Petróc (Horvátország)

község Horvátországban

Petróc (horvátul: Petrijevci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Satnica falu tartozik még hozzá.

Petróc (Petrijevci)
A Szent Péter plébániatemplom
A Szent Péter plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségPetróc
Jogállás község
Polgármester Ivo Zelić (HDZ)
Irányítószám 31208
Körzethívószám +385 031
Népesség
Teljes népesség2299 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület28 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Petróc (Horvátország)
Petróc
Petróc
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 36′ 50″, k. h. 18° 32′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 50″, k. h. 18° 32′ 15″
Petróc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Petróc témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Eszéktől légvonalban 12, közúton 15 km-re északnyugatra, a Szlavóniai-síkság szélén, a Dráva jobb partján, a Karasica torkolatának közelében, az Eszéket Szalatnokkal összekötő főút mentén fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A település határában talált számos régészeti lelőhely leleteinek tanúsága szerint határa már az őskor óta sűrűn lakott és mezőgazdasági művelés alatt állt terület volt. A mai Petróc helyén az ókorban a rómaiak Mursola nevű települése állt. Azt a dombot, amin a település feküdt ma Kraljevo-hegynek nevezik és ma itt található a falu temetője. A történeti adatok szerint a település a rómaiak távozása után elnéptelenedett és egészen a 14. századig ezen a helyen nincs nyoma lakott településnek, de régészeti leletek alapján falu határának más részei folyamatosan lakottak voltak.

A középkorban a mai Petróctól nyugatra, a Karasica déli partján feküdt Bonahida Krassó, melyet 1312-ben „possessio Bonahida Crasso” néven említenek először. Később „Bohidagrasso”, „Bona Hydagresso”, „Bunaheda” formában is szerepel. A vránai johannita perjelség birtoka, majd itteni birtokainak központja volt. A rendnek 1454 körül már kastélya („castellum Crasso”) is állt itt, melyet ezidőtájt Valpó urai a Marótiak megpróbáltak elfoglalni. 1506-ban már várként, „castrum Crasso” néven említik.[2] A vár melletti település a középkor végére mezőváros lett. 1537 körül foglalta el a török és Karas néven náhije székhelye lett. Az 1550-es és az 1579-es török defter is említi. A keresztény lakosság nagy része a mai Petróci határhoz tartozó, vizektől körülvett Szigetre menekült. Korabeli források megemlítik, hogy a törökök hidat építettek Karasica felett, melynek pilléreit még a 18. században is látták, amikor a folyót szabályozták. Ezen a hídon állítólag 1685-ben összecsaptak a keresztény és a török seregek a Szlavónia felszabadításáért folytatott harcban. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A náhije székhelye nem élte túl a felszabadító harcokat és elnéptelenedett. Emlékét csak a falu közelében található Karasevo mező őrzi. A Szigeten élő lakosság a gyakori áradások miatt 1705 körül átkelt a Karasicán és a jobban védett mai Petróc területére települt át.

A török kiűzése után a valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család 1885-ig volt a birtokosa, amikor házasság révén a Normann grófi család birtoka lett. Pontosan nem tudható, hogy mikor lett a Karas névből Petróc, de a névváltozásnak nyilvánvalóan köze van a plébánia védőszentjéhez, Szent Péter apostolhoz. A petróci plébániatemplomot 1723-ban említik először, amikor megalapították a plébániát, melyet ekkor még boszniai ferencesek vezettek. A templom kezdetben egy fából épített épület volt, majd 1754-ben Prandau Péter báró felépítette az új plébániatemplomot. A település jelentőségét nemcsak a plébánia ilyen korai létrejötte támasztja alá, hanem az a tény is, hogy már ekkor mezővárosi rangja volt. Az első katonai felmérés térképén „Petrievcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában oppidumként „Petrievcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Petrievcze” néven 299 házzal, 1961 katolikus, 7 ortodox és 2 zsidó vallású lakossal találjuk.[4] 1897-ben megalakult a település első kulturális egyesülete, a Szent József egyesület.

1857-ben 2090, 1910-ben 2471 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 8%-a német, 1%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1933-ban Josip Dugački tanító megalakította a „Neven” iparos énekkart, melynek 43 férfi és 19 női tagja volt. 1977-ben megalakították a Vladimir Nazor kulturális és művészeti egyesületet. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát nemzetiségű volt.

