Peter Debye

Peter Joseph William Debye (hollandul: Petrus Josephus Wilhelmus Debije) (Maastricht, 1884. március 24. – Ithaca, 1966. november 2.) holland-amerikai fizikokémikus. 1936-ban elnyerte a kémiai Nobel-díjat, mert a dipólusmomentumot, a röntgendiffrakciót és az elektronok gázokban való viselkedését érintő kutatásával hozzájárult a molekulaszerkezet megértéséhez.

Peter Debye
Született	Petrus Josephus Wilhelmus Debije 1884. március 24. Maastricht
Elhunyt	1966. november 2. (82 évesen) Ithaca
Állampolgársága	Hollandia Egyesült Államok
Házastársa	Mathilde Alberer
Foglalkozása	fizikokémikus
Kitüntetései	kémiai Nobel-díj (1936)
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Debye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai

Petrus Debije 1884. március 24-én született a hollandiai Maastrichtban, William Debije gépgyári művezető és Maria Reumkens gyermekeként. Az elemi és középiskolát szülővárosában végezte, majd 1901-től a németországi Aacheni Műszaki Főiskolán tanult. Villamosmérnöki diplomáját 1905-ben vette át, majd a neves elméleti fizikus, Arnold Sommerfeld asszisztenseként kezdett dolgozni. Egy évvel később mentorával együtt Münchenbe költözött, ahol Sommerfeld professzori állást kapott. Debije 1907-ben jelentette meg első önálló publikációját (az örvényáramról), a következő évben pedig megszerezte doktorátusát; disszertációját a sugárnyomás témájában írta.

Pályafutása

Debye a katedrán

Debije 1911-ig a Müncheni Egyetem magántanára volt, majd sikerrel pályázott a Zürichi Egyetemen az elméleti fizikai professzori katedrára. A korábbi tanár Albert Einstein volt, aki ekkor költözött át Prágába. A következő évben, 1912-ben több jelentős felfedezést tett. Az aszimmetrikus molekulaszerkezeteket tanulmányozva sikerült feltárnia a kapcsolatot a dipólusmomentum, a dielektromos állandó és a hőmérséklet között. Az alacsony frekvenciájú fononok működésének beillesztésével továbbfejlesztette Einstein elméletét a szilárd anyagok specifikus hőkapacitásáról (ez az ún. Debye-modell). Ugyanebben az évben rövid időre visszatért Hollandiába, az Utrechi Egyetemre, de 1913-ban már a Göttingeni Egyetem diákjait tanította elméleti és kísérleti fizikára. Paul Scherrerrel közösen meghatározta a hőmérséklet hatását a röntgensugarak kristályokon belüli viselkedésére és megállapította hogy az atomok hőmozgása csökkenti a röntgensugarak szóródását. Együttesen továbbfejlesztették a röntgendiffrakció módszerét szimmetrikus kristályszerkezetek esetében (ún. Debye-Scherrer-módszer, illetve a Debye-faktor a röntgendiffrakciós kép értelmezésében).

1920-tól a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola igazgatójaként folytatta pályafutását. Egyik tehetséges tanítványával, Erich Hückellel közösen továbbfejlesztették Arrhenius elektrolitelméletét és 1923-ban közölték a Debye–Hückel egyenletet. Ugyanebben az évben Debije publikálta a Compton-hatás (a röntgensugarak szóródása az elektronokon) elméleti magyarázatát.

1927-ben meghívták a Lipcsei Egyetemre, ahol kísérleti fizikát oktatott. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Berlinbe költözött, ahol 1934-ben rábízták a Vilmos császár Intézet (a német kutatóintézeti hálózatot felügyelő intézmény) fizikai részlegének vezetését. 1936-tól addigi munkája mellett előadott a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen is.

Szintén 1936-ban Debije addigi életműve elismeréséül megkapta a kémiai Nobel-díjat.

Betartva a nemzetiszocialista kormányzat által hozott törvényeket, Debije felmondott intézete zsidó származású kutatóinak. 1938-ban viszont személyes kockázatot is vállalva segítette a zsidó Lise Meitner külföldre szöktetését. A második világháború kitörése után, 1939 végén határozottan "tanácsolták", hogy adja fel holland állampolgárságát és vegye fel a németet. Debije több hónapos szabadságot vett ki, majd 1940 januárjában Svájcon és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba emigrált. A Cornell Egyetemen talált tanári állást és rábízták a kémiai tanszék vezetését is. 1946-ban felvette az amerikai állampolgárságot és 1952-es visszavonulásig a Cornellen tanított.

Elismerései

Debye (középen) a Nobel-díj átadásán

• 1930 – Rumford-érem (Royal Society, Nagy-Britannia)
• 1935 - Lorentz-érem (Holland Királyi Tudományos Akadémia, Hollandia)
• 1936 – Kémiai Nobel-díj (Nobel Alapítvány, Svédország)
• 1937 – Franklin-érem (Franklin Intézet, USA)
• 1949 - Willard Gibbs-díj (Amerikai Kémiai Társaság, USA)
• 1950 - Max Planck-érem (Német Fizikai Társaság, Németország)
• 1963 – Priestley-érem (Amerikai Kémiai Társaság, USA)
• 1965 – Nemzeti Tudományos Érem (USA)

Családja

Peter Debije 1913-ban vette feleségül Mathilde Alberert. Két gyermekük született: Peter Paul Ruprecht és Maria.

Peter Debye 1966. november 2-án halt meg, szívroham következtében, 82 éves korában.

Források

• Peter Debye - Biographical Nobelprize.org
• Peter Debye TheFamousPeople
• Peter Debye Famous Scientists