Phrictus quinquepartitus
A Phrictus quinquepartitus a rovarok (Insecta) osztályába, a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, a Fulgoridae családjába, ezen belül a Phrictus nembe tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Phrictus quinquepartitus (William Lucas Distant, 1883)[4][5] | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phrictus quinquepartitus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Phrictus quinquepartitus témájú kategóriát. |
Lámpáslegyeknek, lámpácskáknak, lámpahordó kabócáknak[6] is hívják. Ezeket az elnevezéseket téves megfigyelések után kapták. Maria Sibylla Merian leírása alapján úgy tartották, hogy a fején lévő nyúlvány éjjel fényt bocsát ki. Carl von Linné ezt a feltételezést megfigyelés nélkül átvette, és számos nevet megalkotott (laternaria, phosphorea és candelari), hogy illusztrálja ezt a tényt, azonban ezt a korábbi feltételezést a későbbi századok tapasztalatai megcáfolták.[7] Régen azt is feltételezték, hogy különös alakú fejük párzás közben világít, de több évszázados megfigyelés során sem sikerült ezt a feltevést soha igazolni.[8]
Előfordulása szerkesztés
Tengerszint feletti 800 méterig egész évben megtalálható, főként Panamában, Brazíliában, Kolumbiában, Costa Ricán, Nicaraguában.[9][10]
A legtöbb példányt a közép-amerikai Belize ország Guanacaste Természetvédelmi Területéről gyűjtötték.[11]
Megjelenése szerkesztés
A nőstények 45-48 mm-, a hímek 40-42 mm hosszúságúak.[11] Elülső szárnyai barnás-zöldes színűek, alsó harmadukon feltűnő sárga sáv látható,[6] mely színezet jól elrejti őket a fákon. Alsó szárnyai szórt fehér mintás, élénk, piros-fekete színezetűek.[6][7]
Különleges színezetén kívül egyedi fejformája is rendkívül érdekes. Testéhez képest nagyon nagy, hiszen testhosszának közel a fele. Üreges, orra emlékeztet, jellegzetes kinövésekkel, a szemeknél szarvszerű nyúlvánnyal.[11] Ezeknek a különféle kinövéseknek fő funkciója az ásás. Segítségükkel harap bele a rovar a levelek lédús húsába és nyit rést a fák kérgébe, hogy belehelyezze petéit.[8]
 |
_(8350767284).jpg) |
.jpg)
Táplálkozása szerkesztés
Kizárólag növényevők.
Szívószálra hasonlító szájszervükkel a fák virágainak, leveleinek és faháncsának nedveit szívogatják a gazdanövényekből.[8]
Konzervatívak a táplálkozás terén, bizonyos növényekre korlátozzák étrendjüket, mi több, sokszor megmagyarázhatatlan okból több generációnyi rovar ugyanarról a fáról táplálkozik és semmi másról.[12]
Kedvenc táplálék fája a Simarouba amara fa.[13]
Életmódja szerkesztés
Éjszaka aktívak, nappal a fatörzsek alján, közel a talajhoz pihennek, összezárt szárnyainak színezete jól elrejti őket. Veszély esetén szárnyait hirtelen szétcsapja, így növelve meg testméretét, felvillantva fényes, élénkpiros színezetét és szemfoltjait, így próbálva meg elriasztani az esetleges támadóit,[11] mivel semmilyen védekezésre alkalmas szúró, vagy méregszerve nincsen.[14]
Fákon élnek. A nőstények viaszt választanak ki a hasukon lévő mirigyeikből, ezzel az anyaggal vonják be a lárváikat, ami megóvja azokat a nedvességtől. Ugyanezzel a viasszal bélelik ki a kéreg repedéseibe rejtett peték kamrácskáinak falát.[8]
Testükben különféle baktériumok találhatóak, amelyek szimbiózisban élnek velük, és vélhetően tápanyagokat állítanak elő a rovar számára.[12]
A fák nedveinek szívogatása következtében mézharmatot termelnek, melyet erőteljesen kilőnek a hátsó végükön található, katapultszerű szerkezettel. Többféle állat is fogyasztja ezt az anyagot, különösen a Camponotus nemzetség hangyái, vagy a Euglandina aurantiac csigafaj, mely annak ellenére, hogy ragadozófaj (elsősorban más csigákat eszik), előszeretettel gyűjti ezt az anyagot, mert a jó minőségű szénhidrát mellett magas kalciumtartalma miatt fontos a meszes héja felépítésében és keménységének megtartásában.[13]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Phrictus quinquepartitus. animaldiversity.org. [2020. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 5.)
- ↑ Phrictus quinquepartitus. nig.ac.jp. (Hozzáférés: 2019. október 5.)
- ↑ Phrictus quinquepartitus. catalogueoflife.org. (Hozzáférés: 2019. október 5.)
- ↑ Phrictus quinquepartitus Distant, 1883. hemiptera-databases.org. (Hozzáférés: 2019. október 5.)
- ↑ Phrictus quinquepartitus Distant, 1883. gbif.org. (Hozzáférés: 2019. október 5.)
- ↑ a b c Rovarok - Pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. George C. McGavin. Budapest: Panemex Grafo Kiadó. 2000. 97. o. ISBN 963-9090-441
- ↑ a b FULGORID HOPPER: WHEN A SEAHORSE MEETS STAINED GLASS. featuredcreature.com. (Hozzáférés: 2019. október 18.)
- ↑ a b c d Драконоголовая фонарница. zoopicture.ru, 2014. március 10. (Hozzáférés: 2019. október 18.)
- ↑ Phrictus quinquepartitus Distant, 1883. biolib.cz. (Hozzáférés: 2019. október 13.)
- ↑ ALGUNAS CURIOSIDADES MORFOLÓGICAS DENTRO DE LA FAMILIA FULGORIDAE DUMERIL, 1839 (INSECTA: HOMOPTERA)*. scielo.org.co. (Hozzáférés: 2019. október 13.)
- ↑ a b c d Phrictus quinquepartitus. crbio.cr. [2020. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 14.)
- ↑ a b On Planthoppers…or…Some of the Coolest Bugs EVER!. wordpress.com, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2019. október 15.)
- ↑ a b The Mystery of Flying Honeydew: A Strange Case of Unabashed Thievery. thesmallermajority.com, 2012. szeptember 10. (Hozzáférés: 2019. október 19.)
- ↑ Phrictus quinquepartitus. deskgram.cc. [2019. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 16.)