A délszláv háború idején 1991-ben és 1992-ben a plébániatemplomot több alkalommal is lőtték a Dráva túloldalát, Baranyát elfoglaló szerbek. Az épületet közvetlenül két gránáttalálat sújtotta. A robbanásokban a külső falak, a hittanterem és a plébánia épülete sérül meg. Az első gránát 1991. szeptember 1-jén csapódott be, ezek száma szeptember 19-ig már 40 volt. Egy nappal később három ember meghalt. A háború alatt összesen 14 embert öltek meg a plébánia területén, köztük három katona volt, akik nem innen származtak. Az utolsó öt gránát 1992. május 5-én csapódott be a templom közelében. A faluban sok menekült gyűlt össze főként Baranya és a Szerémség településeiről. Ellátásukban sokat segítettek a Karitász szervezetei, a legnehezebb napokban pedig a németországi petróciak által gyűjtött élelmiszer- és ruhaszállítmányok is érkeztek. Becslések szerint összesen körülbelül 3500 gránát esett a falura a háború alatt. 1994-ben megalakult a „Nikola Šubić Zrinski” kulturális és művészeti egyesület. Ugyanebben az évben megrendezték az első aratófesztivált. 1995-ben kiépült a település gázvezeték hálózata és befejezték a vízvezeték hálózat kiépítését is. 1999-ben megnyitották az iskola új épületét. A településnek 2011-ben 2299, a községnek összesen 2870 lakosa volt.

LakosságaSzerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.090 2.383 2.076 2.134 2.342 2.471 2.352 2.434 2.377 2.294 2.559 2.451 2.317 2.327 2.439 2.299

GazdaságSzerkesztés

A község vállalkozói övezetét közvetlenül Petróc szomszédságában északnyugatra, a Karasica folyó és a D-34-es számú főút között helyezték el. 1996-ban elkészítették az összes szükséges dokumentációt és megszerezték az építési engedélyt az övezet infrastruktúrájához. Az összesen 35 építési telekkel rendelkező zóna területe 42 000 négyzetméter, ahol a gazdasági létesítmények, raktárak, szolgáltatások, kézműves ipar céljára 10–15 olyan objektum felépítését tervezik, amely 200–250 alkalmazottat foglalkoztat. Az övezetben jelenleg három, 170 alkalmazottat foglalkoztató cég dolgozik, a negyedik éppen megnyílik, az ötödik megkezdi a létesítmény építését, míg a többi a szükséges projektdokumentációt készíti elő, hogy a következő időszakban megkezdhesse a létesítmények építését, ami a foglalkoztatás további bővülését eredményezi.

NevezetességeiSzerkesztés

Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma[7] 1754-ben épült akkori kegyura Prandau Hilleprand Péter báró anyagi támogatásával. Festett üvegablakai 1877-ben készültek. 1930-ban teljesen megújították. Egyhajós épület félköríves apszissal, összesen hat oltárral. A főoltár képe – Jézus átadja a mennyország kulcsait Szent Péternek – 1859-ben készült, az ismert eszéki mester Pfalz Ferenc alkotása. A szentély és a diadalív előtti sarokban a következő két oltár: a bal oldali Szent Miklós püspöknek, a jobb oldali pedig Szent Józsefnek van szentelve. Oltárképeik 1782-ben készültek olajjal vászonra, ismeretlen festők alkotásai. A következő két mellékoltárt a hajó falán lévő mélyedésekben helyezték el, a jobb oldali Jézus Szíve szobrával, bal oldali pedig Mária Szívének szobrával van díszítve. Mindkét szobor gazdagon festett, tiroli stílusban készült, amely különösen a 20. század első évtizedeiben volt népszerű. A Jézus Szíve oltárt Tirolban vásárolták és 1916-ban állították fel. A Mária Szíve oltárt 1938-ban vásárolták és Ferdinand Stuflesser szobrászművész munkája, az olaszországi Ortisei faluban, Bolzano közelében készült. A Szent Keresztnek szentelt hatodik oltár ma nem eredeti helyén áll, mivel a keresztre feszített Jézust, az Isten anyját és a János apostolt ábrázoló szobrok a kórus alatt, a főbejárat bal oldalán álltak. Balra, a szentély közelében egy barokk keresztelőkút áll, a tetején egy szoborral: János megkereszteli Jézust a Jordánban. A szentélyt, a templomhajó falait és a mennyezetet geometriai formák díszítik. A diadalív mellett, bal és jobb oldalon a szláv apostolok, Cirill és Metód stilizált alakjai láthatók, a szentély mennyezetére pedig négy evangélista képe, a közepén lévő trónon Jézussal van megfestve. A falfestmények Erber János eszéki mester alkotásai 1878-ból. A templom orgonája a második világháborúban elpusztult, az énekeket ma harmóniummal kísérik.

Az Iliman nevű helyen építette fel 1894-ben Normann Gusztáv gróf a valpói uradalom akkori birtokosa Jelengrad vadászkastélyát. A kastély külső megjelenését tekintve a historizmus építészeti jegyeit viselte magán, különös tekintettel két toronyra, amelyek megkülönböztették a kor hasonló kisvárosi épületeitől. A kastélynak négy szintje volt: alagsor, magasföldszint, első emelet és tetőtér. Később építették hozzá a négyzet alakú neogótikus tornyot. A kastély összesen hatvan helyiséggel rendelkezett, ebből negyven szoba volt. 1918 őszén, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott, és kikiáltották a két hétig tartó „Petrovaci Köztársaságot”, a környező falvak lakói betörtek a kastélyba és teljesen kifosztották azt, megsemmisítve a berendezés legnagyobb részét. Ezután már senki sem lakott a kastélyban és ki sem javították azt. Valpó földesura Normann Rudolf gróf 1919-ben megvásárolta testvérétől, Gusztávtól a bizovaci birtokot és ezzel a Jelengradi kastélyt, majd hamarosan eladta egy német grófnak, aki nem tudta újjáépíteni és amikor nem talált rá vevőt, 1927-ben úgy döntött, hogy lerombolja és az összes felhasználható anyagot a Dráván és a Dunán Németországba szállíttatja. Mára a kastélynak nyoma sem maradt.

