császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, máltai lovag.[4] Felesége, beniczi és micsinyei Beniczky Mária (18851940), császári és királyi palotahölgy.
  • gróf Pejácsevich Gabriella Mária (19131945). Férje, dr. gróf Blanckenstein Lajos (19101945), jogász.
  • gróf Pejácsevich Elemér (18831927), cs. és kir. kamarás, követségi tanácsos. Nőtlen.
  • gróf Pejácsevich Mária Theodóra (18851923) Férje, lovag nemes Lumbe Ottomár (18921978), cs. és kir. lovaskapitány, festőművész, osztrák pénzügyminiszteri tanácsos.
  • gróf Pejácsevich Erzsébet Mária (18911897)

JegyzetekSzerkesztés