Főmenü megnyitása

Pogány Frigyes (építész)

magyar építész, művészettörténész, főiskolai és egyetemi tanár, urbanista, esztéta, díszlettervező; műemlék-topográfus

Pogány Frigyes, dr. (Budapest, 1908. szeptember 9. – Budapest, 1976. december 15.) magyar építész, művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora, főiskolai és egyetemi tanár, urbanista, esztéta, díszlettervező; műemlék-topográfus, a budapesti műemlékvédelem és műemlék-nyilvántartás egyik megszervezője; a Magyar Építőművészek Szövetsége és a Union Internationale des Architectes elnöke, az Iparművészeti Főiskola igazgatója Ybl Miklós-díjas és állami díjas.

Pogány Frigyes
Mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetemen
Mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetemen
Született Pogány Frigyes Tihamér Alajos
1908. szeptember 9.
Budapest
Elhunyt 1976. december 15. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiPogány Frigyes
Várady-Szakmáry Jolán
Foglalkozása építész, művészettörténész, főiskolai és egyetemi tanár, urbanista, esztéta, díszlettervező, műemlék-topográfus
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető (25-10-5/6)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pogány Frigyes témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Budapesten született Pogány (1900-ig Pauer) Frigyes és Várady-Szakmáry Jolán gyermekeként.[2] Iskoláit Budapesten végezte, 1933-ban szerzett építészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen. 1933 és 1935 között díszlettervezőként, majd dobosi Szabó Márton építész irodájában dolgozott. Ybl Miklós-díjjal (1954) és Állami Díjjal (1966) is kitüntették.

1938. május 31-én házasságot kötött Budapesten Kapuvári Terézia Rózával.[3]

1949. februártól a Fővárosi Tervező Intézetben dolgozott. Számos városrendezési tervet készített a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársaként. Budapest műemlék-nyilvántartásának megszervezése kötődik még a nevéhez.

1959 és 1968 között a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán építészet- és művészettörténetet, a Képzőművészeti Főiskolán (1964 és 1974 között a Magyar Iparművészeti Főiskola) építészet- és társművészeteket tanított, amelynek főigazgatója, majd rektora volt. Tudományos tevékenysége főképpen az 1945 utáni évekre esik. Tagja és elnöke is volt a Magyar Építőművészek Szövetségének.

Kutatási területeSzerkesztés

  • Főként építészet- és művészettörténettel, építészetelmélettel, az építészet és társművészetek kapcsolatával, a városrendezés és a műemlékvédelem problémáival foglalkozott.

Tudományos fokozataiSzerkesztés

  • A műszaki tudományok kandidátusa,
  • A művészettörténeti tudományok doktora (1969).

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb írásaiSzerkesztés

  • Terek és utcák művészete. (1954,-1960). - Műszaki K. Bp. - ETO 711.4.711.7.
  • Belső terek művészete. (1955),
  • Szobrászat és festészet az építőművészetben. (1959,-1964). - Műszaki K. Bp. - ETO 72.01.7305.+75.05.
  • Párizs. (1965. - 1971). -
  • Róma. (1967, 2. és 3. kiadás 1971) - CORVINA K. Bp. - CO 585-h-697-3.
  • Firenze (1971). - CORVINA K. Bp. - CO 633-b-7175.
  • Salgótarján városközpontja. (1973),
  • Itália művészete (I. kötet 1973, II. kötet 1975),
  • A szép emberi környezet. (1976),
  • Velence (1974,-1979 posztumusz).) - CORVINA K. Bp. - 1689-h-7983 és ISBN 963-13-0608-9

Főbb városrendezési terveiSzerkesztés

  • Duna-part,
  • Belváros,
  • Óbuda egyes részei,
  • a volt királyi palota első helyreállítási terve,
  • a váci Március 15. tér,
  • a Nemzeti Színház elhelyezése.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés