Poitoui Ágnes
Poitoui Ágnes (ném.: Agnes von Poitou), (Poitou, 1025 – Róma, 1077. december 14.) német királyné, bajor hercegnő és fiának, IV. Henriknek kiskorúsága ideje alatt a Német-római Birodalom régens császárnéja. V. Vilmosnak, Aquitánia és Poitou hercegének harmadik házasságából, Burgundi Ágnestől született leánya.
| Poitoui Ágnes | |
 | |
| III. Henrik és Ágnes ábrázolása egy 1050. körüli kódexben | |
| Született | 1025[1][2][3][4] Poitou |
| Elhunyt | 1077. december 14. (51-52 évesen) Róma |
| Házastársa | III. Henrik német-római császár (1043. március – )[5] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Burgundi Ágnes Guillaume V de Poitiers |
| Foglalkozása | uralkodó |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Szent Péter-bazilika |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Poitoui Ágnes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Ágnest 1043 októberében koronázták német királynévá Mainzban, III. Henrikkel Ingelheim am Rheinben kötött házassága előtt egy hónappal. A házaspárt 1046. december 25-én koronázták császárrá Rómában.
Császári uralma szerkesztés
III. Henrik halála után Ágnes volt a Német-római Birodalom régense fia, IV. Henrik kiskorúsága alatt, 1062-ig.
Ágnes sikertelen harcokat folytatott a szászországi, svábföldi, valamint az alsó-rajnavidéki felkelőkkel, és Béla magyar királyt sem tudta alávetni uralmának.
1056 és 1062 között Ágnes névlegesen a bajor hercegi címet is birtokolta, politikai képességei azonban csekélyek voltak.[6] Ágnes a bajor hercegi címet 1061-ben átadta Norheimi Ottónak[7]
Az invesztitúraharc gyökerei szerkesztés
Kormányzásában Ágnes II. Viktor pápától kapott támogatást. Az új pápák, X. István és II. Miklós azonban a császári udvar jóváhagyása nélkül kerültek beiktatásra. Miklós pápa még a római nemesi pártok támogatását sem élvezte, pozíciójának biztosítására így a normannokban keresett szövetségest, mely törekvésében Hildebrand, a későbbi VII. Gergely támogatta. Ez volt az a pont, aholis a pápai Itáliát érintő politikában jelentős fordulat következett be. Az 1059-es dekrétum a pápai választásról a királyt kizárta a pápaválasztás jogköréből.
Ágnes a későbbi invesztitúraharcokban VII. Gergely oldalán állt. A harcok során Ágnesnek fiával kellett szembenállnia, akit 12 évig nevelt.[8] Ágnes azonban kitartott a Cluny szerzetesek reformmozgalma mellett.
Ágnes földi maradványait a Petronilla-rotondában helyezték végső nyugalomra a római Szent Péter-bazilikában.[9]
Családja szerkesztés
Gyermekei III. Henrikkel:
- Quedlinburgi Adelheid (* 1045 tavasza, Goslar – † 1096. január 11.)
- Gizella (* 1046., Ravenna – † 1053. május 6.)
- Mathilde (* 1048. október közepe, Pöhlde – † 1060. május 12., Goslar)
- IV. Henrik (* 1050. november 11., Goslar – †1106. augusztus 7.)
- Konrád bajor herceg (* 1052, Regensburg – † 1055. április 10.)
- Sophie-Judith (* 1054, Goslar – † 1092/96), aki Salamon magyar király felesége is volt.
További információk szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
- ↑ British Museum person-institution thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Alvin
- ↑ p3.htm#i27, 2020. augusztus 7.
- ↑ Thoma Gertrud: 122. oldal
- ↑ Bosl’s Bayerische Biographie: 7. oldal
- ↑ GROSSE FRAUEN DER WELTGESCHICHTE. Tausend Biographien in Wort und Bild.: 12. old.
- ↑ Schnith Karl: Frauen des Mittelalters in Lebensbildern – "Kaiserin Agnes"
| Előző uralkodó: II. Konrád |
|
Következő uralkodó: II. Ottó |
