Pióker Ignác

Kossuth-díjas lakatosgyalus, országgyűlési képviselő, sztahanovista

Pióker Ignác (Temesrékas, 1907. január 17.Budapest, 1988. november 1.) Kossuth-díjas (1951) lakatosgyalus, országgyűlési képviselő, sztahanovista.

Pióker Ignác
Született 1907. január 17.[1]
Temesrékas
Elhunyt 1988. november 1. (81 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései Kossuth-díj (1951)

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja háromholdas földműves volt, 15 gyermekkel, közülük Ignác volt a tizedik. Miután átszökött Magyarországra, munkát kapott az Egyesült Izzóban az Újpesti Torna Egylet révén, ahol váltófutó volt. Kezdetben szenet lapátolt, és csak később került a gyalupadhoz, lakatos végzettségével. Cservenák András keze alá került, és hamarosan minőségi munkájáért kiemelt órabérben részesítették. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba.

1947-ben egy új, Schaerer SE 400 típusú gyorsgyalugéphez helyezték, és Pióker az esztergályosoknál már bevált gyorsvágást alkalmazva 1949. december 21-én 1470%-os országos csúcsot ért el.

Pióker 1951. március 15-én megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. Az indoklás szerint „három év óta selejtmentesen dolgozik, többszörös újító, egyik újításával egy munkadarab megmunkálási idejét 200 percről 74 percre csökkentette, jelenleg [1951-ben] 290 százalékot teljesít; vállalta, hogy 1952-es tervét folyó évi 1951. július hó 15-ig befejezi”.[2]

Május 1-jén Moszkvában, a Vörös téri díszemelvény bal oldalán foglalhatott helyet. 1951. november 30-án – elsőként az országban – befejezte ötéves tervét, amiért megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát.[3] 1953 októberében megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, amivel együtt járt a legmagasabb állami kitüntetés is.

Több találmány fűződik a nevéhez, jelentős az 1956-ban Móréh Mihállyal benyújtott „Másolóberendezés szerszámgépekhez” című. Lajstromszám: 144220, 145257

1953-tól 1985-ig országgyűlési képviselő volt.

A Népszava 1958. március 27-i cikkében kiemelték – Pióker szavainak tulajdonítva –, hogy „én úgy látom, hogy a munkában a legfontosabb dolog: a társadalmi tulajdon védelme és gyarapítása. […] És a munkaversenynek mindenekelőtt ezt a célt kell szolgálnia.”[4]

1975-től az Elnöki Tanács tagja volt.

KitüntetéseiSzerkesztés

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által részére adományozott állami elismerések az 1989-ben érvényes viselési sorrendnek megfeleően. Zárójelben az adományozás évével.

  • Szocialista Munka Hőse (1953)[5]
  • Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1953)[6]
  • Munka Vörös Zászló Érdemrend (1977)[7]
  • Április Negyedike Érdemrend (1985)[8]
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1968)[9]
  • Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951)[3]
  • Magyar Munka Érdemrend bronz fokozata (1950)[10]
  • Munka Érdemérem (1959)[11]
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)[6]

A Minisztertanács által adományozott állami elismerése:

  • Kossuth-díj II. (ezüst) fokozata (1951)[2]

további kitüntető címei:[6]

  • Magyar Élmunkás (1950)
  • okleveles és többszörös, jelvényes Sztahanovista (1950-?)
  • Szakma Legjobb Dolgozója (1950)
  • Kiváló Feltaláló arany fokozat
  • Kiváló Feltaláló ezüst fokozat
  • többszörös Szakma Kiváló Dolgozója /gépipar/
  • Gépipar Kiváló Dolgozója
  • többszörös Kiváló Dolgozó
  • "Szakszervezetért" elismerő-jelvény

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12255.htm, Pióker Ignác, 2017. október 9.
  2. a b Darvasné–Klement–Terjék
  3. a b Magyar Közlöny 1951, 168. szám
  4. Népszava 1958
  5. Magyar Közlöny 1953, 57. szám
  6. a b c Horváth–Majtényi–Tóth
  7. Magyar Közlöny 1977, 5. szám
  8. Magyar Közlöny 1985, 15. szám
  9. Magyar Közlöny 1968, 38. szám
  10. Magyar Közlöny 1950, 55. szám
  11. Magyar Közlöny 1959, 23. szám

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés