Főmenü megnyitása

Pióker Ignác

Kossuth-díjas lakatosgyalus, országgyűlési képviselő, sztahanovista

Pióker Ignác (Temesrékas, 1907. január 17.Budapest, 1988. november 1.) Kossuth-díjas (1951) lakatosgyalus, országgyűlési képviselő, sztahanovista.

Pióker Ignác
Született 1907. január 17.[1]
Temesrékas
Elhunyt 1988. november 1. (81 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései Kossuth-díj (1951)

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja háromholdas földműves volt, 15 gyermekkel, közülük Ignác volt a tizedik. Miután átszökött Magyarországra, munkát kapott az Egyesült Izzóban az Újpesti Torna Egylet révén, ahol váltófutó volt. Kezdetben szenet lapátolt, és csak később került a gyalupadhoz, lakatos végzettségével. Cservenák András keze alá került, és hamarosan minőségi munkájáért kiemelt órabérben részesítették. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba.

1947-ben egy új, Schaerer SE 400 típusú gyorsgyalugéphez helyezték, és Pióker az esztergályosoknál már bevált gyorsvágást alkalmazva 1949. december 21-én 1470%-os országos csúcsot ért el.

Pióker 1951. március 15-én megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. Az indoklás szerint „három év óta selejtmentesen dolgozik, többszörös újító, egyik újításával egy munkadarab megmunkálási idejét 200 percről 74 percre csökkentette, jelenleg [1951-ben] 290 százalékot teljesít; vállalta, hogy 1952-es tervét folyó évi [1951.] július hó 15-ig befejezi”.[2]

Május 1-jén Moszkvában, a Vörös téri díszemelvény bal oldalán foglalhatott helyet. 1951. november 30-án – elsőként az országban – befejezte ötéves tervét, amiért megkapta a Minisztertanácsi Érdemrend V. fokozatát. 1953 októberében megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, amivel együtt járt a legmagasabb állami kitüntetés is.

Több találmány fűződik a nevéhez, jelentős az 1956-ban Móréh Mihállyal benyújtott „Másolóberendezés szerszámgépekhez” című. Lajstromszám: 144220, 145257

1953-tól 1985-ig országgyűlési képviselő volt.

A Népszava 1958. március 27-i cikkében kiemelték – Pióker szavainak tulajdonítva –, hogy „én úgy látom, hogy a munkában a legfontosabb dolog: a társadalmi tulajdon védelme és gyarapítása. […] És a munkaversenynek mindenekelőtt ezt a célt kell szolgálnia.”[3]

1975-től az Elnöki Tanács tagja volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12255.htm, Pióker Ignác, 2017. október 9.
  2. Darvasné–Klement–Terjék
  3. Népszava 1958

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés