Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération (Place de Grève)

A Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération (magyarul a Városháza tere) Párizsban található, Franciaország fővárosában. Neve 1803-ig Place de Grève volt,

Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération
Ország Franciaország
TelepülésQuartier Saint-Merri
Névadó
  • Hôtel de Ville, Paris
  • Liberation of France
Elhelyezkedése
Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération (Párizs)
Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération
Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 51′ 24″, k. h. 2° 21′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 24″, k. h. 2° 21′ 05″

Elhelyezkedés és megközelíthetőség szerkesztés

A tér 155 méter hosszú és 82 méter széles tér, mely Párizs IV. kerületében, a Saint-Merri negyedben található.

Az elnevezés eredete szerkesztés

Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération szerkesztés

A tér a párizsi városháza előtt található.

2013. április 22-én átnevezték „Esplanade de la Libération” (Felszabadítás sétány), a Szabad Franciaország ellenállói emlékére, akik a szövetségesekkel és a felkelőkkel együtt felszabadították Párizst 1944. augusztus 24-ről 25-re virradó éjszakán.

Place de Grève szerkesztés

A grève franciául sima, kavicsos talajjal borított tenger- vagy folyópartot jelent. Mielőtt a területet feltöltötték, illetve lekövezték, a mostani tér is ilyen kaviccsal borított folyópart lehetett.

Place de Grève leírása szerkesztés

A Place de Grève a jelenlegi tér körülbelül negyede volt, többé-kevésbé trapéz alakú, amelynek rövidebbik oldala észak felé, a hosszabbik oldala pedig délre néz.

A teret cölöpökkel kettéválasztották, az alsó részre, ami a kikötő volt, és a felső részre, ami a tér maga.

A tér déli részén, a XIV. században egy gótikus kőkereszt állt, amelyhez 8 lépcsőfokon lehetett feljutni, teteje kovácsoltvasból állt. Ezt a keresztet az elítéltek utolsó imahelyének szánták, de figyelmeztető jelként szolgált az árvizek idején is. A tér közepén pedig akasztófa állt, amelyet IV. Henrik uralkodása alatt egy szökőkút váltott fel; a szökőkút 1674-ben elpusztult.

 
Párizs története olvasható a táblán

Történelme szerkesztés

 
Az előtérben a Place de Grève, a háttérben a régi városháza, az 1533-ban kezdődött átépítése előtt, valamint az eltűnt Saint-Jean-en-Grève templom ( Braun és Hogenberg terve 1530 körül) ).
 
A régi városháza és a Place de Grève 1610 körül (Claude Chastillon) .

A tér egykoron homokkal és kavicsokkal volt borítva, melyre a Szajnán érkező kereskedők könnyűszerrel kirakodhatták áruikat.

Hamarosan kikötőt épült itt, amely fokozatosan felváltotta az Cité-szigeten található Saint-Landry kikötőt; az áruk eladására pedig piac létesült. A kikötőnek köszönhetően a Szajna jobb partja fejlődésnek indult, és egy nagyon sűrűn lakott negyed alakult ki a közelében.

A téren kivégzéseket is végrehajtottak. Nem tudjuk, hogy a Place de Grève mikor szolgált először ilyen célt. Az első kivégzést 1310-ben jegyezték fel, amikor egy Marguerite Porette nevű nőt égettek el eretnekségért.

A párizsi önkormányzat központja 1357 körül került ide, amikor Étienne Marcel, a kereskedők elöljárója megvásárolta a Maison aux Piliers-t.

1362-ben alapították a Szentlélek kórházat a városházától északra. Templomát 1406-ban építették. Az épületegyüttest 1798-ban elpusztították.

A borpiac is ide került át a 1413-ban.

Miután I. Ferenc király hazatért az itáliai háborúból, úgy döntött, hogy a Maison de Piliers-t egy új épülettel helyettesíti, amelynek építésével az olasz Dominique Boccadort bízta meg. Az 1533-ban megtervezett épület csak 1628-ra készült el.

Egy 1636-os kéziratban a tér „place de la Grève” néven szerepel.

1653. július 4-én XIV. Lajos és Mazarin a téren tartott tűzijátékon és a városi önkormányzat által tartott díszvacsorán vett részt.

1763. június 17-én tűzijátékot tartottak a téren a hétéves háborút lezáró béke kihirdetése alkalmából.

1792. április 25-én a téren volt az első guillotine általi kivégzés. Az elítélt, Nicolas Jacques Pelletier, egyszerű tolvaj volt. A középkor óta a „kifinomultabb” büntetésekhez szokott tömeg csalódott volt a folyamat gyorsasága miatt. Másnapra dalocska is született, amelyben visszakövetelték az akasztófát.

1794 novemberétől 1795 májusáig a guillotine újra a téren állt. Többek között itt végezték ki a Konvent képviselőjét, Jean-Baptiste Carrier-t és Fouquier-Tinville közvádlót.

 
Jean-Victor Schnetz, Harc a városháza előtt, 1830 július 28, Párizs, a Musée du Petit Palais.

A teret 1803. március 19-én nevezték el Place de l’Hôtel-de-Ville-nek (Városháza tér).

A tér jelenlegi arculatát a XIX. század második felében nyerte el, amikor III. Napóleon idejében átalakították Párizst Haussmann báró irányítása alatt.

 
Place de l’Hôtel-de-Ville télen (2011. decemberben) egy jégpályával.

A Kommün idején elszenvedett pusztítások után a városházát újraépítették.

A tér 1982 óta a gyalogosok számára fenntartott hely.

A Párizsi Tanács 2013. április 22-i határozata alapján a tér hivatalosan „Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération” nevet kapja , Párizs 1944-es felszabadítói előtt tisztelegve.

Napjainkban a tér számos kulturális esemény helyszíne:

  • telente gyakran hatalmas jégpályát alakítanak ki a téren;
  • tavasszal a véradás népszerűsítését célzó eseményeket tartanak itt;
  • a nagyobb sportestek alkalmával kivetítőt szerelnek fel a téren ( Labdarúgás Világbajnokság, Rugby világbajnokság);
  • 2009 óta minden nyáron ingyenes koncerteket tartanak (ezek a koncertek korábban a Szajna partján voltak);

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Place de l'Hôtel-de-Ville - Esplanade de la Libération című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információ szerkesztés

  • Jean de La Tynna: Dictionnaire topographique, étymologique et historique des rues de Paris, 1817.
  • Jacques Hillairet: Dictionnaire historique des rues de Paris
  • Félix et Louis Lazare: Dictionnaire administratif et historique des rues de Paris et de ses monuments

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés