Wikipédia

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais

francia író, színműíró

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (Párizs, 1732. január 24. – Párizs, 1799. május 18.) francia író, színműíró.

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
D'après Jean-Marc Nattier, Portrait de Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (Bibliothèque-musée de la Comédie-Française) -001.jpg
Született 1732. január 24.[1][2][3][4][5]
Párizs[6][7][8][9]
Elhunyt 1799. május 18. (67 évesen)[2][9]
Párizs[8][10][7][9]
Állampolgársága francia[11]
Házastársa
  • Madeleine-Catherine Franquet
  • Geneviève-Madeleine Lévêque
  • Marie-Thérèse-Amélie Caron de Beaumarchais[12]
Gyermekei Amélie-Eugénie Caron de Beaumarchais
Foglalkozása
Sírhelye Père-Lachaise temető (28)[13][14]
Írói pályafutása
Fontosabb művei
  • A sevillai borbély
  • Figaro házassága
  • A bűnös anya
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais aláírása
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

ÉleteSzerkesztés

Apja órásmester volt, aki fiát is erre a mesterségre fogta. Az ifjú órásmester a muzsikáláshoz is kitűnően értett és ezzel, illetve házassága által bejutott a francia király udvarába, ahol utóbb XV. Lajos leányainak zenetanítója lett. Az udvarban szerzett befolyás és információk ügyes felhasználásával nemesi címet, befolyásos udvari hivatalokat és jelentékeny vagyont szerzett. 1764-ben Spanyolországba utazott, hogy fellépjen húga érdekében, akinek egy spanyol nemesember házasságot igért, de megszegte szavát. Erről szól Eugénie című érzelmes színműve (1767), melyet Goethe felhasznált Clavigó-jához Beaumarchais spanyolországi útleírásával együtt.

Gyanús pénzügyi ügyletei miatt börtönbe zárták, s mikor kiszabadult, 1774-ben megírta híres emlékiratait, melyben leírta perét, és a hozzá kapcsolódó összes korrupciós ügyet. Az emlékirat óriási sikert hozott Beaumarchais számára, a király pedig megkegyelmezett neki.

A siker után írta első örökbecsű drámáját, A sevillai borbélyt (1775), melyet aztán felülmúlt az 1778-ban bemutatott Figaro házassága. A sikert már nem tudta megismételni későbbi műveivel, mint A másik Tartuffe című színjátékával vagy az Antonio Salieri operájához írt Tarare című librettójával. Két híres darabja kipellengérezi az üresfejű, léha arisztokráciát; komédiái szellemi előjátékát jelentik a királyság megdöntésének; ugyanakkor Szerb Antal véleménye szerint „Beaumarchais – és vele a francia forradalom egyik oldala – negatív módon bár, de olyan szorosan hozzátartozik az ancien régime-hez, mint inas a gazdájához.”[15]

Vígjátékaival a műfaj megújítója, pergőbb cselekmény, élénkebb dialógusok, sziporkázó nyelv jellemzi műveit, melyek bizonyos tekintetben Diderot drámaelméletének igazolásai.

Írói sikerei mellett továbbra is jelen volt az üzleti életben: fegyvert szállított George Washington seregének.

MűveiSzerkesztés

  • Eugénie (1767)
  • Utazás Spanyolországba
  • Beaumarchais úr emlékiratai
  • A sevillai borbély (Le Barbier de Séville ou la Précaution inutile, 1775)
  • Figaro házassága (La Folle journée, ou le Mariage de Figaro, 1778)
  • ''Tarare (1787)
  • A bűnös anya (L’Autre Tartuffe, ou la Mère coupable, 1792)
  • Két barát vagy a lyoni üzlettársak

MagyarulSzerkesztés

  • Figaro házassága, vagy Egy napi bolondság. Vígjáték; ford. Paulay Ede; Franklin, Bp., 1877 (Olcsó könyvtár)
  • A sevillai borbély, vagy Haszontalan elővigyázat. Vígjáték; ford. Paulay Ede; Franklin, Bp., 1881 (Olcsó könyvtár)
  • Figaro házassága. Vígjáték; ford. Dénes Tibor, előszó, rend. utasítások Hegedűs Géza; Budapest Irodalmi Intézet, Bp., 1947 (Szabad színpad. Dolgozó színjátszók könyvtára)
  • Figaro házassága. Vígjáték; ford. Illyés Gyula; Révai, Bp., 1950
  • A sevillai borbély, vagy A hiábavaló elővigyázat. Vígjáték; ford. Hevesi Sándor, bev. Berényi Gábor, dalszöveg Kárpáti Miklós; Művelt Nép, Bp., 1954 (Népszerű drámák)
  • Figaro házassága avagy Egy nap bolondság; ford. Pacskovszky Zsolt, dalford. Tóth Krisztina; Filum, Bp., 1999
  • A sevillai borbély; szöveg Beaumarchais nyomán Cesare Sterbini, ford. Harsányi Zsolt, Blum Tamás, kieg. Csákovics Lajos Zsolt; Eötvös, Bp., 2003 (Kétnyelvű operaszövegkönyvek)

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ unspecified calendar, assumed Gregorian
  2. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  3. ↑ unspecified calendar, assumed Gregorian
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бомарше Пьер Огюстен Карон де, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  9. ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  10. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  11. ↑ Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  12. ↑ https://hls-dhs-dss.ch/de/articles/049764/2013-11-06/, 2022. március 22.
  13. ↑ François Marie Marchant de Beaumont, "Manuel et itinéraire du curieux dans le cimetière du Père la Chaise", 1828, 164
  14. ↑ Le Père Lachaise historique, monumental et biographique, 61
  15. ↑ Szerb Antal: A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989. ISBN 963-14-1484-1, 385. oldal

ForrásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pierre-Augustin_Caron_de_Beaumarchais&oldid=24884822”