Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Piszkéstetői Obszervatórium

A Piszkéstetői Obszervatórium, hivatalos nevén A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézete Piszkés-tetői megfigyelőállomása, egyike Magyarország csillagászati létesítményeinek. Az obszervatórium létrehozója egyben első vezetője az 1960 és 1964 közötti I. ütemben Detre László volt. Emlékére 2002-ben emlékkövet helyeztek el Piszkéstetőn. A csillagvizsgáló lakóépülete 1960-ra lett kész, a Schmidt-teleszkóp átadása pedig 1962-ben történt meg. Az obszervatórium főépülete és első két kupolája (a Schmidt-távcső és a Cassegrain távcső kupoláit) Szrogh György tervei szerint épült. Az RCC távcső kupoláját Csontos Csaba[1] és Dobozi Miklós tervezte 1971 és 1974 között.

Piszkéstetői Obszervatórium
Piszkéstető obszervatórium 01.jpg
Hely  Magyarország, Mátraszentimre, Mátrai út
Építési adatok
Megnyitás 1960
Tervező Középülettervező Vállalat,
Építész(ek) Szrogh György,
Hasznosítása
Alapadatok
Tszf. magasság 944 m
Elhelyezkedése
Piszkéstetői Obszervatórium (Magyarország)
Piszkéstetői Obszervatórium
Piszkéstetői Obszervatórium
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′ 05″, k. h. 19° 53′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 05″, k. h. 19° 53′ 39″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Piszkéstetői Obszervatórium témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Fekvése és megközelítéseSzerkesztés

A Piszkéstetői Obszervatórium a Mátrában a Piszkés-tetőn, Galyatető, Mátraszentlászló, Mátraalmás és Mátraszentimre közelében fekszik, zárt területen. A területen hat objektum foglal helyet, egyik a csillagvizsgáló lakóépülete, három kupolában és egy letolható tetejű épületben a távcsövek vannak, egy épületben pedig, sziklába mélyesztett aknákban földrengésjelző műszereket helyeztek el. A kettős csúcsú Piszkés-tető északnyugati csúcsán az 50 cm főtükör-átmérőjű Cassegrain-távcső kupolája található, 945 méteres tengerszint feletti magasságban. Közelében áll a 40 cm főtükör-átmérőjű RC (Ritchey-Crétien) távcső letolható tetejű épülete. A legnagyobb kupola a Piszkés-tető másik, délkeleti csúcsán épült, és az intézmény főműszerének, a 101 cm főtükör-átmérőjű RCC (Ritchey-Crétien-Coudé) rendszerű távcsőnek a kupolája, amit a Mátra több pontjáról látni lehet. Az obszervatórium legrégebbi távcsöve, a 60/90/180 cm-es Schmidt teleszkóp kupolája a két csúcs közötti nyeregben helyezkedik el. A földrengésjelző épületét a Cassegrain-kupola és a Schmidt-kupola között találjuk. A főépülettől északkeletre egy 1989-ben állított napóra áll egy oszlopon, ekvatoriális, vagyis egyenlítői, árnyékvetője pólusra mutató, számlapja rézdomborítású 0,8 m átmérőjű félkör.

Az obszervatórium megközelítése többféleképpen történhet.

  • Gyalogosan: Galyatető és Mátraszentlászló felől a kék jelzésű turistaúton lehet megközelíteni, Mátraszentimre felől pedig a piros jelzésű turistaúton Galyatető irányába, mindegyik út az Obszervatórium kapuja előtt halad el. Mátraalmástól a piros háromszög turistajelzésen Galyaváron át, vagy a kék kereszt turistajelzésen Mátraszentlászló érintésével kell felkapaszkodni az országos kék turistaútra, és azon kell továbbmenni az obszervatórium kapujához..
  • Távolsági busszal: A „Csillagvizsgáló, bejárati út” megállóig kell utazni, majd a buszmegálló közelében lévő aszfaltozott út vezet az Obszervatórium kapujához.
  • Autóval: Elhagyva Galyatető települést a Mátrai úton az első nagyobb elágazó, aszfaltozott út jobb kéz felől, a távolsági busz megállója után.[2]

TörténeteSzerkesztés

A megfigyelőállomás története 1952-ben kezdődött egy 60/90 centiméteres Schmidt-rendszerű teleszkóp beszerzésével, amit a Magyar Tudományos Akadémia rendelt meg a Zeiss-művektől. Az új teleszkópot azonban nem Budapesten kívánták felállítani, mert a város fényeitől a teleszkóp észlelőmunkája lehetetlenné vált volna, hanem új helyszínt kerestek neki. Több lehetőség megvizsgálása után végül Piszkés-tető mellett döntöttek, mivel a közelben megfelelő út- és villamos hálózat, valamint víz volt.

