Főmenü megnyitása

Bonyhádi Perczel Sándor József Imre (Bonyhád, 1778. november 2. – Bécs, 1861. május 10.) 1793-ban báró Vécsey ezredében szolgált kadétként, katonai szolgálataiért, valamint a harcokban szerzett sebekért hadnagyi kinevezést kapott. 1800-ban a nemesi felkelők gyalog századosa lett.

Perczel Sándor
Született Perczel Sándor József Imre
1778. november 2.
Bonyhád
Elhunyt 1861. május 10.
Bécs
Nemzetisége magyar
Házastársa

1. Kajdachy Ezsébet (1801-1836)

2. Mirtinger Anna (1841-1861)
SzüleiPerczel Gábor Dőry Anna Rozália
Foglalkozása Középbirtokos, katona
Perczel Sándor középbirtokos, hivatásos katona

Szülei bonyhádi Perczel Gábor (17361784), Tolna vármegye főszolgabírája és jobaházi Dőry Anna Rozália (17481820) voltak. Feleségének szülei kajdácsi Kajdacsy Ferenc (17331798), Tolna vármegye alispánja, követe, és cséfalvai Cséfalvay Judit voltak.

Első felesége az 1836-ban, 54 éves korában elhunyt kajdácsi Kajdácsy Erzsébet (17821836), második felesége Némethy Anna volt. Házasságaiból 19 gyermeke született, akik közül egy Etelka, és két Tivadar nevű fiatalkorban meghalt. Az életben maradt gyermekek:

  • István (1802. augusztus 18.1891. április 22.), aki 1823–tól 197-ig Tolna vármegye tiszti aljegyzője volt, 1832-ben Baranya vármegye aljegyzője, 1836–tól 1845-ig a Siklósi járásban főszolgabíró, 1849.március 1-jén a császári hadsereg uralma alatt baranyavári (Dárdán székelő) főbíró. 1850-ben Imre nevű testvérével és két másik rokonával együtt (Géza és Gyula) a nevét Bonyhádira változtatta. 1850. április 10-től Csongrád vármegye császári és királyi főnöke lett. A szabadságharc alatt a császári csapatok mellett mutatott lojalitásáért a Ferenc József rend kiskeresztes lovagja lett. 1851. március 27-én véglegesen Csongrád megye császári és királyi főnökévé nevezték ki, 1853-ban császári és királyi helytartósági tanácsosi címet adományoztak neki. 1858-ban ugyanilyen minőségben Kecskemétre került, ahol 1860-ig, az októberi diploma kiadásáig maradt. Nejétől, Perczel Katalintól született gyermekei: Erzsébet, Mária, Sándor.
  • Imre, aki már 17 éves korában a filozófia doktora lett. 1827-ben Tolna megyében a Völgységi járásban esküdt, egyúttal tiszteletbeli aljegyző, 1830-ban azon járásban al-, 1836-ban főszolgabíró. 1838-ban a magyar királyi helytartóságnál tiszteletbeli titoknok, 1844-ben Baranya megyében a Pécsi járásban főszolgabíró, 1848-ban ugyanott alispán, 1849. év július 18-tól ugyanott törvényszéki elnök. 1850-ben nevét Bonyhádyra változtatta, ugyan ez évben augusztus 21-én Ferenc-József -rend kiskeresztes lovagja lett. 1851. március. 21-én szolnoki császári és királyi megyei főnök lett; Szolnok vármegye császári és királyi helytartósági tanácsosa lett, ahonnan 1858-ban nyugalmaztatott.
  • Ifj. Sándor (1809. – 1878. január 25.), aki 1827-ben a báró Russo nevű tüzérezredben kadét, 1829-től a szardíniai király nevét viselő huszárezredben, 1831. február 25-én hadnagy, ahonnan 1834-ben egy párbaj miatt kilépett. 1848. március 4-én Baranya megyei bizottmány tagja, utóbb a szerbek ellen szervezett tolnai önkéntes nemzetőrség kapitánya az alvidéken. 1848. augusztus 31-én Szekszárdon az 1200 tolnai nemzetőrből álló csapat vezetője volt. Részt vett a pákozdi csatában. 1848. október. 19-én kinevezik nemzetőrségi őrnaggyá és parancsnokká, decembertől az 52. Bocskai honvédzászlóalj őrnagya, majd dandárparancsnok. A kassai ütközetben is részt vett. Később a pesti császári és királyi igazoló bizottmány elé állították, ahol tisztázta magát. Nejétől Balugyánszky Katától született gyermekei: Ilona, Kálmán, Vilmos, Róza, Tivadar és Szeréna.
  • Mór (1811. november 11.1899. május 23.)
  • Miklós (1812. december 15.1904. március 14.)
  • Béla (1819. június 15.1888. március 25.)
  • Pál (1822. január 25.1870. szeptember 24.), aki 1848. október. 10-én a VI. honvéd zászlóaljnál főhadnagy, majd október 19-én a Tolna megyében alakult 41. honv. zászlóaljnál kapitánya lett. 1849. februárjában az Eszéki várában a őrséggel együtt kapitulált, és szabadon bocsáttatott; később a császári és királyi hadseregbe közlegényül besorozták, de hamarosan végleg hazabocsátották. Neje Magyary-Kossa Ludovika (1828–1901) volt,[1] akit 1857-ben vett feleségül Bonyhádon.[2]
  • Ferenc (18291849), aki 1843-ban a vasas ezredben kadét, 1845-ben magyar királyi testőr. 1848-ban Bécset több társával otthagyta, és a 30. honvéd zászlóaljnál főhadnagy lett. 1849-ben honvéd kapitányként részt vett Buda visszavételében, de halálos lövést kapott, miben öt nap alatt életét vesztette, Pesten temették el.
  • László (18271897 májusa), aki 1846-ban jeles eredménnyel végezte el a belovári császári és királyi katonai akadémiát, és a császár huszárezredben lett kadét. 1847-ben hadnaggyá lépett elő, 1848-ban ezredével együtt a forradalomhoz állt. 1849-ben a világosi fegyverletétel után a hadi törvényszék négyévi várfogságra ítélték, de kegyelmet kapott és hazatért. 1897. májusában halt meg a péterházai pusztán, hol súlyos betegsége miatt 70 évesen önkezével vetett véget életének.[3] Feleségétől, Sárközy Lídiától (meghalt 1882 január),[4] Sárközy József Komárom megye alispánjának lányától három lánya, Antónia Erzsébet és Lídia született.
  • Etelka (1807. – 1861. június 30.), Vojnits Barnabásné
  • Mária (1817. – 1900. november 17.), Bárány Sándorné, aki 1900-ban halt meg 83 éves korában[5]
  • Erzsébet (1823. – Fadd, 1898. szeptember 26.),[6] Bartal György, 1874–1875-ben földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter neje. Ferencnek ikertestvére.[7]
  • Ilona (18291866), Bartal Pálné
  • Berta (†1905. december 5.), a testvérek közül utolsóként távozott, 90 évet élt[8]
  • Emília, meghalt 1885 augusztusában[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vasárnapi Ujság 1901/28
  2. Kempelen Béla: Magyar nemes családok (Magyary-Kossa)
  3. Vasárnapi Ujság 1897/20
  4. Vasárnapi Ujság 1882/5
  5. Vasárnapi Ujság 1900/48
  6. Vasárnapi Ujság 1898/40
  7. NagyIván: Magyarország családai
  8. Vasárnapi Ujság 1905/51
  9. Vasárnapi Ujság 1885/36

ForrásokSzerkesztés