Perzsiai muszlim uralkodók listája

Wikimédia-listaszócikk

Perzsia 651-ben lett az Arab Birodalom része, s bár az iszlám elterjedt a területén, és az arab nyelv is erősen hatott a lakosságára, mindig megőrizte kulturális különállását. A 9. század elejétől a területei önállósodtak, s több helyi dinasztia (Táhiridák, Számánidák, Szaffáridák stb.) uralkodott itt, amelyek általában elismerték a bagdadi kalifa névleges fennhatóságát. A térség nagy része rövid időre a szeldzsukok alatt egyesült, akik legyőzték a keleti Gaznavidákat, megdöntötték a nyugati Buvajhidák államait (1055-ben elfoglalták Bagdadot is) és hatalmukat fokozatosan kiterjesztették Mezopotámiára, Szíriára, Palesztinára, majd a Bizánccal vívott háborúk eredményeként egész Kis-Ázsiára. A Nagy-szeldzsuk Birodalom sem sokáig maradt egységes, a 11. század végétől helyi kisdinasztiák vették át a hatalmat, s a 12. századra a birodalom részeire bomlott. Ilyen helyzetben hódították meg a Hülegü kán vezette mongolok az iráni és mezopotámiai térséget, amelyet az Ilhánida Birodalomban egyesítettek (1256–1336). Az Ilhánidák bukása után különböző helyi fejedelemségek alakultak ki, illetve nomád török törzsszövetségek (így a Kara Koyunlu és az Ak-Kojunlu) vették át az ellenőrzést Nyugat-Irán felett.

A modern perzsa állami élet folyamatosságát 1501-től, a síát államvallássá tevő, térséget egyesítő Szafavidák trónra lépésétől számolják. A Szafavida-dinasztia a 18. században megbukott, és helyét a versengő Zandok, Afsáridák és Kádzsárok vették át, végül 1794-ben ez utóbbiak végleg egyesítették Iránt. A 19. században az angol és orosz hatalmi vetélkedés színtere lett az egyébként elmaradott ország. A két nagyhatalom 1907-ben két külön befolyási övezetre osztotta Perzsiát, amely így félgyarmattá vált. Az I. világháború után röviddel Reza Pahlavi vette át a hatalmat az utolsó Kádzsárt megbuktatva. Németbarátsága miatt 1941-ben angol és szovjet csapatok szállták meg az ország egyes részeit, és fiát, Mohammad Rezát tették trónra. Az Amerika- és Izrael-barát sah elnyomó, ország gazdaságának és társadalmának súlyos károkat okozó rendszerét 1979-ben az iráni forradalom során elűzték az utolsó perzsa sahot, és 1979. április 1-jén kikiáltották az iszlám köztársaságot.

Táhiridák (821873) szerkesztés


Szaffáridák (8671002) szerkesztés


Számánidák (8191005) szerkesztés


Gaznavidák (9631187) szerkesztés


Zijáridák (9281043) szerkesztés


Buvajhidák vagy Bújidák (9341055) szerkesztés


Szeldzsuk-dinasztia szerkesztés


Hvárezmi sahok (10771231) szerkesztés


Gúridák (10111215) szerkesztés


Ilhánok (12611343) szerkesztés

Kis fejedelemségek az Ilhánok után szerkesztés

 

Csobanidák (13191357) szerkesztés

Dzsalajiridák (13361432) szerkesztés

Mozaffaridák (13141393) szerkesztés

Indzsuidák (13041357) szerkesztés

Kartidák (12441381) szerkesztés

Szarbadárok (13371381) szerkesztés

Karakojunlu törzsszövetség (13751468) szerkesztés

Akkojunlu törzsszövetség (13781508) szerkesztés

Timuridák (14.16. század) szerkesztés

A Timurida Császárság (13701449) szerkesztés

Timur Lenk 1369-ben Transzoxánia emírjévé kiáltotta ki magát. 1370-ben Szamarkandban a „nagy emír” címet vette fel, mivel nem volt a Csagatáj-nemzetség tagja, ezért kán nem lehetett. Egy Csagatáj-nembéli árnyékkánt ültetett trónra, akinek nevében kormányzott, és a mongol birodalom újjáélesztőjévé kiáltotta ki magát. Fiai később már nem éltek a csagatáji legitimációval, de nem is a káni, hanem a szultáni címet vették fel.


Herat uralkodói (14051507) szerkesztés


Szamarkand uralkodói (14051500) szerkesztés


Szafavidák (15021736) szerkesztés

Afsáridák (17361749) szerkesztés

Zand-dinasztia (17501794) szerkesztés

Csak alkirályok (vakil). A dátumokhoz lásd: [1].

Kádzsár-dinasztia (17961925) szerkesztés

Pahlavi-dinasztia (19251979) szerkesztés

Tabló szerkesztés

Források szerkesztés

  • Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott? kormányzott?, Budapest, Springer, 1994.
  • John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9  , 270–278. oldal

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés