Pióker Ignác
Pióker Ignác (Temesrékas, 1907. január 17. – Budapest, 1988. november 1.) Kossuth-díjas (1951) lakatosgyalus, országgyűlési képviselő, sztahanovista.
| Pióker Ignác | |
 | |
| A Budapest folyóirat 1988. évi májusi számában Csigó László felvétele | |
| Született |
1907. január 17.[1] Temesrékás |
| Elhunyt |
1988. november 1. (81 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1985. április 19.) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1951) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Apja háromholdas földműves volt, 15 gyermekkel, közülük Ignác volt a tizedik. Miután átszökött Magyarországra, munkát kapott az Egyesült Izzóban az Újpesti Torna Egylet révén, ahol váltófutó volt. Kezdetben szenet lapátolt, és csak később került a gyalupadhoz, lakatos végzettségével. Cservenák András keze alá került, és hamarosan minőségi munkájáért kiemelt órabérben részesítették. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba.
1947-ben egy új, Schaerer SE 400 típusú gyorsgyalugéphez helyezték, és Pióker az esztergályosoknál már bevált gyorsvágást alkalmazva 1949. december 21-én 1470%-os országos csúcsot ért el.
Pióker 1951. március 15-én megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. Az indoklás szerint „három év óta selejtmentesen dolgozik, többszörös újító, egyik újításával egy munkadarab megmunkálási idejét 200 percről 74 percre csökkentette, jelenleg [1951-ben] 290 százalékot teljesít; vállalta, hogy 1952-es tervét folyó évi 1951. július hó 15-ig befejezi”.[3]
Május 1-jén Moszkvában, a Vörös téri díszemelvény bal oldalán foglalhatott helyet. 1951. november 30-án – elsőként az országban – befejezte ötéves tervét, amiért megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát.[4] 1953 októberében megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, amivel együtt járt a legmagasabb állami kitüntetés is.
Több találmány fűződik a nevéhez, jelentős az 1956-ban Móréh Mihállyal benyújtott „Másolóberendezés szerszámgépekhez” című.[5]1953-tól 1985-ig országgyűlési képviselő volt.
A Népszava 1958. március 27-i cikkében kiemelték – Pióker szavainak tulajdonítva –, hogy „én úgy látom, hogy a munkában a legfontosabb dolog: a társadalmi tulajdon védelme és gyarapítása. […] És a munkaversenynek mindenekelőtt ezt a célt kell szolgálnia.”[6]
1975-től az Elnöki Tanács tagja volt.
Kitüntetései szerkesztés
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által részére adományozott állami elismerések az 1989-ben érvényes viselési sorrendnek megfelelően. Zárójelben az adományozás évével.
- Szocialista Munka Hőse (1953)[7]
- Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1953)[8]
- Munka Vörös Zászló Érdemrend (1977)[9]
- Április Negyedike Érdemrend (1985)[10]
- Munka Érdemrend arany fokozata (1968)[11]
- Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951)[4]
- Magyar Munka Érdemrend bronz fokozata (1950)[12]
- Munka Érdemérem (1959)[13]
- Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)[8]
A Minisztertanács által adományozott állami elismerése:
- Kossuth-díj II. (ezüst) fokozata (1951)[3]
további kitüntető címei:[8]
- Magyar Élmunkás (1950)
- okleveles és többszörös, jelvényes Sztahanovista (1950-?)
- Szakma Legjobb Dolgozója (1950)
- Kiváló Feltaláló arany fokozat
- Kiváló Feltaláló ezüst fokozat
- többszörös Szakma Kiváló Dolgozója /gépipar/
- Gépipar Kiváló Dolgozója
- többszörös Kiváló Dolgozó
- "Szakszervezetért" elismerő-jelvény
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12255.htm, Pióker Ignác, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
- ↑ a b Darvasné–Klement–Terjék
- ↑ a b Magyar Közlöny 1951, 168. szám
- ↑ Lajstromszám: 144220, 145257
- ↑ Népszava 1958
- ↑ Magyar Közlöny 1953, 57. szám
- ↑ a b c Horváth–Majtényi–Tóth
- ↑ Magyar Közlöny 1977, 5. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1985, 15. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1968, 38. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1950, 55. szám
- ↑ Magyar Közlöny 1959, 23. szám
Források szerkesztés
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 133. o. ISBN 963-05-4420-2
- Beszélgetés Pióker Ignác Kossuth-díjas gyalussal, a szocialista munka hősével, Népszava, 1958. március 27. (Darvasné–Klement–Terjék, 310–311. o.)
- Horváth Sándor – Majtényi György – Tóth Eszter Zsófia : Élmunkások és sztahanovisták / Munkaverseny a Szovjetunióban és Magyarországon
- Horváth Sándor – Majtényi György – Tóth Eszter Zsófia : A magyarországi élmunkás- és sztahanovista kitüntetés, Turul, 1997, 70. kötet, 1-2. füzet, 29-42. (Horváth–Majtényi–Tóth)
- Magyar Szabadalmi Hivatal - Pióker Ignác Archiválva 2010. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar életrajzi lexikon
- 168 Óra Online: Pioker Ignác
További információk szerkesztés
- A legtöbbször hivatkozott élmunkások és sztahanovisták listája
- 25 éve halt meg a leghíresebb Kossuth-díjas élmunkás - Múlt-kor, 2013. november 1.
|
Ez a magyar politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |