Főmenü megnyitása

Piusz Ágost bajor herceg

bajor herceg

Piusz Ágost (ismert még mint Bajorországi Piusz Ágost németül: Pius August in Bayern; Landshut, Bajor Választófejedelemség, 1786. augusztus 1. – Bayreuth, Bajor Királyság, 1837. augusztus 3.), a Wittelsbach-ház pfalz–birkenfeld–gelnhauseni ágából származó bajor herceg, Vilmos herceg és Pfalz–Zweibrückeni Mária Anna legkisebb gyermeke. Amalie Luise von Arenberggel való házasságából származó egyetlen gyermeke Vilmos bajor herceg, a későbbi Erzsébet, „Sissi” császárné és királyné édesapja.

Piusz Ágost
1800 Hauber Herzog Pius August in Bayern Historisches Museum Bamberg anagoria.jpg
Uralkodóház Wittelsbach–Pfalz–Birkenfeld–Gelnhauseni
Született 1786. augusztus 1.
Landshut
Elhunyt 1837. augusztus 3. (51 évesen)
Bayreuth
NyughelyeBanzi apátság
Édesapja Vilmos bajor herceg
Édesanyja Mária Anna pfalz–zweibrückeni hercegnő
Házastársa Amalie Luise von Arenberg
Gyermekei Miksa József bajor herceg
Vallása római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Piusz Ágost témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Származása, testvéreiSzerkesztés

Piusz Ágost Landshutban született 1786-ban. Édesapja Vilmos bajor herceg (Wilhelm Herzog in Bayern, 1752–1837), palotagróf, Gelnhausen hercege volt, Johann von Zweibrücken-Birkenfeld zu Gelnhausen herceg (1698–1780) és Sophie Charlotte von Salm-Dhaun grófnő (1719–1770) fia.

Édesanyja Maria Anna von Pfalz-Zweibrücken hercegnő (1753–1824) volt, Friedrich Michael von Pfalz-Birkenfeld herceg, palotagróf (1724–1767) és Maria Franziska Dorothea von Pfalz-Sulzbach hercegnő (1724–1794) leánya, IV. Miksa József herceg, a későbbi bajor választófejedelem (majd király) nővére. A szülők három gyermekéből ketten érték meg a felnőttkort:

  • Egy névtelen fiú (*/† 1782)
  • Maria Elisabeth Amalie Franziska in Bayern (1784–1849), aki 1808-ban Louis-Alexandre Berthier-hez (1753–1815), Franciaország marsalljához, Wagram és Neufchâtel hercegéhez, Napóleon császár hadvezéréhez ment feleségül,
  • Piusz Ágost (Pius August in Bayern) (1786–1837), 1807-től Amália Lujza arenbergi hercegnő férje.

Mindkét testvér házasságát az 1807–1808-ban fennálló politikai viszonyok határozták meg. 1806 óta mind a Bajor Királyság, mind az Arenbergi Hercegség a Rajnai Szövetség tagja, Napóleon császár csatlósa volt.

 
Amália Lujza arenbergi hercegnő

Házassága, utódjaSzerkesztés

1807. május 26-án Piusz Ágost herceg Brüsszelben – ekkor Osztrák-Németalföld fővárosában – feleségül vette Amália Lujza arenbergi hercegnőt (1789–1823), Lajos Mária arenbergi hercegnek (1757–1795) és Marie Adélaïde Julie de Mailly-Nesle-nek (1766–1789), Ivry-sur-Seine úrnőjének leányát. A rossz házasságból egyetlen gyermekük született:

Piusz Ágost a bajor királyi hadseregben vezérőrnagyi rangot kapott, és a bayreuth-i 8. gyalogezred tulajdonosa (tiszteletbeli parancsnoka) volt.[1] 1815-ben a Bajor Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.

Az agresszív és verekedő Piusz Ágost pokollá tette felesége életét. Gyakran provokált verekedéseket otthon is, a nyílt utcán is, bántalmazta nemcsak szolgáit és a járókelőket, hanem feleségét és fiát is. Miksa József nevelését a nagyapa, Vilmos bajor herceg (1752–1837) irányította, aki igyekezett őt távol tartani a nemtörődöm és erőszakos természetű apától. Anyai nagybátyja, Miksa király többször is börtönbe vetette az agresszív Piusz herceget. A helyzet annyira elfajult, hogy 1817-ben a király elrendelte, hogy a 9 éves Miksa Józsefet Münchenbe küldjék, az ottani Királyi Tanuló- és Nevelőotthonba (Königlicher Erziehungsinstitut für Studierende). A fiú itt egészséges környezetben nevelkedhetett, csak három év után, 1820-ban látogatta meg szüleit.[2] Piusz felesége, Amália Lujza 1823-ban elhunyt.

 
A banzi kolostor

Az özvegy Piusz Ágost herceg Bayreuth-ban élt visszavonultan. Itt is hunyt el egy nappal 51. születésnapja után, 1837. augusztus 3-án. Bamberg közelében, a banzi benedek-rendi kolostorban temették el.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Militär-Handbuch des Königreiches Bayern, 1838, 201. old.
  2. Sigrid-Maria Größing: Sisi und ihre Familie, Ueberreuter, Wien-München, 2005, ISBN 3-8000-3857-9

Kapcsolódó irodalomSzerkesztés