Zólyombrézó
Zólyombrézó (szlovákul: Podbrezová) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban. Hozzá tartozik Lopér is.
| Zólyombrézó (Podbrezová) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Breznóbányai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1849 |
| Polgármester | Ladislav Kardhordó |
| Irányítószám | 976 81 |
| Körzethívószám | 048 |
| Forgalmi rendszám | BR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3622 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 219 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 476 m |
| Terület | 18,57 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 49′, k. h. 19° 33′Koordináták: é. sz. 48° 49′, k. h. 19° 33′ | |
| Zólyombrézó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zólyombrézó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Breznóbányától 10 km-re nyugatra, a Garam partján fekszik.
Története szerkesztés
A falu a 19. század közepén keletkezett Lopér határában, a kisgarami vashengermű mellett. Az anyakönyvekben 1849-től szerepel. Maga a kolónia 1853-ban 11 családi ház építésével jött létre. Az 1860-as években már 18 ház állt itt. Fejlődése a század végén a Besztercebánya–Breznóbánya vasútvonal megépítése után új lendületet kapott. Ekkor alapították a vasművet, amely fokozatosan az akkori Magyarország legnagyobb ilyen üzeme lett. A falu a 19. század végén épült, házai Szlovákia egyik legrégibb munkástelepülését képezik Szlovákiában. 1883-ban az üzem „Brezovai királyi vasgyár Zólyombrézó” néven önálló lett. A település iskolája 1884-ben nyílott, gyógyszertárát 1890-ben, templomát 1892-ben építették. Bővítették a munkásszállót is és kaszinót alapítottak. 1900-ban újra jelentősen bővítették az üzemet. 1909-1910-ben új, négy tantermes iskola épült, melyet 1910. július 18-án avattak fel. Az üzemet 1918 után államosították. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.
A második világháború előtt az üzem a Zbrojovka fegyvergyártó konszern érdekeltségébe került, majd a németbarát szlovák állam megalakulása után a német tulajdonú Hermann Göring Werke konzorcium része lett. 1945-ben ismét államosították. 1949-ben a vasmű nevét „Švermove”-ra változtatták, fejlesztették és bővítették. A település csak 1952-ben lett önálló község, míg a korábban önálló Lopér a település része lett.
Népessége szerkesztés
2001-ben 4295 lakosából 4166 szlovák volt.
2011-ben 4060 lakosából 3400 szlovák.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1850-ben Petrogalli Artúr József főgimnáziumi tanár, entomológus.
- Itt született 1893-ban Natter-Nád Miksa újságíró, biológus.
- Itt született 1911-ben Bartkó Lajos geológus.
- Itt hunyt el 1900-ban Marc Ferenc kertész.
- Itt szolgált Técsey Ferenc (1838-1904) kohómérnök, a diósgyőri vasgyár egykori igazgatója, a Siemens–Martin-acélgyártás hazai bevezetője.
- Itt szolgált Hanvai J. Ede (1875-1947), a dobsinai állami polgári fiúiskola igazgatója, diákturistaút-szervező, bánya- és vaskohómérnök, MÁVAG műszaki tanácsos.
- Itt szolgált Danis Ferenc (1931) tanár, agrármérnök, helytörténész.
- Itt szolgált Geri Gergely (1977) szlovák-magyar labdarúgóedző.
- Itt játszott Juraj Kucka (1987) szlovák labdarúgó.
- Itt tanult és tanított František Švantner (1912-1950) szlovák regényíró. A naturalizmus kiemelkedő képviselője a szlovák irodalomban.
Nevezetességei szerkesztés
- Neogótikus római katolikus temploma 1856-ban épült, a 19. század végén és a 20. század elején megújították.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
Források szerkesztés
- Július Alberty 2008: Podbrezová. Slovenská Ľupča
