Főmenü megnyitása

Polyák Imre (Kecskemét, 1932. április 16.Budapest, 2010. november 15.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok kötöttfogású birkózó.

Polyák Imre
Polyák Imre, Rauno Mäkinen, Roman Dzeneladze a dobogón, az 1956-os olimpia eredményhirdetésén Melbourne-ben
Polyák Imre, Rauno Mäkinen, Roman Dzeneladze a dobogón, az 1956-os olimpia eredményhirdetésén Melbourne-ben
Született 1932. április 16.
Kecskemét
Elhunyt 2010. november 15. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása birkózó
Sírhely Szent István-bazilika
Birkózópályafutása
Versenyszám kötöttfogás pehely- és könnyűsúly
KlubÚjpesti Dózsa (1950–1964)
Edző Marton László
Matura Mihály
A Wikimédia Commons tartalmaz Polyák Imre témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Birkózás
Olimpiai játékok
ezüst
1952, Helsinki
60 kg
ezüst
1956, Melbourne
60 kg
ezüst
1960, Róma
62 kg
arany
1964, Tokió
63 kg
Világbajnokság
arany
1955, Karlsruhe
62 kg
arany
1958, Budapest
62 kg
ezüst
1961, Jokohama
67 kg
arany
1962, Toledo
63 kg
ezüst
1963, Helsingborg
63 kg
Főiskolai világbajnokság
ezüst
1951
kötöttfogás pehelysúly
arany
1954
kötöttfogás pehelysúly
Magyar bajnokság
bronz
1950
szabadfogás pehelysúly
arany
1952
kötöttfogás pehelysúly
arany
1953
kötöttfogás pehelysúly
arany
1954
kötöttfogás pehelysúly
arany
1955
kötöttfogás pehelysúly
arany
1956
kötöttfogás pehelysúly
arany
1957
kötöttfogás könnyűsúly
arany
1958
kötöttfogás könnyűsúly
arany
1959
kötöttfogás könnyűsúly
arany
1960
kötöttfogás könnyűsúly
ezüst
1962
kötöttfogás könnyűsúly
arany
1963
kötöttfogás könnyűsúly
arany
1964
kötöttfogás könnyűsúly

Tartalomjegyzék

SportpályafutásaSzerkesztés

Első edzője Lajosmizsén a budapesti születésű Marton László lett, aki Czája János[1][2] segítségével kezdte a birkózást még fiatalon. Később felnőttként, Lajosmizsére kerülése után összeszedte az utcán játszó gyerekeket és elkezdte tanítani őket birkózni. Így került a kezei közé az akkor 16 éves Polyák Imre is, akiben látta a szorgalmat, ezért tovább segítette az útját Budapestig.

1949-ben jelentkezett a Budapesti Dózsába, nevelőedzője Fózer Béla volt. 1951-ben a berlini főiskolai világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1952-ben a Helsinkiben megrendezett olimpián ezüstérmes lett pehelysúlyban. 1953-ban a nápolyi birkózó világbajnokságon helyezetlenül végzett. 1954-ben Budapesten főiskolai világbajnokságot nyert. 1955-ben Karlsruhéban aranyérmes volt a birkózó világbajnokságon. 1956-ban a melbourne-i olimpián ezüstérmes lett. 1958-ban megnyerte a budapesti birkózó világbajnokságot. 1960-ban a római olimpián ismét második helyen végzett. 1961-ben a jokohamai birkózó világbajnokságon könnyűsúlyban második volt. 1962-ben Toledóban – újra pehelysúlyban versenyezve – megnyerte a birkózó világbajnokságot. 1963-ban a hälsinborgi világbajnokságról ezüstérmesként térhetett haza. 1964-ben a tokiói olimpián – három olimpiai ezüstérem után – sikerült a döntőben is győznie, olimpiai bajnokságot nyert; emellett ezen az olimpián már a válogatott segédedzőjeként is tevékenykedett Gurics György mellett. 1951 és 1964 között 51 alkalommal volt magyar válogatott, 12-szer országos egyéni bajnok (ötször pehelysúlyban, hétszer könnyűsúlyban). Kétszer csapatban is magyar bajnokságot nyert.[3]

Civil pályafutásaSzerkesztés

Budapestre kerülése után a Hordógyár kazánfűtője, majd a Rendőrség tagja lett. Tizennyolc évet töltött az V. kerületi rendőrkapitányságon. Rövid ideig a közrendvédelmi osztályon, majd a közlekedésrendészeten, 1964-től az útlevélosztályon dolgozott. Rendőr-akadémiát és a Testnevelési Főiskolán birkózó szakedzői tanfolyamot végezett. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, később birkózó-szakosztályvezetője, szaktanácsadója volt. 1982-ben a Belügyminisztérium dolgozójaként vonult nyugdíjba. Vállalkozó lett, Budapest VII. kerületében, a Dob utcában lévő Olimpiai borozó tulajdonosa volt. 1997-ben nyugállományú rendőr alezredessé léptették elő.

1989-ben a MOB tiszteletbeli tagja, 1990-ben a Magyar Birkózó Szövetség elnökségének tiszteletbeli tagja lett. Síremléke a Szent István-bazilika altemplomában található.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

  • Borbély Pál: Erős akarattal című könyve (1966)
  • Szekeres István:Polyák az évszázad birkózója című könyve (2003)
  • Polyák Imre sportcsarnok Lajosmizsén (2014)[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Czája János | Magyar életrajzi lexikon | Reference Library. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
  2. A sportbirkózás kezdetei. magyarbirkozas.hu. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
  3. nemzetisport.hu: Elhunyt Polyák Imre, a Nemzet Sportolója. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  4. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. ápr. 29.)
  5. Díszpolgárok. www.zuglo.hu (Hozzáférés: 2017. okt. 14.)
  6. Sportcsarnokot neveztek el a négyszeres olimpiai érmes birkózóról, Polyák Imréről. www.mob.hu (2014. okt. 27.) (Hozzáférés: 2014. nov. 2.)

ForrásokSzerkesztés