Petkes József

erdélyi magyar néprajzkutató, festőművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 9.

Petkes József (Tasnád, 1928. február 4.Létavértes, 2016. április 20.[1]) erdélyi magyar néprajzkutató, festőművész.

Petkes József
Született1928. február 4.
Tasnád, Románia
Elhunyt2016. április 20. (88 évesen)
Létavértes, Magyarország
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanéprajzkutató,
festőművész,
újságíró
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Kolozsvárt végezte a művészeti középiskolát és a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát (1954), Mohy Sándor, Zsögödi Nagy Imre tanítványa. Rajztanár Szucsáván és Moldvahosszúmező katonai líceumában (1954–58), majd szülőhelyén, Tasnádon (1958–63), Szatmárnémetiben (1963–68); megyei szakfelügyelő (1968–77), majd újra tanított a Történelem-Filológia Líceumban, egészen 1986-ig, amikor sorozatos hatósági zaklatások miatt kénytelen tárgyi néprajzi gyűjtőmunkáját abbahagyni. Ekkor települt át Magyarországra; Oroson, Nyíregyháza mellett telepedett le és a Sóstói Múzeumfaluban lett muzeológus. A berekfürdői Művésztelep vezetője is volt.

Munkássága

szerkesztés

A vámfalvi kerámia című első írása az Igaz Szóban jelent meg (1970/12), ettől kezdve kötelezte el magát a tájképfestés mellett a népművészet kutatásának is. „Fáradhatatlanul járta Szatmár, az Érmellék, a Szilágyság, a Gyergyói-medence és Háromszék falvait, s mentette a vidék tárgyi emlékeit, népművészetének rajzokba örökíthető maradványait” – írta róla Gyöngyösi Gábor, a Korunk Galériában 1980 februárjában rendezett bemutatkozása kapcsán. Kutatásairól több mint félszáz cikkben számolt be a Szatmári Hírlap, a Falvak Dolgozó Népe és a Művelődés hasábjain. A Művelődés közölte Ombodi rajzok (1978/10), Szatmári citerák (1978/12), Kútágasokon csillagminták (1980/1), Nyárádselyei kiskapuk (1981/6) című írásait. Akvarelljeit 1957-től nemcsak Romániában és Magyarországon állította ki, hanem Hollandiában, Németországban, Lengyelországban, Ausztriában, Svájcban, Svédországban és a Szovjetunióban is.

Társszerzője (Bura Lászlóval és Fejér Kálmánnal) a Szatmár vidéki néphagyományok (Szatmár 1979) című kiadványnak.

  1. Hosszú élet és tehetség adatott meg neki, Szabolcs Online'. [2016. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 11.)

További információk

szerkesztés
  • Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. Igazgató főszerk. Stanik István. [Bukarest]-Nagyvárad, Romániai Magyar Demokrata Szövetség-Scripta Kiadó, [2000]
  • Fontos emberek lexikona - Ki kicsoda 2000 pótkötet. Összeáll. Apáti Miklós. Bp., Greger-Biográf, 2001
  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002
  • Muhi Sándor: Képzőművészeti élet Szatmáron. Szatmárnémeti, Szent-Györgyi Albert Társaság, 2004