Polgári Radikális Párt

magyarországi párt (1914-1919)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 3.

Az (Országos) Polgári Radikális Párt egy rövid életű polgári radikális (liberális) politikai párt volt Magyarországon 1914 és 1919 között, amit főként radikális szabadkőművesek alapítottak Jászi Oszkár vezetésével. Ez a lépés nagy vitákat és küzdelmeket indított el a szabadkőműves páholyokban.

Polgári Radikális Párt
Adatok
Utolsó vezetőJászi Oszkár

Alapítva1914. június 6.
Feloszlatva1919. március 22.
PártújságHuszadik Század

Ideológiapolgári radikalizmus
Politikai elhelyezkedésjobboldal
Parlamenti jelenlét1918–1919

Története

szerkesztés

A párt ideológiai alapját Jászi Oszkár fektette le a Huszadik Század című folyóirat 1907. januári számának élére írt, Az új Magyarország felé című cikkében. Ebben egy olyan radikális függetlenségi politikát körvonalazott, amely megteremti a (Monarchiával szembeni) gazdasági önállóságot, az önkormányzatokat, a közoktatási reformot, az egyházi birtokok szekularizációját, a teljes gondolat-, sajtó-, gyülekezési és sztrájkszabadságot, továbbá szakít a kisebbségek magyarosításával és azon lesz, hogy lehetetlenné tegyen minden nacionalista izgatást. Ezt a radikálisan liberális irányvonalat, mivel Jászi emellett a polgárság megszervezésének szükségessége mellett is sokszor érvelt, rövid idő alatt polgári radikalizmusnak keresztelték el.

 
A szabadkőművesség jelképe: a kőműves derékszög (szögmérő) szárai felé helyezett körző. Benne a G betű a nagy geométert, a világegyetem építőjét jelenti, a felsőbb lényt, a felsőbb értelmet.

1913-ra a különböző irányzatú szabadkőműves páholyok közötti egyik vitatémája lett, hogy alapíthatnak-e szabadkőművesek pártot. Jászi, okulva az elmúlt évek adta tanulságokból, elkülönítette a párt ügyét az egész szabadkőművességtől. A Martinovics páholybeli műhelymegbeszélések alapján alapították meg 1914. június 6-án az Országos Polgári Radikális Pártot Nagyváradon, amely programjában a kikövetelendő szabadságjogok közül első helyre az általános és titkos választójogot tette. Mivel a pártot jórészt radikális politikusok - sok közülük szabadkőműves - alapították, sok párt és a közvélemény egy része is erős ellenszenvvel fogadta őket. Hívei főként az ún. "szociológusok", a Huszadik Század körül csoportosuló haladó értelmiségiek és közönségük volt.

A PRP leginkább a liberális értelmiségieket fogta össze, egyúttal pedig éles különbséget teremtett az értelmiségi elitben korábban összefonódni látszó (liberális) polgári radikalizmus és a szocializmus között; utóbbitól élesen elhatárolódtak. A párt vezetésében foglalt helyet például Ady Endre, vagy Polányi Károly is. A párt az első világháború kitörése miatt egyetlen választáson sem vett részt (mivel a hadiállapot miatt mindet elhalasztották), így a parlamentbe sem juthatott be, különösebb politikai tevékenységet sem nagyon fejtett ki egészen 1918-ig. A párt a Tisza István háborús vereséget beismerő nyilatkozata hatására alakult Magyar Nemzeti Tanács egyik alapító tagja lett, ami alig egy héttel később, október 31-én az őszirózsás forradalom győzelmével utat nyitott számukra a hatalomba is.

A miniszterelnökké kinevezett Károlyi Mihály meghívta őket a kormányába is, amiben alakuláskor három (igaz ebből kettő tárca nélküli) bársonyszéket kaptak; Jászi Oszkár lett a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszter, Nagy Ferenc a tárca nélküli közélelmezésügyi miniszter, míg Berinkey Dénes az igazságügy-miniszter. Nem sokkal később Szende Pál lett a negyedik polgári radikális miniszter, aki a hadügyi tárcát vette át az azt kormánya alakítása óta ideiglenes jelleggel vezető Károlyitól. A Magyar Nemzeti Tanács a forradalom győzelme óta a rengeteg lemondás és távolmaradás miatt működésképtelenné lett Országgyűlés szerepét is átvette, amivel a párt kvázi a törvényhozásba is „bejutott”.

A párt történelme csúcspontját 1919. január 19-én érte el, mikor a köztársasági elnökké megválasztott Károlyi Mihály (és kormánya) lemondása hivatalosan is érvénybe lépett és Berinkey Dénes alakíthatta meg kormányát. A Berinkey-kormány alig két hónapig lehetett hatalmon, március 21-én a Vix-jegyzék hatására lemondott (mintsem elfogadja azt). A kommunisták ekkor váratlan, puccsszerű művelettel magukhoz ragadták a hatalmat és kikiáltották a polgári demokratikus forradalom bukását jelentő Magyarországi Tanácsköztársaságot, aminek hatására a rákövetkező napokban az antikommunista Jászi vezette Polgári Radikális Párt feloszlatta magát.

Újjá ugyan sohasem alakult, de kísérlet volt rá (mármint az egykori PRP körül kialakult értelmiségi körök összefogására) a második világháború végén. Még a nyilas uralom alatt, 1944-ben Csécsy Imre megalapította a Magyar Radikális Pártot (MRP), amit a Polgári Radikális Párt folytatásaként definiált még azután is, hogy Jászi (akinek titkára és barátja is volt) egyértelműen elutasította és helytelenítette azt. Az MRP 1945-től 1949-es de facto megszűnéséig vett részt a politikai életben, de érdemi szerephez nem jutott sosem.