Főmenü megnyitása

Petri Mór

(1863–1945) magyar történész, antropológus

Életútja, munkásságaSzerkesztés

1863 július 11-én született az akkor Szilágy vármegyéhez, ma Szatmár megyéhez tartozó Tasnádszarvadon, református nemesi családban. Apja hollómezei Petri (Petrikás) László birtokos, volt 1848-49-es honvéd, anyja Gúthy Teréz. Öt nővére volt, kiket édesanyja kívánságára neki kellett férjhez adnia. Élete végéig nőtlen maradt.

A gimnázium első osztályát magánúton végezte, majd Zilahra, a református kollégiumba járt. 1881-ben érettségizett, majd a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol 1886-ig természettani, mennyiségtani tárgyakat, később pedig magyar, latin, nyelvészeti, irodalomtörténeti, ugor összehasonlító nyelvészeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat hallgatott.

1884-1885-ben elnyerte a főváros 300 forintos jubiláris ösztöndíját, s a tanév végéig a Szabó Lajos rákospalotai magán nevelőintézetben mennyiségtant tanított. Iskoláit elvégezve 1886-ban, 23 éves korában segédtanár lett.

1889-ben szerezte meg a tanári oklevelet, ekkor Zilah-on a református kollégiumban lett tanár, ahol Ady Endrének is magyar tanára volt. 1889-1994 között a Szilágy című zilahi lapot szerkesztette.

1894-től tanfelügyelő volt Szilágy vármegyében, 1905-től a Vallás-és Közoktatási Minisztérium tisztségviselője volt, 1907-től pedig Pest vármegye tanfelügyelője lett. Több tankönyvet is (nyelvtan, stilisztika) szerkesztett. 1903-ban Németországban, 1904-ben Romániában tett tanulmányutat. 1922-1924 között ismét a minisztériumban dolgozott. 1929-1934 között a Petőfi-ház igazgatója

MűveiSzerkesztés

Több verseskötete jelent meg, de versei közül egy rész máig kiadatlan, s a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található. Versei különböző lapokban láttak napvilágot 1879-től, így a Krassó-Szörényi Lapokban (1879), Képes Családi Lapokban (1882-90), Hölgyek Lapja (1883-88), Vasárnapi Ujság (1884-1885, 1887), Koszorú (1884-86), Pesti Napló (1884-85, 1904), Kolozsvár, (1888), Magyar Nők Lapja (1892), A Hét (1892), Fővárosi Lapok (1893), Magyar Geniusz (1893), stb.

Fő műve a 6 kötetben kiadott, közel ötezer oldalas Szilágy vármegye monográfiája volt.

Élete 82. évében, 1945 március 2-án halt meg Budapesten.

Társasági tagságaiSzerkesztés

  • 1892 június 11-én az erdélyi irodalmi társaság választotta rendes tagjává.
  • 1897-től a Szilágy megyei Wesselényi-egylet elnöke.
  • 1921-ben tagja lett a Petőfi Társaságnak.

Tagja volt még a Lafontaine-, a Magyar Történelmi-, a Magyar Irodalomtörténeti, valamint a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[2]

Főbb műveiSzerkesztés

  • A magyar lyra történeti fejlődése a legrégibb kortól a XVI. század végéig (Zilah, 1887)
  • Költemények (Bp., 1892)
  • A két szomszédvárról (Zilah, 1894)
  • Szilágy vármegye monográfiája (I-VI. Bp., 1901-1904) MEK
  • Báró Wesselényi Miklós és munkái (Kolozsvár, 1903)
  • Magyar szonettek (Bp., 1933)
  • Vándor a kertajtónál (versek, Bp., 1936)
  • Naplemente fáklyalángja (versek, Bp., 1941)
  • Várballadák és modern balladák (Bp., 1943)
  • A boldogság triolettjei (versek, Bp., 1943)

JegyzetekSzerkesztés

Források és irodalomSzerkesztés