Főmenü megnyitása

Pogány Ö. Gábor

magyar művészettörténész, művészeti szakíró.

Pogány Ö. Gábor (teljes nevén Pogány Ödön Gábor) (Kispest, 1916. július 21.Budapest, 1998. március 21.) magyar művészettörténész, művészeti szakíró. A művészettörténeti tudományok kandidátusa. Korának kiemelkedő művészeti szervezője volt.

Pogány Ö. Gábor
Született 1916. július 21.[1]
Kispest
Elhunyt 1998. március 21. (81 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • szakíró
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető

ÉletpályájaSzerkesztés

Előbb a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a berlini Humboldt Egyetemen, valamint Párizsban az École École du Louvre-ban tanult. 1945 és 1947 között a Szépművészeti Múzeum muzeológusaként dolgozott. Ezt követően 1947 és 1950 között a Fővárosi Képtár igazgatója; 1950 és 1952 között a Múzeumi Központ elnökhelyettese, 1953–1955, 1956–1957 folyamán a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese volt. 1957 és 1980 között ő volt a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója

Kiemelkedő szerepe volt közgyűjtemények szervezésében: ő szervezte meg a Fővárosi Képtár, az Országos Képtár és a Szépművészeti Múzeum magyar gyűjteményeiből 1957-ben a Magyar Nemzeti Galériát, 1975-től pedig ő szervezte meg a Magyar Nemzeti Galéria áttelepítését a volt Kuria Kossuth téri épületéből a Budavári Palotába.

Nyugdíjba vonulása után az elfelejtett és el nem ismert festők megismertetésén fáradozott.

SzerkesztőkéntSzerkesztés

A Képzőművészeti és Iparművészeti Tudósító felelős szerkesztője (1951 1956) volt, majd ő volt a főszerkesztője 1960 és 1972 között a Művészet című folyóiratnak, valamint 1961 és 1980 között a Művészettörténeti Értesítőnek.( A Művészet című folyóiratban Budai Timót és Tibélyi Gábor néven is publikált.) Ezen túl ő volt Magyar Nemzeti Galéria Közleményei (1959–1965) és a Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve alapító főszerkesztője (1970–1980).

Kutatási területeSzerkesztés

A 19. és a 20. század magyar művészete.

EmlékezeteSzerkesztés

Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Baumgarten-díj (1947);
  • Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1996).

ÍrásaiSzerkesztés

  • A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1947
  • Magyar festészet a XIX. században, Budapest, 1955
  • Magyar festészet a XX. században, Budapest, 1959
  • Derkovits Gyula, Budapest, 1961
  • Ék Sándor, Budapest, 1964
  • Foto Koffán, Budapest, 1974
  • Csáki-Maronyák József, Budapest, 1975
  • Makrisz Agamemnon, Budapest, 1975
  • Gábor Marianne, Budapest, 1987
  • Molnár C. Pál, Budapest, 1988.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b VIAF-azonosító. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

További információkSzerkesztés

  • Losonczi M.: Búcsú. ~, Magyar Művészeti Fórum, 1998/1.