A település határában több régészeti lelőhely is található, melyek az őskortól a középkorig terjedő teljes időszakot felölelik. Petróctól délre, egy nyugat-keleti irányú ovális magaslaton, a „Karaševo 1” lelőhelyen 2011-ben sok középkori cseréptöredék került elő, melyek földművesek kora középkori településére utalnak.[8] Ugyancsak ennek a magaslatnak a keleti lejtőjén, a „Karaševo 2” lelőhelyen 2011-ben az elkerülő út építésének régészeti leletmentése során középkori településre utaló cseréptöredékeket találtak.[9] 2011-ben régészeti terepbejárás során a településtől délnyugatra, a Karasica déli partján, a „Popovac” lelőhelyen, egy ovális kiemelkedésen az őskortól az ókoron át a középkorig lakott település maradványait találták.[10] Ennek a lelőhelynek a közelében a „Španice” lelőhelyen a régészeti terepbejárás újkőkori, kőrézkori, bronzkori és középkori településmaradványokat azonosított.[11] A településtől délre, a Karasica közelében fekvő „Starac” nevű lelőhelyen, egy kiemelkedő magaslaton az őskori Starčevo-kultúrához tartozó település maradványaira bukkantak.[12] Ugyancsak a 2011-es régészeti terepbejárás találta a falu északnyugati széle közelében fekvő „Volosovo” nevű lelőhelyet, ahol a Karasica egykori medrének északi oldalán egy enyhe magaslaton őskori, ókori és középkori településre utaló leletek, köztük nagyobb mennyiségű újkőkori kőszerszám került elő.[13]

KultúraSzerkesztés

  • A KUU „Nikola Šubić Zrinski” kulturális és művészeti egyesület gyökerei az 1890-es évekre nyúlnak vissza, amikor 1897-ben megalapították a Szent József ifjúsági egyesületet, melynek énekkara és tamburazenekara is volt. Az egyesület ma mintegy száz aktív és támogató taggal rendelkezik. Három szekcióval működik: felnőtt folklórcsoport, ifjúsági folklórcsoport és tamburazenekar. A hazai fesztiválok mellett felléptek már Franciaországban, Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában, Németországban és Romániában is.
  • Az egyesület minden év júliusában megrendezi a helyi aratófesztivált, ahol évente új kötet jelenik meg a Petrijevci Krónikából.
  • A település fúvószenekarát 1908-ban alapították.

OktatásSzerkesztés

A település első iskolája 1788-ban nyílt meg. Első tanítója Josip Taglieber volt. 1861-ben új iskolát építettek. 1898-ban az iskolát kétosztályosról háromosztályosra bővítették, 1912-ben pedig négyosztályosra bővült. A nyolcosztályos iskola 1955-ben nyílt meg. A mai modern iskolaépület 1997 és 1999 között épült. A tornatermet 2007 és 2009 között építették. Az iskolának 3200 kötetes könyvtára van. Satnicán négyosztályos területi iskolája működik.

SportSzerkesztés

A településen futball-, kézilabda-, sakk- és horgászklubok működnek.

  • Az NK Omladinac Petrijevci labdarúgóklubot 1938-ban alapították. A megyei 2. ligában szerepel. A klubnak veterán, serdülő és ifjúsági csapatai is vannak.
  • Az RK Petrijevci kézilabdaklubot 1977-ben alapították. Eddigi legnagyobb sikerét 1993-ban érte el, amikor a csapat feljutott a horvát 1.B. bajnokságba.
  • ŽRK Petrijevci női kézilabdaklub.
  • ŠRU „Karašica“ Petrijevci sporthorgász egyesület
  • ŠK Petrijevci sakk-klub

2009-ben a településen új sportcsarnokot avattak.

EgyesületekSzerkesztés

  • A DVD Petrijevci önkéntes tűzoltó egyesületet 1884-ben alapították.
  • Hrvatska udruga žena Petrijevci horvát Nőegyesület
  • Društvo naša djeca Petrijevci
  • „Jastreb” Petrijevci vadásztársaság
  • Udruga uzgajatelja ptica Petrijevci
  • Udruga matice umirovljenika Petrijevci
  • Eko-etno udruga „Zlatne ruke“ Petrijevci
  • Konjogojska udruga Petrijevci
  • Vokalna skupina „Mursella” Petrijevci
  • Udruga izviđača „Orao”
  • Petrijevci - ljudi i običaji

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés