Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Piszkéstetői Obszervatórium

A Piszkéstetői Obszervatórium, hivatalos nevén A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézete Piszkés-tetői megfigyelőállomása, egyike Magyarország csillagászati létesítményeinek. Az obszervatórium létrehozója egyben első vezetője az 1960 és 1964 közötti I. ütemben Detre László volt. Emlékére 2002-ben emlékkövet helyeztek el Piszkéstetőn. A csillagvizsgáló lakóépülete 1960-ra lett kész, a Schmidt-teleszkóp átadása pedig 1962-ben történt meg. Az obszervatórium főépülete és első két kupolája (a Schmidt-távcső és a Cassegrain távcső kupoláit) Szrogh György tervei szerint épült. Az RCC távcső kupoláját Csontos Csaba[1] és Dobozi Miklós tervezte 1971 és 1974 között.

Piszkéstetői Obszervatórium
Piszkéstető obszervatórium 01.jpg
Hely  Magyarország, Mátraszentimre, Mátrai út
Építési adatok
Megnyitás 1960
Tervező Középülettervező Vállalat,
Építész(ek) Szrogh György,
Alapadatok
Tszf. magasság944 m
Elhelyezkedése
Piszkéstetői Obszervatórium (Magyarország)
Piszkéstetői Obszervatórium
Piszkéstetői Obszervatórium
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′ 05″, k. h. 19° 53′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 05″, k. h. 19° 53′ 39″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Piszkéstetői Obszervatórium témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Fekvése és megközelítéseSzerkesztés

A Piszkéstetői Obszervatórium a Mátrában a Piszkés-tetőn, Galyatető, Mátraszentlászló, Mátraalmás és Mátraszentimre közelében fekszik, zárt területen. A területen hat objektum foglal helyet, egyik a csillagvizsgáló lakóépülete, három kupolában és egy letolható tetejű épületben a távcsövek vannak, egy épületben pedig, sziklába mélyesztett aknákban földrengésjelző műszereket helyeztek el. A kettős csúcsú Piszkés-tető északnyugati csúcsán az 50 cm főtükör-átmérőjű Cassegrain-távcső kupolája található, 945 méteres tengerszint feletti magasságban. Közelében áll a 40 cm főtükör-átmérőjű RC (Ritchey-Crétien) távcső letolható tetejű épülete. A legnagyobb kupola a Piszkés-tető másik, délkeleti csúcsán épült, és az intézmény főműszerének, a 101 cm főtükör-átmérőjű RCC (Ritchey-Crétien-Coudé) rendszerű távcsőnek a kupolája, amit a Mátra több pontjáról látni lehet. Az obszervatórium legrégebbi távcsöve, a 60/90/180 cm-es Schmidt teleszkóp kupolája a két csúcs közötti nyeregben helyezkedik el. A földrengésjelző épületét a Cassegrain-kupola és a Schmidt-kupola között találjuk. A főépülettől északkeletre egy 1989-ben állított napóra áll egy oszlopon, ekvatoriális, vagyis egyenlítői, árnyékvetője pólusra mutató, számlapja rézdomborítású 0,8 m átmérőjű félkör.

Az obszervatórium megközelítése többféleképpen történhet.

  • Gyalogosan: Galyatető és Mátraszentlászló felől a kék jelzésű turistaúton lehet megközelíteni, Mátraszentimre felől pedig a piros jelzésű turistaúton Galyatető irányába, mindegyik út az Obszervatórium kapuja előtt halad el. Mátraalmástól a piros háromszög turistajelzésen Galyaváron át, vagy a kék kereszt turistajelzésen Mátraszentlászló érintésével kell felkapaszkodni az országos kék turistaútra, és azon kell továbbmenni az obszervatórium kapujához..
  • Távolsági busszal: A „Csillagvizsgáló, bejárati út” megállóig kell utazni, majd a buszmegálló közelében lévő aszfaltozott út vezet az Obszervatórium kapujához.
  • Autóval: Elhagyva Galyatető települést a Mátrai úton az első nagyobb elágazó, aszfaltozott út jobb kéz felől, a távolsági busz megállója után.[2]

TörténeteSzerkesztés

A megfigyelőállomás története 1952-ben kezdődött egy 60/90 centiméteres Schmidt-rendszerű teleszkóp beszerzésével, amit a Magyar Tudományos Akadémia rendelt meg a Zeiss-művektől. Az új teleszkópot azonban nem Budapesten kívánták felállítani, mert a város fényeitől a teleszkóp észlelőmunkája lehetetlenné vált volna, hanem új helyszínt kerestek neki. Több lehetőség megvizsgálása után végül Piszkés-tető mellett döntöttek, mivel a közelben megfelelő út- és villamos hálózat, valamint víz volt.

1958-ban a Minisztertanács 9 millió forintot hagyott jóvá az új létesítményre. A bekötőút megépítése után a csillagászok lakóhelyéül szolgáló főépület következett, amit végül 1960. szeptember 8-án adtak át. A Szrogh György által tervezett épület érdekessége, hogy alakja az Oroszlán csillagképet formázza, valamint az, hogy különböző irányokból nézve az épület magassága más és más. Ebben az épületben kaptak helyett a csillagászok lakószobái, dupla ajtókkal a nyugalom fenntartása érdekében, a laborok, a könyvtár. 1961-re a Schmidt-teleszkóp kupolája is elkészült és az új távcső 1962-ben megkezdhette működését. Pár évvel később beszereztek egy másik, kisebb, fényelektromos fotometriára alkalmas teleszkópot is, amit a Zeiss-művek szakemberei 1966 nyarán szereltek össze. Ez egy 50 cm-es Cassegrain-rendszerű teleszkóp volt, amelyre azután egy kétcsatornás polarimétert[3] szereltek. Így már 1967-ben elkezdődhettek az észlelések.

1971-ben folytatódott az építkezés egy új bekötőút létesítésével, amit követett az állomás bővítése és egy korszerű Ritchey–Chrétien-rendszerű távcső felszerelése is, amit 1974-ben avattak fel.

Ezekben az években a csillagászati észlelőtechnika teljesen átalakult; megvalósult a megfigyelések, az adatgyűjtés és -feldolgozás közvetlen digitális vezérlése. Ezt a munkát a KFKI-ban gyártott interfészek segítették, ami a nemzetközi szabványnak számító CAMAC moduláris rendszer formájában rendelkezés állt a mérést vezérlő számítógép mellett. Ez az 1 méteres teleszkóp a hozzá kifejlesztett fotométerrel, valamint a KFKI által biztosított TPA/i rendszerrel felszerelkezve a kor színvonalának megfelelő eszköz lett. Akkor ezzel be is fejeződött a mátrai állomás létesítése. 2010-ben az állomás egy 40 cm-es Ritchey-Crétien rendszerű távcsővel gazdagodott. 2011-ben az MTA Lendület programjának keretében új CCD-kamerát szereltek fel a 60 centiméteres Schmidt-teleszkópra. Ez az új képrögzítő eszköz a korábbi kameránál tízszer nagyobb területet, kb. 1 négyzetfokot lát az égből.[4]

 
A Piszkéstetői obszervatórium madártávlatból. Balra lent a lakóépület, majd az 50 cm-es, a Schmidt és az RCC távcsövek kupolái. A háttérben a galyatetői adótorony.

Tudományos tevékenységeSzerkesztés

Magyarország 1964 és 1995 között az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében folytatott szupernóva-keresési program alapján harminc éven át szupernóva-nagyhatalomnak számított. A kisbolygók és üstökösök kutatása nagyobbrészt Piszkéstetőn zajlik, Sárneczky Krisztián és Kiss László koordinálásával. 2010 októberében útjára indult a PIszkéstető Supernova and Trojan Asteroid (PISTA) Survey, amely a távoli kisbolygók felfedezésével foglalkozik. A Naprendszer objektumai mellett a programban résztvevők figyelemmel kísérnek minden változást. 2011. március 24-én felfedezték az 50. szupernóvát a Schmidt-távcsővel.[5]

IrodalomSzerkesztés

  • A Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézete. (Piszkéstető). Szerk.: Rupp Erzsébet. Bp., 1981. pp. 5–12, 17–19, 21–22.
  • Balázs Lajos: Százéves kutatóintézet. Piszkéstető. Élet és Tudomány 54. 1999. 22. sz. pp. 689–691.
  • Csontos Gyula – Dobozi Miklós: Piszkéstetőn épül az új 10 m átmérőjű észlelőkupola. Fizikai Szemle 21. 1971. 3. sz. pp. 93–95.
  • Szrogh György: Csillagvizsgáló fiókintézet építése a Piszkéstetőn. Csillagok Világa 1. 1956. 1. sz. pp. 35–43.
  • Szrogh György: Obszervatórium a Piszkéstetőn. Magyar Építőművészet 79. 1988. 3. sz. pp. 42–43.
  • Zalaváry L.-Detre L.: Csillagvizsgáló és kutatóház Piszkéstetőn, Magyar Építőművészet, 1964/1.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés