Főmenü megnyitása

Pfeiffer Zoltán (Budapest, 1900. augusztus 15.New York, 1981. augusztus 16.) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Pályájának kezdeteSzerkesztés

Apja, Pfeiffer Jenő ügyvédi pályára készült, majd papírfeldolgozó üzemet működtetett. Édesanyja, Löwinger Ernesztina. Szülei római katolikusok voltak, és gyermeküket is ilyen hitben nevelték. Zoltán iskoláit jó eredménnyel végezte. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetemen 1923 júniusában jogi diplomát szerzett, majd 1928-ban bírói és ügyvédi vizsgát tett. Ezután Budapesten folytatott ügyvédi gyakorlatot.

Politikai pályájának kezdeteSzerkesztés

Még egyetemi évei alatt ismerkedett meg a kisgazda mozgalom kiemelkedő képviselőivel, Nagyatádi Szabó Istvánnal és Dessewffy Gyulával. 1931-ben belépett a Független Kisgazdapártba (FKgP), amelynek 1936-ban pártügyésze lett. 1938-ban feleségül vette Bruller Magdát, aki egész életén át társa maradt. Az 1939 tavaszán rendezett választásokon fontos szerepet vállalt a párt kampányának szervezésében. Bátorságával és energikus szervező képességével gyorsan kitűnt. Eréllyel lépett fel a pártot ért csalásokkal szemben.

A második világháború alattSzerkesztés

A második világháború alatt is aktívan politizált, de ügyvédi irodája is működött. Részt vett a Kisgazda Párt és a szociáldemokraták 1943-as megegyezésének előkészítésében, amelynek a két legfontosabb eleme a háború utáni összefogás, és a kommunistáktól való távolságtartás volt.

A párt tagjai az 1944-es német megszállás után illegalitásba vonultak. A megszálló erőkkel szemben álló erők a Magyar Frontban egyesültek, ahol Pfeiffer a kisgazdákat képviselte. A Magyar Frontban Pfeiffer aktív munkát végzett. Kapcsolatba került a kommunista Rajk Lászlóval is. Vele szemben Pfeiffer bizalmatlan volt, mert tudta, hogy a Rajk család többsége a nyilasokhoz húz. Rajk Endrét 1944. október 25-én kormánybiztossá nevezték ki. A nyilas hatalomátvétel után Pfeiffer Bajcsy-Zsilinszky Endrével tartott, együtt szervezték a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát.

A bizottság vezérkarát 1944. november 22-én letartóztatták, és kivégezték. Bajcsyt, mivel képviselő volt, csak később, december 24-én, Sopronkőhidán. Pfeiffer nagyra tartotta Bajcsyt, és elárulásával Rajkot gyanúsította.

A második világháború utánSzerkesztés

1945-ben az FKGP színeiben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották. Eredményét az 1945-ös választásokon is meg tudta ismételni, ahol továbbra is az FKGP frakciójában foglalt helyet. Pfeiffer Zoltán és köre 1947 március végén kilépett az FKGP-ből és július végén – augusztus elején megalapította a Magyar Függetlenségi Pártot, mely határozottan fellépett a demokrácia fenntartása mellett, a kommunista előretörés ellen. Az új párthoz csatlakozott a feloszlatott Magyar Szabadságpárt tagjainak egy része is. Az 1947-es választásokon, bár jóformán minden propagandalehetőségtől megfosztották, jelentős eredményt ért el (700 ezer szavazat, 49 mandátum), de a kommunisták, és nyomásukra a többi koalíciós párt is a választási bíróságon megtámadták mandátumaikat, mondván, az ajánlási íveiken szereplő nevek hamisak, és ezzel egy időben összehangolt propagandatámadást indítottak Pfeiffer "fasiszta" pártja ellen. Pfeiffer Zoltán, mentelmi jogának felfüggesztésével egy időben, 1947. november 4-én egy amerikai diplomata, James McCargar segítségével, feleségével és lányával külföldre menekült. 13-án az Egyesült Államokban beszédet mondott, melyben felfedte a Magyar Kommunista Párt a kizárólagos hatalom megszerzése érdekében elkövetett bűneit, az ország szovjet mintára való erőszakos átalakításának folyamatát.[1]

EmigrációbanSzerkesztés

Magyar állampolgárságától megfosztva, az amerikait fel nem véve, 34 évet élt kényszerű emigrációban.

EmlékezeteSzerkesztés

  • 1981. augusztus 20-án Kővágó József mondott búcsúbeszédet koporsója mellett: „(…)Valamikor a jövőben, amikor Magyarország talán újra szabad lesz, egyetemisták majd adatokat gyűjtenek Rólad(…). Talán az Úristen kegyelme azt is megengedi, hogy a másvilágról együtt nevethess velük(…) Pihenj békében és bízzál abban, hogy új generációk jönnek, akik között majd lesznek sokan olyanok, akik tovább viszik azt az ügyet, amit mi sajnos nem tudunk diadalra juttatni: a szabad és független Magyarország megteremtését, ahol a nép dönti el, hogy milyen társadalmi rendszerben kíván élni….”
  • Szegedy-Maszák Aladár így jellemzi őt: „Találó megjegyzései, amelyekkel egy-egy helyzet pontos diagnózisát megadta, gyakran rossznyelvű, de ritkán alaptalan kritikája emberekről, kitűnő humorérzéke rögtön megfogott.”
  • Kovács Imre így emlékezett rá: „Pfeiffer Zoltánt gyors felfogóképesség és határozottság jellemezte, s amit 1944-ben nagyon is értékelni kellett, bátor ember volt.”
  • Futó Dezső „villogó eszű, jó humorú, és megbízható barátként” emlékszik rá.
  • Az Új Magyarország 1991. évi 7. számában Haas György közölt „Pfeiffer Zoltánról” címmel visszaemlékezést.

Lásd mégSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Szerencsés Károly-Földesi Margit: A megbélyegzés hatalma. Pfeiffer Zoltán. Bp. 2003
  • Lőrinc László: Az utolsó demokrata párt leszalámizása: a közeg és az ellenálló. HVG 2007. szeptember 15.
  • Christopher Felix (James McCargar): A titkos háború. Bp. 1993 (A könyvből hasonló címmel játékfilm készült 2001-ben, rendezte Mihályfy Sándor)

JegyzetekSzerkesztés

  1. "1947. november 13-án Pfeiffer – immár az Amerikai Egyesült Államokban – nagyszabású beszédben ítélte el a magyarországi viszonyokat, és kommunisták hatalom megragadási törekvéseit és a szovjetizálás folyamatát." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon, Budapest, 2007. 169. old. [1] Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben

ForrásokSzerkesztés

  • Életrajza[halott link] az 1947-1949-es országgyűlés almanachjában, Budapest, 2005.
  • Magyar életrajzi lexikon