Polgár László (operaénekes)

operaénekes (1947–2010)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. január 14.

Polgár László (Somogyszentpál, 1947. január 1.Zürich, 2010. szeptember 19.[1]) Kossuth-, Liszt- és Grammy-díjas magyar operaénekes (basszus), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Polgár László
Életrajzi adatok
Született1947. január 1.
Somogyszentpál
Elhunyt2010. szeptember 19. (63 évesen)
Zürich
SírhelyKozma utcai izraelita temető
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1967–1972)
Pályafutás
Műfajokopera
Aktív évek1971–2010
Hangszerénekhang
Hangbasszus
Díjak
Tevékenység
  • operaénekes
  • egyetemi oktató
  • énektanár
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Polgár László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Zsidó családból származott. Szülei Polgár Lajos és Kántor Anna. Tanulmányait Eyssen Irénnél kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné növendékeként, 1967–1972 között. Az Operaházban 1971-ben debütált Ceprano gróf (Verdi: Rigoletto) szerepében. Abban az évben megnyerte a Dvořák-énekversenyt. 1972-ben az Operaház ösztöndíjasa, majd 1973-tól magánénekese lett. 1974-ben a Schumann-énekverseny győztese, 1975-ben az Erkel-énekverseny első helyezettje volt. 1980-ban a Wolf-énekversenyen, majd 1981-ben a Pavarotti-énekversenyen is első lett. 1991-től a Zürichi Operaház tagja volt.

Munkássága

szerkesztés

Kezdetben comprimario szerepeket énekelt, de hamarosan a színház vezető basszistája lett. Első külföldi fellépése 1978 novemberében Hamburgban Mozart Szöktetés a szerájból Ozminjanként történt. 1982-ben Brüsszelben énekelte a Luisa Miller Walter grófját. Kis szerepek sorát énekelve fokozatosan vált vezető énekessé. A nagy német Wagner-énekesnél, Hans Hotternél képezte tovább magát. Gyakran szerepelt kortárs operákban is. Részt vett a Salzburgi Ünnepi Játékok előadásain is, rendszeres vendége volt a zürichi és müncheni társulatoknak. A világ minden táján fellépett, Bartók Kékszakállúját énekelte Athénben, Chicagóban, Drezdában, Koppenhágában, Londonban, Prágában, Tokióban és a milánói Scalában egyaránt.

A fellépések mellett a Zürich-Winterthur-i konzervatóriumban, valamint Magyarországon is tanított.

2010. szeptember 19-én Zürichben váratlanul elhunyt. Sirja a Kozma utcai izraelita temetőben található.[2]

Magánélete

szerkesztés

1971-ben házasságot kötött Gergely Ágnessel. Három lányuk született: Katalin (1973), Judit (1977) és Éva (1984).

Színházi szerepei

szerkesztés

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 45.[3]

Filmes szerepei

szerkesztés

Mint színész

szerkesztés
- Gianni Schicchi (1975) – Marco
- A hét főbűn (1981) – Don Alfonso
- Álom a színházról (1983) – Színész; igazgató; fütő; 3. csavargó
- Mario és a varázsló (1986) – Cipolla
- Mozart és Salieri (1986) – Salieri
- Cosi fan tutte (1998) – Don Alfonso
  • Csalóka Péter (1979) – Bíró
  • La bohème (1982) – Colline
  • Hol volt, hol nem volt (1987) – Sarastro; ősz hajú férfi
  • Die Zauberflöte (1989) – Sarastro
  • Edita Gruberova in Linda di Chamounix (1996) – Prefektus
  • Der Freischütz (1999) – Remete
  • Don Giovanni (2001) – Leporello
  • Nina, o sia la pazza per amore (2002) – Il Conte
  • Fidelio (2003) – Rocco
  • Claude Debussy: Pelléas et Mélisande (2004) – Arkel
  • La Bohème (2005) – Colline
  • Rigoletto (2006) – Sparafucile
  • Fierrabras (2007) – Karl király
  • Debussy: Pelléas et Mélisande (2010) – Arkel

Szinkronmunkája

szerkesztés
Év Cím Szereplő Színész Szinkron év
1972 Snoopy, gyere haza! Előadó ének (hang) Thurl Ravenscroft 1988
szöveg felolvasása
1981 Az erdő szépe (magyar szinkron) Idő apó Ion Popescu-Gopo 1983
  1. Elhunyt Polgár László operaénekes Archiválva 2010. szeptember 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Híradó.hu, 2010. szeptember 19.
  2. Tíz kép - A Kozma utcai temető = Caruso blog 2015. november 1.
  3. 2013. január 16-i lekérdezés

További információk

szerkesztés