Főmenü megnyitása

Pierre Mauroy (Cartignies, 1928. július 5.Clamart, 2013. június 7.) francia politikus, az Ötödik Francia Köztársaság 8. miniszterelnöke.

Pierre Mauroy
Pierre Mauroy 1-1.jpg
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1981. május 21. 1984. július 17.
Elnök François Mitterrand
Előd Raymond Barre
Utód Laurent Fabius
Szocialista Párt első titkára
Hivatali idő
1988. május 14. 1992. január 9.
Szocialista Internacionálé elnöke
Hivatali idő
1992. szeptember 17. 1999. november 10.

Született 1928. július 5.
Cartignies
Elhunyt2013. június 7. (84 évesen)
Clamart
Sírhely cimetière de l’Est
Párt SFIO
Szocialista Párt

Foglalkozás tanár
Iskolái National Normal School of Apprenticeship
Halál oka tüdőrák
Vallás katolicizmus

Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje (2008. november 21.)
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (1981)
  • Knight of the Order of Leopold
  • Commander of the Order of the Crown
  • Order of the Lion of Finland
  • Lengyel Köztársasági Érdemrend
  • Grand Cross of the Order of Christ (Portugal)‎
  • Québec Nemzeti Rendjének tisztje (1986)
  • Ordre national du Lion du Sénégal
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1982. július 5.)
  • Grand Cordon of the National Order of the Cedar‎
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Mauroy témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

IfjúkoraSzerkesztés

Apja szocialista eszméket valló tanító volt, édesanyja hű maradt a katolicizmushoz. 1945-ben csatlakozott az Ifjú szocialistákhoz (Jeunesses socialistes). A katolikus keresztény kultúra iránti tisztelete kiváltotta a maroknyi trockista ellenszenvét. Ennek hatására jött rá arra, hogy a szocialista eszmerendszert össze kell kapcsolni a dogmákat nem ismerő humanista elvekkel. 1949 és 1958 között az Ifjú szocialisták országos főtitkára volt. Szakközépiskolai tanári diplomát szerzett, először műszaki tárgyakat, majd irodalmat és történelmet tanított szakiskolákban. 1952-ben részt vett Franciaország egyik legfontosabb népnevelő mozgalmának az alapításában.

Politikai karrierjeSzerkesztés

A Második Internacionálé francia szekciójában először Nord megye titkáraként működött, 1963-ban csatlakozott a párt országos irodájához és központi bizottságához. 1966–69 között főtitkárhelyettesi funkciót töltött be. 1967 és 1973 között Nord megye tanácsának elnökhelyettese, 1973-tól parlamenti képviselője volt. 1973-tól Lille polgármestere, 2001-ben Martine Aubry vette át a város vezetését.

Mauroy központi szerepet játszott a francia baloldal egyesítésében. 1971-ben indult a szocialista formációkat egyesítő épiney-i kongresszusi választáson, de elegendő szavazat hiányában visszalépett, és François Mitterrand kerülhetett a Szocialista Párt élére. 1981-ben Mauroy volt Mitterrand választási kampányának szóvivője. Mitterrand elnök megválasztása után Mauroy-t nevezte ki miniszterelnökké, aki 1981. július 8-i beszédében Jean Jaurès nyomán kifejtette, hogy „mi (a szocialisták) jelöljük ki a fejlődés irányát, mechanizmusát. A mi feladatunk, hogy végre az emberek szolgálatába állítsuk. Haladnunk kell az eszményi felé, és megérteni a valóságot”. A munkanélküliség visszaszorítása lett a kormány elsődleges feladata. A hatékonyság érdekében költségvetési szigort és infláció elleni intézkedéseket jelentett be.

Második kormányába meghívott négy kommunista minisztert a közlekedésügy, a közigazgatás, az egészségügy és a szakképzés élére. Mitterrand választási kampányának ígéreteit igyekezett megvalósítani (39 órás munkahét, a 4 hetes fizetett szabadság egy héttel történő meghosszabbítása, a tisztviselők és közalkalmazottak számának növelése, a közigazgatási rendszer decentralizációja, államosítás, a vagyonra kivetett szolidaritási adó, a halálbüntetés eltörlése). Kormányzása idején 345 törvénytervezetet szavaztak meg a nemzetgyűlésben, az Ötödik Köztársaság legaktívabb kormányát vezette. A pragmatikus Mauroy makroökonómiai politikáját a körülményekhez igazította. Sokáig a Mitterrand-nak annyira kedves gazdaságpolitikát folytatta, amely a belföldi fogyasztással igyekezett fellendíteni a gazdasági növekedést, de rájött ennek az erőltetett keynesianizmusnak a korlátaira. Kétszer is leértékelték a frankot, Mitterrand-nak azt tanácsolták, hogy lépjen ki Franciaország az Európai monetáris rendszerből, amit Mauroy ellenzett és egyben felajánlotta lemondását. Az elnök elfogadta Mauroy érvelését és 1983-ban megkezdődtek a nagy megszorítások. Javaslata, a vallástól független egységes oktatás bevezetése a magán és állami iskolák összevonásával heves tüntetéseket váltott ki az országban. Ezért Mitterrand 1984. július 17-én Laurent Fabiust nevezte ki a kormány élére, Mauroy pedig visszatért Lille polgármesteri székébe.

1988 májusában a Szocialista Párt első titkárává választották, annak ellenére, hogy Mitterrand Fabiust támogatta. 1992–1999 között a Szocialista Internacionálét vezette. 1992 és 2011 között Nord megyét képviselte a francia szenátusban. Szintén 1992-ben létrehozta a Jean Jaurès Alapítványt, amelynek elnöki tisztségét is betöltötte.

Halála után, 2013. június 21-én Lille-ben labdarúgó-stadiont neveztek el róla.

KitüntetéseiSzerkesztés

ÍrásaiSzerkesztés

  • Héritier de l’avenir, 1977.
  • C'est ici le chemin, 1982.
  • Lille l’Européenne, Service Communication et information municipal de la ville de Lille.
  • À gauche, Marabout, 1985.
  • Lettre à tous les Français, 1988.
  • Paroles de Lillois, 1994.
  • Léo Lagrange, Denoël, 1997.
  • Refonder l’action publique locale, rapport au Premier ministre, 2000.
  • Mémoires - Vous mettrez du bleu au ciel, 2003.
  • Ce jour-là, 2012

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés