Főmenü megnyitása

A pilisi erdőispánság királyi udvarbirtok volt a 12. század végétől a Pilis erdő és hegység területén, amit erdőóvó–ardó szolgálónépek laktak. Vezetőjét, a pilisi ispánt (comes) – aki az erdőispánság gondnoka volt, nem megyésispán1225-ben említik először. A tatárjárás után az erdőbirtokot IV. Béla feleségének, Mária királynénak adta, s ekkor épült fel Visegrádon a kővár. A 14. század végéig a visegrádi várnagy volt egyben a pilisi ispán is, ezután a cím megszűnt. Az erdőispánság területe lassan benépesült, a terület nemesi vármegyévé alakult (Pilis vármegye).[1]

ForrásSzerkesztés

  1. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9