Pillangószerűek

rovar öregcsalád

A pillangószerűek avagy pillangó-formájúak[1] (Papilionoidea) a rovarok (Insecta) osztályában a valódi lepkék (Glossata) alrendjének egyik öregcsaládja.

Pillangószerűek
Közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas)
Közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Valódi nappali lepkék (Rhopalocera)
Öregcsalád: Papilionoidea
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pillangószerűek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pillangószerűek témájú kategóriát.

Megjelenésük, felépítésük

szerkesztés

Testük erőteljes, a szárnyuk tarka.[2] Két pár szárnyukat nem köti össze kapcsolókészülék. Rövid csápjuk orsószerűen bunkós.

Második szárnyuk hátsó szegélye homorúan ívelt, a végén faroknyúlvánnyal. Mindhárom pár lábuk fejlett. Csupasz hernyóik fejénél a kitolható villaszerű függelék (osmatherium) az ellenség megzavarását szolgálja; ebből veszély esetén riasztó váladékot bocsátanak ki.[3]

Életmódjuk, élőhelyük

szerkesztés

A nagy területen elterjedt fajok egy évben repülő nemzedékeinek száma az éghajlattól függ: trópusi és meleg mérsékelt éghajlaton több, a sarkokhoz közeledve fokozatosan egyre kevesebb. A mérsékelt égövben (és onnan a sarkvidékhez közeledve) a táplálékhiányos téli időszakot nyugalmi állapotban, anyagcseréjüket minimálisra csökkentve vészelik át, fejlődésük fajonként változó állapotában.

Más fajok báb állapotban telelnek, mint például:

Hernyó állapotban telel át például:

Pete állapotban telel át például:

Az úgynevezett vándorlepkék télen nem vonulnak nyugalomba, hanem melegebb éghajlatra vándorolnak. Ilyen például az atalantalepke (Vanessa atalanta) és a bogáncslepke (Vanessa cardui).

A legtöbb faj bábja erre a célra kibocsátott fonállal rögzíti magát valamilyen felülethez. Egyes fajok bábjai hasoldalukkal tapadnak ehhez a felülethez úgy, hogy a fejük fölfelé áll. Ilyenek például:

Más fajok bábjai testük hátsó végét rögzítik úgy, hogy a fejük szabadon lecsüng. Ilyen, úgynevezett zuhanóbábja van például:

Amint ebből az összesítésből is kiviláglik, sok hernyó valamiféle szövedékben bábozódik (egyesek magányosan, más fajok hernyói kisebb-nagyobb csoportokban).

Egyes bábok színe megegyezik lárvakori környezetük színével. Ilyen faj például:

Imágóik nappal aktívak.

Rendszertani felosztásuk

szerkesztés
 
A pillangószerűek leszármazási rendje a „Tree of Life project” szerint

Rendszertanuk még nem egyértelműen tisztázott; a Tree of Life project leszármazási rendje például eltér az általunk ismertetett felosztástól.

Az öregcsaládot két sorozatra tagoljuk összesen hat családdal:

  1. Bálint Zsolt, Gubányi András és Pitter Gábor: Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. [2014. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 11.)
  2. Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962. 483. o.
  3. Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 797. o. ISBN 963-9257-11-7  
  4. Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. ISBN 963 282 061 4, ISSN 0133–0489