1958-ban a Minisztertanács 9 millió forintot hagyott jóvá az új létesítményre. A bekötőút megépítése után a csillagászok lakóhelyéül szolgáló főépület következett, amit végül 1960. szeptember 8-án adtak át. A Szrogh György által tervezett épület érdekessége, hogy alakja az Oroszlán csillagképet formázza, valamint az, hogy különböző irányokból nézve az épület magassága más és más. Ebben az épületben kaptak helyett a csillagászok lakószobái, dupla ajtókkal a nyugalom fenntartása érdekében, a laborok, a könyvtár. 1961-re a Schmidt-teleszkóp kupolája is elkészült és az új távcső 1962-ben megkezdhette működését. Pár évvel később beszereztek egy másik, kisebb, fényelektromos fotometriára alkalmas teleszkópot is, amit a Zeiss-művek szakemberei 1966 nyarán szereltek össze. Ez egy 50 cm-es Cassegrain-rendszerű teleszkóp volt, amelyre azután egy kétcsatornás polarimétert[3] szereltek. Így már 1967-ben elkezdődhettek az észlelések.

1971-ben folytatódott az építkezés egy új bekötőút létesítésével, amit követett az állomás bővítése és egy korszerű Ritchey–Chrétien-rendszerű távcső felszerelése is, amit 1974-ben avattak fel.

Ezekben az években a csillagászati észlelőtechnika teljesen átalakult; megvalósult a megfigyelések, az adatgyűjtés és -feldolgozás közvetlen digitális vezérlése. Ezt a munkát a KFKI-ban gyártott interfészek segítették, ami a nemzetközi szabványnak számító CAMAC moduláris rendszer formájában rendelkezés állt a mérést vezérlő számítógép mellett. Ez az 1 méteres teleszkóp a hozzá kifejlesztett fotométerrel, valamint a KFKI által biztosított TPA/i rendszerrel felszerelkezve a kor színvonalának megfelelő eszköz lett. Akkor ezzel be is fejeződött a mátrai állomás létesítése. 2010-ben az állomás egy 40 cm-es Ritchey-Crétien rendszerű távcsővel gazdagodott. 2011-ben az MTA Lendület programjának keretében új CCD-kamerát szereltek fel a 60 centiméteres Schmidt-teleszkópra. Ez az új képrögzítő eszköz a korábbi kameránál tízszer nagyobb területet, kb. 1 négyzetfokot lát az égből.[4]

Tudományos tevékenységeSzerkesztés

Magyarország 1964 és 1995 között az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében folytatott szupernóva-keresési program alapján harminc éven át szupernóva-nagyhatalomnak számított. A kisbolygók és üstökösök kutatása nagyobbrészt Piszkéstetőn zajlik, Sárneczky Krisztián és Kiss László koordinálásával. 2010 októberében útjára indult a PIszkéstető Supernova and Trojan Asteroid (PISTA) Survey, amely a távoli kisbolygók felfedezésével foglalkozik. A Naprendszer objektumai mellett a programban résztvevők figyelemmel kísérnek minden változást. 2011. március 24-én felfedezték az 50. szupernóvát a Schmidt-távcsővel.[5]

IrodalomSzerkesztés

  • A Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézete. (Piszkéstető). Szerk.: Rupp Erzsébet. Bp., 1981. pp. 5–12, 17–19, 21–22.
  • Balázs Lajos: Százéves kutatóintézet. Piszkéstető. Élet és Tudomány 54. 1999. 22. sz. pp. 689–691.
  • Csontos Gyula – Dobozi Miklós: Piszkéstetőn épül az új 10 m átmérőjű észlelőkupola. Fizikai Szemle 21. 1971. 3. sz. pp. 93–95.
  • Szrogh György: Csillagvizsgáló fiókintézet építése a Piszkéstetőn. Csillagok Világa 1. 1956. 1. sz. pp. 35–43.
  • Szrogh György: Obszervatórium a Piszkéstetőn. Magyar Építőművészet 79. 1988. 3. sz. pp. 42–43.
  • Zalaváry L.-Detre L.: Csillagvizsgáló és kutatóház Piszkéstetőn, Magyar Építőművészet, 1964/1.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés